Ezt a címet viselte a Halmok Polgári Értékőrző Egyesület rendezvénye, amelyet a Pártok Háza dísztermében tartottak április 26-án. A meghívott előadó, dr. Tőkéczki László egyetemi docens párhuzamosan beszélt történelmi eseményekről és aktuális politikai kérdésekről a közel félszáz hallgatóság előtt.
Dr. Fazekas István alpolgármester felidézte azt a véres napot, amely 1886. május 1-jén történt Chicagóban. Három évvel később a II. Internacionálé a munkásság nemzetközi napjává nyilvánította ezt a napot.
Tőkéczki kifejtette, hogy nem szerencsés munkásosztályról beszélni, helyesebb azt érdekcsoportnak nevezni, hiszen bármely társadalmi réteg érdekei változhatnak. Beszélt a munkásság kialakulásának történetéről, amikor megszűntek a korábbi, feudális kötöttségek – egyebek mellett a céhek és a kereskedelem szabályai –, és a tőke vált uralkodóvá. Ezzel egy időben jött létre az akkor még kiszolgáltatott munkásság. Álláspontja szerint a százötven évvel ezelőtti állapotok köszönnek most vissza Magyarországon. Jellemző – mondta –, hogy az egyébként is gyenge magyar szakszervezetek inkább a munkaadók mellett állnak.
Nyugat-Európában létrejöttek a munkások érdekvédelmi szervezetei, majd a szociáldemokrata pártok, amelyek a demokrácia szabályai szerint látták el a munkások érdekeit, legyen szó akár béremelésről, lakáshelyzetről, munkavédelemről vagy egészségügyi ellátásról. A mai Magyarországon a baloldalnak mondott szocialisták ezzel ellentétes törekvéseket fogalmaznak meg, és próbálnak végrehajtani. A tőke megzabolázása helyett azt hirdetik: a piac szabályozza majd a társadalmat, felmentve feladatai alól az államot.
A Magyarországon később kialakuló tőkés rend munkásai – nyugati mintára – hamar létrehozták érdekvédelmi szervezeteiket. Az Első Világháborút követő trianoni diktátum felborította az ország rendjét, és mindkét oldalon létrejöttek a csodaváró csoportok. Kun Béla és társai bolsevik uralmat akartak, a társadalom peremén pedig kialakult a szélsőséges jobboldal. Nem új gondolat, hogy a nácizmus és a bolsevizmus ugyanarról a tőről fakad. A restaurálódó Horthy-rendszer hibát követett el, amikor egy kalap alá vette a szociáldemokratákat a kommunistákkal.
Szólt a szovjet szuronyok erejével ránk kényszerített Rákosi-uralomról és az 1956 után mesterségesen kialakított Kádár-rezsimről. Amikor a munka, a munkásság végleg elvesztette tartását és méltóságát. Szólt az erőltetett május elsejék hideg virslijéről és meleg söréről, majd végképp áttért az aktuálpolitikára. Kifejtette, a munkásság akkor és most is a társadalom legkiszolgáltatottabb rétege, mert a megélhetését félti. A kommunizmus örökségének mondta a mai szakszervezeteket, amelyek saját karikatúrájukká silányultak. Szólt a regnáló kormány álságosnak mondott jelszavairól, amelyek a szegények felkarolását, az igazságosabb társadalom megteremtését hirdetik, miközben a valóság, hogy mindent a piac szabályoz. Nem véletlen – mondta –, hogy idén harminchatezerrel kevesebb fiatal jelentkezett a felsőfokú oktatásba, mint tavaly. Egy kérdésre válaszolva kifejtette: a radikális csoportoknak csak akkor lesz igazuk, amikor tömegek állnak majd mögöttük.
