A közterületeknek nevet kell adni, másképp nehezen találnánk oda egy-egy címre, arról nem is szólva, hogy a postai küldemények sem érnének célba. Százhalombatta lakótelepén hosszú ideig nem volt nevük a kisebb utcáknak, ezért számozással és betűjelekkel különböztettük meg az épületeket, és csak később kaptak nevet az utcák, a különféle jelzések pedig mára feledésbe merültek.

A rendszerváltás után tömegesen nevezték át a közterületeket, akkor lett a Vöröscsillag utcából Vörösmarty, a Felszabadulásból Csokonai, az Asztalos Jánosból Madách Imre, a Somogyi Bélából pedig Berzsenyi utca, később a városközpont is új nevet kapott, a Május 1. tér helyett Szent István nevét vette fel. A változtatásnak általában nyomós oka van, ezért is fogadták sokan értetlenkedve, miért kell megváltozatni a dunafüredi Mészáros Sándor utca nevét. Mint kiderült, az utcában lakók közül tizenketten kérelmezték a változtatást, mondván, hogy az nem is igazi utca, tekintettel arra, hogy csak az egyik oldalon vannak ingatlanok, a mások oldalon a gát található. Ezért indítványozták, hogy legyen a neve Dunapart köz. A kérelmet a képviselő-testület 2007. nyarán megvitatta, és úgy foglalt állást, hogy amennyiben a lakók számára ez fontos, hát változzon meg a közterület neve. Akkoriban kereste fel szerkesztőségünket Cseh Péter azzal a kérdéssel, mit vétett Mészáros Sándor, hogy meg kell sérteni az emlékét.

Mészáros Sándor hosszú ideig mentősként dolgozott, majd 1968-ban úgy döntött, hogy a DKV-nál helyezkedik el. Néhány hónapot töltött csak ott, amikor az AV-II. üzem indításakor bekövetkezett a baleset. A csőkemence belobbant, többen megégtek. Mészáros Sándor nem tartozott az üzem kollektívájához, de kötelességének érezte, hogy volt mentősként azonnal a helyszínre siessen. Bement a baleset helyszínére, hogy kihozza a sérülteket, kifelé jövet azonban újabb lobbanás következett be, így ő maga is megsérült, annyira súlyosan, hogy a kórházban belehalt sérüléseibe.

Mészáros Sándor fia, akit szintén Mészáros Sándornak hívnak, a tragédia időpontjában mindössze fél éves volt, ezért édesapjáról nincsenek emlékei, azt azonban tudja, hogy a vállalat tartósan gondoskodott róla és két nővéréről. Zachar Józsefné Aranka, Mészáros Sándor idősebb lánya tizenhárom éves volt imádott édesapja elvesztésekor. Mint mondja, víg kedélyű, nagyon jó emberként él az emlékeiben. Zsigereiben volt a segíteni akarás, az életmentés, nem először fordult elő vele, hogy bajba jutott emberek segítségére sietett, és egészen biztos, hogy nem mérlegelte, neki is baja eshet.

A tragédia után a DKV nem hagyta magára az érintettek családjait. Aranka jól emlékszik rá, hogy az akkor félkész házukat befejezte a vállalat, őket, a gyerekeket pedig nagykorúságukig rendszeresen támogatták, negyedévenként felruházták. Mindez nagyon szép – tette hozzá -, de az apát, az embert nem pótolhatta.

Idősebb Merle János tűzoltóként dolgozott a DKV-ban 1968-ban. Rész vett a mentésben, a második lobbanás azonban őt is elérte. Hosszú ideig volt kórházban, hátulról érték a lángok, ezért a testének ez a felülete sérült legsúlyosabban. Nagyon sok műtétet végeztek rajta később, mint mondja, a mai napig kezelni kell az akkori sérüléseit. A baleset időpontjában 37 éves volt, öt évvel később leszázalékolták, majd véglegesen nyugdíjazták.

A dunafüredi utcát a hetvenes években nevezték el Mészáros Sándorról. A képviselő-testület nyári döntését Pogány Gyula önálló képviselői indítványának köszönhetően az októberi tanácskozáson felülvizsgálta, ugyanis időközben az utcában lakó Nagy István levélben kérte képviselőjét a korábbi állapot visszaállítására. Mint írta, a névváltoztatást kezdeményező tizenkét ember nem nevezhető az ott lakók többségének, ezért mások véleményét is meg kellene hallgatni ez ügyben. Az ülésen azt a döntést hozták, hogy felfüggesztik a korábbi döntést, és felkérik Pogány Gyula, valamint Szél Pál képviselőt, hogy írásban kérje ki az érintett ingatlantulajdonosok véleményét a névváltoztatással kapcsolatban. A kérdésről a lakossági vélemények figyelembe vételével a novemberi tanácskozáson döntenek.