-Hogyan töltötte az ünnepeket? Sikerült-e kipihennie 2007-et?
- Családi körben, otthon ünnepeltünk. Sikerült erőt gyűjteni, pótolni azokat a beszélgetéseket, amelyek év közben, a nagy rohanás miatt elmaradtak.
Annak ellenére, hogy nem most kezdtem az önkormányzati munkát, próbára tett a tavalyi év. Sok új, korábban nem jellemző feladat elé állított engem is, a képviselő-testületet is. Az előző ciklusokhoz képest jóval több időt fordítottunk az álláspontok kölcsönös megismerésére, tisztázására is. Ehhez természetesen minden oldalon szükség volt fogadókészségre, ami korábban nem, vagy nem egyszerre volt meg. Ezért is jellemezte sok feszültség az önkormányzat elmúlt tizenhat-tizenhét évét.

Konfliktusok természetesen most is vannak, de alapvetően nem ez határozza meg a testület munkáját. Nem véd-, és dacszövetségek küzdenek egymás ellen, hanem igyekszünk kölcsönösen meggyőzni egymást, és közösen megtalálni a legjobb megoldást.

- Az elmúlt esztendő egyik legnagyobb közéleti meglepetése volt, hogy a korábbi riválisokból szövetségesek lettek. Legalábbis úgy tűnik, a legfontosabb döntéseket a szocialista frakcióval egyeztetve, egyetértésben hozza. Hosszú távon is fenntarthatónak tartja a kialakult egyensúlyt?
- Valóban megtört a jég: együttműködünk az acsarkodás helyett. Sok jó kezdeményezés indul a szocialista frakcióból, sok esetben hasonlóan látjuk egy-egy probléma megoldását, de hogy mennyire találkoznak a törekvéseink, az mindig a konkrét ügyektől függ.

Szerencsésnek tartom a testület összetételét, mivel minden csoportról elmondható, hogy a várost jól ismerő, a közéletben régóta részt vevő képviselőkből áll. A nagy pártokat persze komoly kihívás elé állítja a kettős elvárás. Hitelesen kell megjeleníteniük a nagypolitikai alternatívát, de ez nem lehet gátja a helyi ügyekben történő együttműködésnek. Nem jellemző, hogy átjön a nagypolitikai szembeszegülés, és ez áldásos a testületi munkára.

- Sok mindenben sikerült kiegyezni az előző városvezetéssel. Ezek közül talán a nagyberuházások folytatása a legfontosabb. Ön szerint mi az, ami ezek közül már az idén megvalósulhat?
- Biztosan elkészül az új uszoda, illetve a két új uszoda, hiszen a felújítás műszaki tartalma jelentősen megváltozik, ha a testület elfogadja a terveket a januári vagy februári ülésén. Nemcsak új, esztétikusabb és energiatakarékosabb tetőt kap a Szalai János Tanuszoda, hanem a gépészet és az uszodatechnika kivételével egy teljesen új létesítmény fogja kiszolgálni a városlakókat. Az öltözőktől a medencéken keresztül a szellőztetőrendszerig minden kicserélődik, vagyis gyakorlatilag két új uszodánk lesz másfél áráért.

Remélhetőleg elkészül a művelődési ház felújításának első, hatszáz millió forint értékű szakasza, amely a színházterem, a kamaraterem, a gépészet és az elektromos rendszer rekonstrukcióját foglalja magában. Közben lezajlik a második ütem előkészítése, amely a többi helyiség felújítására vonatkozik.

Elkészül a városháza B épületének átalakítása, megújul az úgynevezett díszterem. Ide költöztetjük át a testületi tanácskozásokat, a jelenlegi tárgyaló ugyanis rendkívül szűkös és levegőtlen. A kibővített, modernizált okmányirodát, amit tizenöt millió forintos pályázati támogatással újítottunk fel, már birtokba vehették a munkatársak és az ügyfelek, de további átalakításokat is tervezünk a városházán, amelynek sok irodájában már méltatlanok az ügyintézés körülményei. Ha a Városi Televízió átköltözik az Ifjúság úti Polgárok Házába, a felszabaduló helyet a Gazdasági Ellátó Intézmény számára szeretnénk átalakítani. Ez a változtatás is a szúfoltság megszüntetését, az intézmények profiltisztulását szolgálja majd.

A Polgárok Háza átadása az év első felében várható. A rádió, az újság és a tévé mellett szeretném, ha itt nyerne elhelyezést egy rendezvényszervező-központ is, amely koordinálná a városi rendezvényeket. A városlakók számához és igényéhez, érdeklődéséhez képest ugyanis túlságosan sok a városi rendezvény, nem ritkán egyszerre több is zajlik azonos időben. Úgy gondolom, erre a helyzetre különösen jól illik a „kevesebb több lenne” kifejezés. A központban egész évre előre nyilván lehetne tartani a város által támogatott programokat, és eseménynaptár, illetve szórólapok formájában egységesen lehetne megjeleníteni azokat.

Ha a Városfejlesztési Munkacsoport következő ülésén elfogadja a részletes, finanszírozást is tartalmazó terveket, kora tavasszal elindulhat a főtér beépítése. A felújítás úgynevezett második üteme – ami a térburkolat és az egész látvány megújulását foglalja magában - valamivel később indulhat, de mindkét ütemnek egyszerre kell befejeződnie, legkésőbb 2010 áprilisára. A jelenlegi elképzelés szerint a főtéren épülő ingatlanban tizennyolc önkormányzati szolgálati lakást is kialakítunk, az így felszabaduló szolgálati ingatlanokból pedig bérlakások lesznek.
A Városi Szabadidő Központ felújításáról a termálfúrások eredményétől függően döntünk, amely februárra várható. Abban már egyetértés alakult ki, hogy egy-két medencét mindenképpen élményfürdővé alakítunk át, de ha elegendő melegvizet találunk, továbblépünk egy még igényesebb fürdőlétesítmény felé. Emellett az intézmények, sőt akár a lakótelep fűtését is a termálvízzel oldjuk meg, ha ezt a hozam lehetővé teszi.

Biztosnak látszik, hogy még ebben az önkormányzati ciklusban elindítjuk a sportcsarnok felújítását. Jelenleg sokan úgy gondolkodunk, hogy célszerűbb lenne lebontani a régit, és teljesen újat építeni. A stratégiai döntéseket az első önkormányzati ülésen szeretnénk meghozni, és bízom benne, hogy még az első negyedévben el tudjuk fogadni a látványtervet, valamint a költségbecslést. Ha ez így lesz, az év második felében, esetleg 2009 első felében elindulhat a kivitelezés, és 12-14 hónap alatt befejeződhet a munka.
Az óvárosi óvoda ennél sokkal rövidebb idő alatt elkészülhet, szerintem legkésőbb 2009-re.

- Sok újszerű és hasznos javaslatot fogadott el a képviselő-testület 2007-ben. Gondolok például az ingyenes védőoltásokra, amik országosan is érdeklődést és elismerést váltottak ki. Ön mit tart a legfontosabb eredményeknek, mire a legbüszkébb?
- Fontos és jó döntés volt a tankönyvek ingyenes biztosítása, de ennél is büszkébb vagyok a HPV védőoltás bevezetésére, amit hosszú távra ható és nagyon előremutató kezdeményezésnek tartok, és külön örömmel tölt el, hogy teljes egyetértésben fogadta el a képviselő-testület.

- Kudarcként élte meg, hogy egyelőre nem sikerült a város számára előnyös kistérségi együttműködést kialakítani?
- Másnak nem lehet nevezni, mint kudarcnak. Az ok nyilvánvalóan a viszonylag alacsony lélekszámunk. Ebben és a közigazgatás terület nagyságában nyilvánvaló Érd előnye. Közel sincs viszont olyan infrastruktúrája és intézményhálózata, mint Százhalombattának. Amit évtizedek alatt kiépítettünk, nagyon jól működik külső támogatás nélkül is, ráadásul nehéz lenne hozzáilleszteni olyat, ami kevésbé fejlett. Százhalombatta elhelyezkedése szempontjából is zártabb település. Nincs átmenő forgalom, az jön be, akinek itt van dolga.. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy önellátásra rendezkedtünk be, amit szerencsére az anyagi lehetőségeink is lehetővé tettek. Összességében nincs olyan elemi késztetés, ami a térségi együttműködés irányába nyomna minket, mert csak ez kínálna megoldást bármely problémánkra. Ezért nem akartunk belemenni egy olyan együttműködésbe, amely nem veszi figyelembe a város adottságait, az itt élők érdekeit, vagyis nem biztosít Százhalombatta súlyának megfelelő szerepet. A legutóbbi elutasító testületi döntés óta T. Mészáros András érdi polgármesterrel és Jánosi György országgyűlési képviselővel is beszéltem a témáról. Az év vége nagyon zsúfolt volt, de remélem, idén több idő jut a tárgyalásokra, és partnereink akceptálni fogják a szempontjainkat, és még az év első felében úgy állhatunk fel a tárgyalóasztaltól, hogy senki sem fogja vesztesnek érezni magát.

- A város kivételezett helyzetét az iparűzési adó eltörlésének lehetősége árnyékolta néhány évig. Újabban az önkormányzati reformról hallani, hogy negatívan érinthet minket, megszűnhetnek a kiemelkedően magas bevételek. Vajon most, amíg van rá lehetőségünk, jól költjük el ezt a rengeteg pénzt?
- Az igazság az, hogy én sem értek egyet a testület minden döntésével, és nekem is az a meggyőződésem, hogy hatékonyabban is fel lehetne használni a bevételeinket. A koncepciók szintjén mindenki egyetért abban, hogy – különösen a működés területén - racionálisabban kell gazdálkodnunk, de amikor a konkrét döntésekhez jutunk, mindenki úgy gondolja, hogy a spórolást a másik által preferált területen kell kezdeni, és nem az övén. Természetesen mindenkinek önmérsékletet kell tanúsítania, s csak így várhatja ezt el a partnerétől is.
A magam részéről nem tartom igazságtalannak a jelenlegi elosztási rendszert, hiszen azok a települések, amelyek részesednek a területükön működő ipar áldásaiból, annak a hátrányait is elszenvedték, illetve elszenvedik. Másrészt, nem hiszem, hogy attól lépne előre az ország, ha néhány település lehetőségeit drasztikusan megnyirbálnák. A többiek számára ez nem jelentene túl nagy előnyt, számukra viszont óriási hátránnyal járna. Arról nem is beszélve, hogy elvesztenék húzóerejüket, hiszen ezek a települések olyan értékteremtésre képesek, amely nem áll meg a város határában. Hogy csak a magunk példáját említsem, Százhalombatta a ’90-es évek második felében összesen fél milliárd forintot juttatott vissza a nagyvállalatoknak, amiből olyan környezetvédelmi beruházások valósultak meg, mint az olajtározók úszótetővel történő ellátása vagy a vasúti tartálytöltők átalakítása, illetve az erőműi kazánok égőfejének cseréje, amelyek rendkívüli mértékben csökkentették a károsanyag-kibocsátást. De említhetném a szakrendelőnket, a Régészeti Parkot, a nyári egyetemet, a sportlétesítményeinket, a strandot vagy a gyermekintézményeket, amelyek színvonalas szolgáltatásait évek, évtizedek óta nemcsak a battaiak, hanem a környéken, sőt a messzebb élők is élvezik.

- Januártól megemelkednek a közüzemi díjak. A szocialisták szerint először az Értünk Százhalombattáért Közéleti Egyesület (ÉSZKE) is támogatta az erről szóló javaslatot, a testületi ülésen aztán mégis ellene szavaztak. Mi változott közben?
- Az egyeztetésnek abban a fázisában, amikor ez szóba került, már nem voltunk mindannyian jelen, kötetlen beszélgetés folyt. Mi tovább gondoltuk az áremelésről szóló javaslatot, és eltérő álláspontot alakítottunk ki. Ennek elsősorban az, az alapja, hogy az önkormányzati törvény a vonalas kommunális létesítményeket a forgalomképtelen törzsvagyonba sorolja, és kötelezővé teszi a fenntartásukat. Ugyanakkor azt is sugallja, hogy bizonyos részben az ezekkel kapcsolatos terheket is viselnie kell a városnak, tehát nem tartjuk etikusnak, hogy az amortizáció teljes költségét megjelenítsük az árakban. Amelyik önkormányzat teheti, kompenzál. Abban nálunk is egyetértés van, hogy szükséges kompenzálni, de a szocialisták szerint nem egyenlő mértékben. Mi azonban úgy véljük, nem igazságtalan, ha többet kap, aki többet fogyaszt, mivel – ha legálisan szerzi a jövedelmét – többet is adózik, vagyis többet tesz a közösbe. Másrészt várhatóan igen komoly adminisztrációs terheket és költséget jelent majd, ha rászorultság alapján differenciáljuk a kompenzációt. Utánajárással, plusz feladatokkal jár mind a hivatalnak, mind a városlakóknak. Arról nem is beszélve, vajon mennyire lehetünk biztosak benne, hogy a legnagyobb ellenőrzés mellett is valóban az kap majd nagyobb kompenzációt, aki jobban rászorul.

A mi elvünk inkább az, hogy ha jól megy a városnak, abból mindenki részesüljön. Ha nem ez alapján döntünk, akkor van egy nagyon erős szociális hálónk, amit most egy újabb alappal erősítünk meg, és ami egyéni rászorultság alapján működik. Aki nem fér bele a támogatási rendszerbe, annak magasabb lesz a számlája.
Azt hiszem, nincsen abszolút jó megoldás. Nem lehet mindent piacosítani, de az sem elfogadható, ha mindenhol ott legyen a jóságos önkormányzat. A legnagyobb kihívás nekünk is, az államnak is az, hogy rátaláljunk az egészséges középútra, vagyis a valódi szerepünkre. A hitelbedőlések is jelzik, hogy az emberek még nem fogták fel igazán, a nagy szabadság nagy felelősséget is ró rájuk. Nyugat-Európában, Észak-Amerikában már túljutottak ezen a dilemmán. Persze bizonyos területeken át is estek a ló túloldalára. Nem lehet elfogadni ugyanis, hogy ötvenmillió ember éljen társadalombiztosítás nélkül, de azt sem, hogy mindenkinek ingyen járjon az orvosi ellátás.

Meddig kell és meddig szabad az önkormányzatnak beleavatkoznia az egyén életébe? – ezek a kulcskérdések. Mi azonban mindig konkrét ügyekben döntünk, egyelőre hiányzik a zsinórmérték.

- 2008 a nagy lehetőségek éve Százhalombatta számára. A motoGP pálya, a termálfúrás, a nemzetközi digitális szakmai központ és a nyári egyetem egyenként is esélyt jelenthetnek egy olyan fordulatra, ami túlzás nélkül történelmi jelentőségű lehet a város életében. A nagy lehetőségek persze nagy felelősséggel is járnak, és nyomással, hiszen a lehető legjobban kell élni az eséllyel. Optimizmussal vagy inkább szorongással tölti el az előttünk álló év?
- Ami rajtunk múlik, abban tökéletesen optimista vagyok. Biztos vagyok benne, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a sikerért. Ehhez adottak a megfelelő szakembereink, és a képviselő-testület egysége, konstruktivitása is. A nagy ügyek – elsősorban a motoGP-re gondolok – azonban döntően nem rajtunk múlnak, hanem a befektetőkön, a kormányon, illetve egyéb külső körülményeken, amikre nekünk semmilyen, vagy nagyon csekély ráhatásunk van. Emiatt bizony szorongás van bennem, és lesz is, amíg fel nem száll a füst. De nagyon bízom benne, hogy néhány hónapon belül már kevesebb szorongással és több optimizmussal nyilatkozhatom erről a témáról is.