- Mintha egyre kevésbé érdekelné az embereket a politika. Mit mutatnak erről a kutatási eredmények?
- Távolra kerültek az emberektől a politikai szereplők, akár személyekről, akár pártokról van szó. Kicsi a pártok támogatottsága, nagyon sok a bizonytalan ember, elfogytak az illúziók ezzel a szférával kapcsolatban, apatikus a hangulat a politikai szereplőkkel kapcsolatban. Nagyon alacsony a részvételi aktivitás, és ez a civil szféra hátrányára válik, mert az emberek azt látják, hogy nem érdemes részt venni semmiféle közéleti tevékenységben. Az nem baj, hogy politizálni nem akarnak, az azonban nagy probléma, hogy a civil szférában való részvételi hajlandóság is csökken. Sok a bizonytalan választó, nem tudják, mit kezdjenek ezzel a szituációval, ez nemcsak a kormányválság hatása, hanem az elmúlt néhány évtized következménye. Amortizálódtak a politikusok, a legjobbak népszerűségi mutatói még a középszintet sem érik el. Nincsenek Magyarországon abszolút értelemben követhető közéleti személyek, csak relatív jók vannak, illetve azt lehet mondani, hogy kevésbé rosszak, és ez katasztrófa.

- Mi szükséges ahhoz, hogy ez változzon? Kell-e változnia?
- Kell változnia, mert egy országnak békében kell lennie saját magával, és ehhez hozzátartozik, hogy akiket demokratikus úton megválasztanak, azokban feltételekkel, de megbízzanak. Úgy nem juthat előbbre egy társadalom, ha a közvetlen demokrácia által őket képviselő pártok, politikusok nem teszik a dolgukat, illetve ha az emberek úgy látják, hogy nem teszik a dolgukat. Ennek az erős bizalomvesztésnek meg kell változnia, mert így nem halad előbbre az ország. Közvetlen demokráciát nem lehet gyakorolni, az állampolgárok nem befolyásolhatják saját maguk a döntéseket, erre találták ki a parlamentarizmust. Ha ezek a szereplők amortizálódnak, az súlyos baj, olyan konfliktusokat idézhet elő, amelyek következményei beláthatatlanok, ugyanis ha nincs bizalmi tőke, ha nincs rend, az egy társadalom széteséséhez vezethet.

- Van-e mód arra, hogy friss vér kerüljön a politikai vérkeringésbe? Milyen esélyei lehetnek egy újként megjelenő pártnak?
- Ha az embereknek felteszik a kérdést, hogy ha a mostaniak rosszak, akkor kell-e egy új, azt válaszolják, hogy igen, szükség van egy újra. Ugyanakkor a választói magatartásokban ezt semmi nem jelzi vissza. Az apátiából való fölrázásra még mindig nagyobb esélyük van a jelenlegi politikai szereplőknek, mert a sajátjaikat a legvégén, amikor helyzet van, kényszerrel, unottan, esetleg rossz hangulatban, de mégis el tudják vinni a választásra. El fognak menni, nem azért, mert imádják a sajátjaikat, hanem mert nagyon utálják a másik oldalt és nem akarják, hogy az hatalomra jusson. Egy új polikai erőnek nagyon nagy robajjal kéne bejönnie, olyan célt mutatni az embereknek, amit eddig nem láttak, ehhez rengeteg pénz kell, új figurák, akik nem sározódtak be, nem koptak meg, és erre kicsi esélyt látok. Ez a feltételrendszer egy új politikai erőnek látszólag adott, de valójában nem, mert olyan nagy muníció kellene hozzá, amivel nem rendelkezik egy új politikai erő. A mostani politikai elit lefojtja az erőforrásokat, a maga számára tartja fönn, az új erő számára pedig nem nyílnak meg csapok. Most, az Európai Parlamenti választás előtt is látunk nagyon sok ilyen kísérletet: Zöld Baloldal, Lehet Más A Politika, de ezekből nem lesz semmi, nem áll mögöttük tőke, infrastruktúra, nem rendelkeznek olyan szellemi munícióval, amely egy társadalmat lázba tudna hozni. Közben itt van egy válság, amelynek a kezelése profizmust igényel. Ezek az új csoportosulások a civil szférából nőttek ki, de most nem kedvező számukra a konstelláció, mert most elsősorban nagyon jó gazdasági szakértelemre van szükség.

- Gyakran riogatnak bennünket a szélsőségesekkel. Tart-e tőlük a társadalom és kell-e tartania?
- A szélsőségek erős politikai tényezőként valószínűleg nem tudnak megjelenni Magyarországon, ami azt jelenti, hogy nem fognak tudni meghatározó szerepet betölteni a törvényhozásban. Arra azonban képesek, hogy zűrzavart támasszanak, hogy folyamatos izgatottságban tartsák a magyar társadalmat, állandó akciózásokkal szinte minden pillanatban azt éreztessék az állampolgárokkal, hogy nincs rend az országban. Ezt a zűrzavaros helyzetet akár néhány ezer fő, vagy egy picike párt is el tudja érni. Egy szélsőséges párt árthat a közhangulatnak és a biztonságérzetnek, de az emberek nem számolnak komolyan azzal, hogy nagy veszélyeket jelent. Sokkal erősebben jelentkezik a gazdasági, környezetvédelmi veszélyektől, illetve a terrorizmustól való félelem.

Személyes véleményem szerint szélsőségből a kevés is sok. A szólás szabadsága alapján hangot kell kapniuk, de meglehetősen alacsony a társadalmi támogatottságuk. A MIÉP számára a halált jelentette, hogy bejutott a parlamentbe. Most a Jobbik tölti be azt a radikális, utcai megmozdulásokra is hajlamos szerepet, amit szélsőségnek nevezhetünk. A jelenlegi támogatottsági adatok nem zárják ki, hogy valaha parlamenti párt lehessen. Ott azonban már másképp politizál egy párt, mint amikor kívül van, mert figyelembe kell vennie a demokratikus játékszabályokat.

- Ön szerint a százhalombattaiak hogyan élik meg a válságot?
- Az itt élők életszínvonala meghaladja az országos átlagot, de észrevehető, hogy az itteniek is olcsóbbat, kevesebbet vesznek az élelmiszerekből, a ruhákat kicsit tovább hordják, a tartós fogyasztási cikkeket később cserélik le, elhalasztják a nagyberuházásokat. Nadrágszíj-összehúzásra van szükség, az emberek nagyon óvatosak, nem herdálják el a megtakarításaikat. Minden magyar állampolgárnak megvannak a túlélési stratégiái, és ez Százhalombattán sem lehet másképp.