Elektronikus közigazgatás

A közeljövőben elérhetővé válnak az önkormányzatok számára az elektronikus közigazgatás fejlesztésére fordítható NFT II-es források, a tapasztalat ugyanakkor az, hogy már az NFT I-es lehetőségekkel is csak az intézmények kis része élt. A többség – különböző okokra hivatkozva – a kibúvókat kereste az e-ügyintézés bevezetésének kötelezettsége alól. Vajon melyek ezek az okok, valósak-e, vagy pusztán tévhiteken alapultak, és hogyan háríthatók el az akadályok az állampolgárok és az intézmények hétköznapjait egyaránt segítő elektronikus közigazgatás megvalósulásának útjából?

A száraz tények – csak az egyik szemünk nevet!
A 2006-os évről készült Elektronikus közigazgatás éves jelentés, amit a BME-UNESCO Információs Társadalom és Trendkutató Központjának (ITTK) kutatócsoportja a Tárki és az ITHAKA szakmai partnersége mellett publikált 2007 februárjában, pozitívan értékeli az elektronikus közigazgatás fejlődését hazánkban. A jelentés megállapítja, hogy 2006 végére kiépült az e-közigazgatást kiszolgáló alapinfrastruktúra, a központi rendszer, és működik az EU által előírt 27 közigazgatási szolgáltatás. A pozitív képet erősen árnyalja, hogy bár a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.) az online ügyintézést egyenrangúvá tette a hagyományos ügyintézéssel, és elkészültek a végrehajtási rendeletek, a jogalkotó az önkormányzatok számára hagyott egy kiskaput: helyi rendelettel kibújhatnak az e-ügyintézés bevezetésének kötelezettsége alól. A helyi önkormányzatok 80 százaléka döntött az elektronikus ügyintézés általános kizárásáról, így az itt élő lakosok jelentős hátrányba juthatnak, számukra a digitális esélyegyenlőség fontos eszközrendszere váli elérhetetlenné.

Az ellenállás részben tájékozatlanságból ered
Az elektronikus ügyintézéstől idegenkedő önkormányzatok nagyrészt azzal érvelnek, hogy a fejlesztés csak igen hosszú távon lenne megtérülő, mivel lakosaik jelentős része a következő években még nem venné igénybe az elektronikus szolgáltatásokat. Nos, ez a gondolat a statisztikai adatok tükrében tévhitnek bizonyul. Az Elektronikus közigazgatás éves jelentés adatai szerint 2006-ban a magyar internetezők 48 százaléka lépett kapcsolatba valamilyen közintézménnyel online módon. A kötelezővé tett elektronikus adóbevallás következtében az Ügyfélkapun 2006 év végéig több mint 400 ezren regisztráltak, ami csak a kezdet: 2007-ben már 1,2 millió vállalkozásnak kell elektronikus úton benyújtania az adó- és járulékbevallását. Az Ügyfélkapu 2005. április 1-jei indulása óta összességében több mint 2 millió tranzakciót bonyolított le. Egyértelműen tévhit az is, hogy vidéken kevésbé interneteznek, illetve, hogy az Internetet csak a fiatalok és középkorúak, jellemzően férfiak használják. Az ITTK előbb idézett felmérése szerint ugyanis azoknak, akik kerestek már fel valamilyen közintézményt az interneten, a többségük nő, középkorú és jellemzően nem fővárosi. Bár sok tekintetben a fiatalok szoktak a technológiai fejlődés élenjárói lenni, az online kapcsolat felvétele a közintézményekkel – úgy tűnik – inkább az idősebb korosztályokat, leginkább a 40-49 éveseket érdekli igazán, akiknek több mint a fele (57%) létesített már kapcsolatot az közigazgatási szervekkel az interneten. A településtípus szerinti megoszlást vizsgálva az az érdekes jelenség figyelhető meg, hogy nem érvényesül az úgynevezett "települési lejtő", azaz a kisebb települések internetező lakosainak nem kevésbé, hanem a budapestieknél nagyobb arányban volt már online kapcsolatuk közintézményekkel.

Valós problémák
A lakossági érdeklődés hiánya tehát nem hátráltathatja az elektronikus közigazgatás fejlődését, valós probléma viszont, hogy az önkormányzatok az e-közigazgatást sok helyen még ma is informatikai kérdésként kezelik, nem pedig közigazgatási feladatként. Ez látszik abból is, hogy különösen az önkormányzatoknál informatikai szakértőkre bízzák az e-közigazgatás fejlesztését. Negatívum emellett, hogy a hazai közigazgatásból hiányzik a menedszerszemlélet, valamint, hogy az önkormányzatoknak - mint az az ITTK vizsgálata során bebizonyosodott - sokszor egyáltalán nincs e-közigazgatási, informatikai stratégiájuk.

Mi hozhat változást?
A fenti kérdésre viszonylag egyszerű a válasz: az önkormányzatoknak – belső erőforrások híján – külső segítségre van szüksége. Olyan cégekre, akik a problémakört a maga komplexitásában képesek kezelni. Ez jelenti egyrészt az EU-s támogatások lehívásához szükséges pályázati anyagok elkészítését, másrészt a hosszútávú e-önkormányzati stratégia kidolgozását, harmadrészt pedig a szükséges technológiai fejlesztéseket is. Ma már több olyan piaci szereplő van Magyarországon, aki egy kézből kínál ilyen szolgáltatásokat. Az ilyen jellegű partnerkapcsolatok kialakításához az önkormányzatok nem kapnak hosszú gondolkodási időt, mert az előrelépést az Európai Unió a következő években is sürgeti. A 2006-ban megszületett i2010 Akcióterv meghatározza, hogy a tagállamoknak 2010-ig milyen feladatokat kell teljesíteniük. Kimondja, hogy bürokratikus elemeitől megfosztott, transzparens, ügyfélközpontú és szolgáltató szemléletű, elszámoltatható közigazgatásra van szükség. Ebből az alaptételből többféle tennivaló következik, példaként említsük meg, hogy a közbeszerzési eljárások vonatkozásában a direktívák valamennyi közbeszerzési eljárás elektronikussá tételét és legalább felerészben az interneten keresztül történő lebonyolítását irányozzák elő azokban az EU-s tagállamokban, ahol erre a szabályozási környezet lehetőséget kínál. A kötelezettségek mellé természetesen támogatás is jár: az Új Magyarország Fejlesztési Tervben (NFT-II) az Elektronikus Közigazgatás Operatív Programra az Európai Unió 99,8 milliárd forintot hagyott jóvá, ennek egy része helyi közigazgatásfejlesztésre fordítható. A fejlesztés mellett voksoló önkormányzatoknak tehát most első lépésként nem a pénzügyi lehetőségeiket kell felmérni, hanem megtalálni azt a partnercéget, aki a pályázatírás, a stratégiaalkotás és az informatikai fejlesztés terheit képes levenni a válláról és a megvalósuló fejlesztésekkel segíteni a belső folyamatok racionalizálását és javítani a helyi lakosok elégedettségét.

A várható előnyök
Az Európai Bizottság információs társadalomért és a médiáért felelős főigazgatósága 2005 júniusában nyitotta meg az Unió legjobb e-kormányzati gyakorlatait aggregáló hálózati portálját a www.egovgoodpractice.eu webhelyen. Jelenleg 281 legjobb gyakorlat található az adatbázisban. A legtöbb ilyen követendő példát eddig Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság területeiről gyűjtötték össze, de a hezitáló önkormányzatoknak nem kell ilyen távolra sem tekintenie, ha a várható előnyöket szeretnék számba venni. Dzsacsovszki László, a T-Online leányvállalataként működő Marketline megoldásszállító osztályvezetője tapasztalataira hivatkozva nem tartja túlzásnak, hogy közepes méretű önkormányzatok éves szinten több milliós megtakarítást is elérhetnek például egy elektronikus beszerzési rendszer bevezetésével. Az elektronikus beszerzési és E-Aukciós rendszerek ráadásul készen várják az önkormányzatok csatlakozását, így sem jelentős költségekkel, sem hosszabb bevezetési idővel nem kell számolnia azoknak az intézményeknek, amelyek szeretnének lefaragni kiadásaikból. Ez az állítás nem feltétlenül igaz a belső folyamatok informatikai eszközökkel támogatott racionalizálására, ugyanakkor ezen a téren is vannak elkötelezett támogatói a fejlődésnek. Újbuda Önkormányzatának például egy 2004-2005-ben elnyert EU-pályázat adott keretet a belső működés racionalizálására. Majros Endre az önkormányzat képviseletében elmondta, hogy elengedhetetlennek tartja a folyamatos fejlesztést, ami könnyebbé, átláthatóbbá és végezhetőbbé teszi az önkormányzat dolgozóinak munkáját. Majros meggyőződése, hogy a sikerhez nem hektikus, kapmányszerű fejlesztésekre van szükség, hanem minden lépést előre átgondolt fejlesztési stratégia mentén kell megtenni. A stratégia kialakítását a legcélszerűbb olyan külső megoldásszállítóra bízni, aki a pályázati források lehívását és a későbbi fejlesztést is vállalni tudja. (Forrás: Merlin Communications Magyarország Kft.)