- Gyakran szerepel. Meghatározott feladatkört lát el, vagy mindig odamegy, ahová a polgármester küldi?
- Négy évre szóló munkatervben állapodtunk meg a polgármester úrral, de az aktuális feladatokról heti rendszerességgel egyeztetünk. Az első számú helyettese Szabó Attila, mivel ő régebb óta vesz részt az önkormányzati munkában, mint én. Megegyeztünk abban is, hogy kihez mely területek tartoznak, én az oktatási, kulturális intézményekkel és szervezetekkel, a médiával, valamint az egyházakkal való kapcsolattartásért felelek.

- Mennyivel tágabb a hatásköre egy alpolgármesternek, mint egy egyszerű képviselőnek?
- Annyival, amennyit a polgármester átruház rá a saját jogköréből. Esetenként közigazgatási feladatokat is ellátok, például megállapítom az intézményvezetők jutalmát, a fenntartó nevében aláírom az intézményi pályázatokat, vagy többször fogadtam már állampolgári eskütételt.

- Képviselőként ez az első ciklusa. Milyennek találja a politikát egészen közelről?
- Nem voltak illúzióim, és örülök, hogy alpolgármesterként támogathatom az oktatási intézményeket, a pedagógusokat. Egyébként mindig érdekelt a közélet, 1996 óta tagja vagyok a Fidesznek, ügyészként pedig több éven keresztül felügyeltem a hivatalok államigazgatási tevékenységét, tehát sem a politika, sem az önkormányzati munka nem újdonság számomra. Az más kérdés, hogy mindig inkább közíróként, távolról szerettem volna politizálni. Amikor azonban a jobboldali választási szövetség felkért a polgármester-jelöltségre, igent mondtam, és a KDNP-nek is tagja lettem.

- A frakciónak azóta már nem tagja. Befolyásolja ez a képviselő-testületben hozott döntéseit?
- Nem, mert akkor is mindig a lelkiismeretem és a legjobb tudásom szerint szavaznék, ha nem léptem volna ki a képviselőcsoportból. Jobboldali értékeket képviselek, gyakran egyeztetek Pátkai Zsolt frakcióvezetővel, és sok esetben együtt szavazok velük.

- Pedagóguscsaládból származik, és amikor az ember a beszédeit hallgatja, úgy is érzi: nem esett messze a fájától. Minden nyilvános megszólalásában ismeretet terjeszt, tanít. Hallottam azonban olyan véleményt is, hogy egyszer-egyszer elvetette a sulykot, például, amikor a névadó ifjúkori kicsapongásairól beszélt a Széchenyi középiskolában.
- Elsősorban író embernek tartom magam, hamarosan megjelenik a nyolcadik kötetem. Az irodalom, a költészet egyik szerepe igenis az, hogy rádöbbentse az embereket, hogy miben élnek. A problémákkal szembe kell nézni, és kiutat kell találni, amihez a kultúra kapaszkodót kínál. De csak az igazi kultúra, vagyis nincs szükség illúziókra, például arra, hogy hamis képet fessünk egy-egy történelmi személyiségről. Emberek voltak, olyanok, mint mi. Úgy gondoltam, sok neveletlen fiatal számára, akik 17-18 évesen hullnak a kábítószerezésbe, alkoholizálásba, jó példa lehet Széchenyi. Meg kell nekik mutatni, hogy mi volt, és mi lett belőle.

- Többször beszélt arról is, hogy jobban meg kellene becsülni a pedagógusokat. Konkrét elképzelése is van?
- Az anyagi megbecsülés hiánya vezetett oda, hogy a szülők maguk is lekezelik a tanítókat, tanárokat. Amíg ezen nem változtatunk gyökeresen, addig az oktatás színvonala sem fog változni.

- Ez csak pénz kérdése lenne?
- Az utóbbi harminc évben nagyon felhígult a pedagógustársadalom, csakúgy, mint a rendőrség vagy a bíróságok, ügyészségek személyi állománya. Elsősorban azért, mert nem versenyképesek a jövedelmek.
Az oktatási bizottság elnökével most egy olyan rendelettervezeten dolgozunk, amely egységessé tenné a százhalombattai pedagógusok bérjellegű juttatásait, újraszabályozná a jutalmazási rendszert és a béren kívüli juttatásokat is. Elsősorban azokat a juttatásokat akarjuk előtérbe helyezni, amelyeknek kevesebb az adóvonzata, mert így kevesebb ráfordítással többet nyújthatunk a pedagógusoknak.

- Az előző testületi ülésen kimondva, kimondatlanul, de szóba került, hogy hosszú távon csak a környékbeli diákokkal fenntartható a jelenlegi intézményrendszer. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
- Nem így. Szerintem Százhalombattát nem fenyegeti a tömeges leépítés vagy az intézménybezárás réme. Ha kismértékben is, de folyamatosan nő a lakosság, sok a betelepülő, és ahogy fejlődik a város, ez egyre inkább így lesz. Persze nem az előző évtizedek robbanásszerű demográfiai növekedéséhez kell mérni a jelenlegi helyzetet, hanem az országos viszonyokhoz. Ha így nézzük, Százhalombattán még mindig ideális a gyermeklétszám, az önkormányzat pedig olyan igényeket is képes kielégíteni, amik máshol – sajnos – luxusnak számítanak.

- Részt vesz a városfejlesztési bizottság munkájában. Tud-e valami újat mondani a főtér, illetve a színházterem felújításáról?
- A konferenciaközpont és a mélygarázs építése elkezdődik május végén, de az egész tér rekonstrukciójára még nem fogadtuk el a részletes terveket. Ugyanez a helyzet a színházteremmel is. Egyelőre képlékeny, hogy pontosan mi valósul meg a különféle szakmai javaslatokból, de mindkét beruházásról elmondhatom, hogy európai színvonalú lesz, sokat emel majd a százhalombattai életminőségen és növeli a város vonzerejét.

- Született-e döntés a sportcsarnokkal kapcsolatban?
- Mindenki egyetért abban, hogy új sportcsarnokra van szükség, a többség abban is, hogy le kell bontani a régit. Mivel az Arany János iskolában olyan tornaterem épül, amely alkalmas lesz a labdasportok (kézi-, kosár-, teremlabdarúgás) befogadására, Füreden egy olyan csarnokot lenne érdemes kialakítani, amely ennél bővebb funkcióval bírna, vagyis több sportág, bálok, kulturális rendezvények, koncertek befogadására is alkalmas lenne.

- Május első hetében Olaszországba utazott. Hogy sikerült a testvérvárosi látogatás?
- Húsz általános iskolás diákkal és minden iskolából egy-egy tanárral tettünk eleget a Sanazzarro-i önkormányzat meghívásának. Tavaly a Pál utcai fiúk történetéből versengtek az olasz és magyar gyerekek, az idén Pinocchio kalandjai a közös téma. Az előbbi főhőse egy olyan kisgyermek, aki az életét adja a barátaiért. Az utóbbié pedig egy bábu, aki gyermek akar lenni, és aki a gyermeki lélek mindenféle tulajdonságaival rendelkezik, de ahhoz, hogy igazi gyermekké válhasson, meg kell tanulnia, hogy a szeretet az élet. Ennek a kölcsönös szeretetnek a jegyében telt a Sanazzarro-i látogatás.