A rendezvényre meghívták Rácz Sándort, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács egykori elnökét és Palkovics Imrét, a Munkástanácsok Szövetségének vezetőjét. Az ünneplők megkoszorúzták a főtéri ’56-os kopjafát. Sefcsik István, az egykori Téglagyár munkástanácsának elnöke a Tagsági Igazolvány Arany-fokozatát vehette át, és emléklapot kapott vitéz Horváth László, Lenkei Sándor, Kovács Miklós, Maráczi Lajos, dr. Nagypataki Gyula, dr. Szűcs István, valamint Versics Károly.

Kovács István, a Pest Megyei Munkástanácsok elnöke elmondta, szövetségük tavaly döntötte el, hogy ünnepi rendezvény-sorozatot indít az ’56-os forradalom 50. évfordulója tiszteletére. 2006-ban tíz városban rendeztek megemlékezéseket. Az ’56-os forradalom utáni első munkástanácsot 1989-ben alakította meg Palkovics Imre a Herendi Porcelángyárban. A munkáltatók kezdetben ellenszenvvel fogadták az újraalakuló érdekvédelmi szervezeteket, amelyek azonban nem valami ellen, hanem azért jöttek létre, hogy közvetlen módon, cenzúra nélkül tolmácsolják a vállalatok vezetőinek a munkások problémáit.

Rácz Sándor szerint az egész világon a baloldalhoz kötik a munkástanácsok 1956-os szerepvállalását, holott azok éppen a baloldal, a kommunisták ellen lépetek fel, mivel megtapasztalhatták már a Kun Béla és a Rákosi Mátyás terrorját. Az állam kezéből akarták kivenni a termelőeszközöket, és az egyes munkásközösségek tulajdonába akarták adni a munkás-önigazgatás keretei között. Felidézte Ana Arend Amerikába emigrált filozófus 1957-ben kifejtett elméletét arról, hogy a magyar munkásság a kizsákmányolástól mentes társadalmat akarta megvalósítani. Álláspontja szerint 1989-ben éppen a kommunista hatalom játszotta át a termelőeszközöket, a gyárakat a külföldi nagytőkéseknek, remélve persze, hogy valami az ők zsebükbe is kerül. Azért járja most az országot, világot – mondta –, hogy hirdesse azt a méltánytalanságot, ami a magyar népet, a munkásokat érte.

Palkovics Imre egyebek mellett elmondta, hogy véleménye szerint a nyugati tőkebefektetők nem jótékonykodni jönnek, hanem azért, mert nálunk olcsó a munkaerő. A negyven évig tartó kommunista uralom után a civil társadalom is erejét vesztette, ami miatt nem csoda, hogy a magyar társadalmat is váratlanul érte az új kihívás, a piacgazdaság keményebb világa. Ezért igyekeznek a munkástanácsok révén egyféle védőernyőt nyújtani a munkavállalóknak.