A Városi Családsegítő és Gondozási Központ 1992-es megalakulásakor azt kapta feladatául, hogy kiépítse és működtesse a házi gondozói hálózatot. Elsősorban természetbeni segítséget nyújtson a rászorulóknak, öt szobájában pedig bentlakásos ellátást biztosítson azoknak az időskorúaknak, akiknek otthoni ápolása és gondozása nem megoldható.
- Nagy változást jelentett az új gondozóház átadása – mondja Horváth Judit intézményvezető. – A korábbi tizenöt helyett most már harminc idős ember bentlakásos ellátására van lehetőség. Nagy az igény az ellátási forma iránt, az átadás után szinte azonnal betelt minden hely, és sok az előjegyzés. Az új épületben két betegszoba is van, ahol a nagyon súlyos beteg emberek kapnak helyet. Ellátásukat szakemberek végzik, hospice-módszerekkel, így a gondoskodásnak mind a szakmai, mind az emberi feltételei adottak.
- Alig fél éve adták át a gondozóházat, de már több fórumon elhangzott, hogy szükség lenne a bővítésére. Megfogalmazódtak-e már az erre vonatkozó tervek?
- Konkrét tervekről még nem számolhatok be, de én is alátámaszthatom, hogy indokolt lenne a bővítés. Óriási segítséget jelent a családoknak, hogy itt helyezhetik el idős, beteg hozzátartozójukat, és akár naponta többször is meglátogathatják.
- Sok a látogató?
- A bentlakók rokonai nagyon sok időt töltenek bent, és nagyon sokat segítenek: ha kell, megetetik a beteget, kiviszik a levegőre, sétálni mennek vele. Hétvégén, ünnepeken hazaviszik a hozzátartozójukat. Van, aki több napra, de van, aki esténként visszahozza, mert kicsi a lakása, és fekhelyet nem tud biztosítani.
- Az idősek Gondozóházának átadásával felszabadult a családsegitő dunafüredi épülete. Milyen funkciót kaptak a megüresedett helyiségek?
- Végre eljutottunk oda, hogy emberi körülmények között működhetnek a szolgálatok. Most már van rá mód, hogy leültessük az ügyfeleket olyan környezetben, amely a bizalmas beszélgetést is lehetővé teszi. Miközben beszélgetünk, ügyfél érkezik. Horváth Judit kimegy hozzá, majd nemsokára visszajön.
- Egy húszéves lány volt itt – mondja. – Az édesanyja meghalt, a nagymamája nevelte fel. Most is együtt élnek, a lány nem kap munkát, a nagymamának pedig kicsi a nyugdíja. A napokban beszéltem vele, kérdeztem, mennyi pénze van. Alig akarta elárulni, hogy kétezer forintból kell megélniük a nyugdíjfolyósításig, ami csak két hét múlva lesz. Az unoka a nagymama cipőjét hordta. Krízissegélyből vett egy cipőt és egy nadrágot. Most azért jött, hogy bemutassa a számlát.
- Sok a szegény ember Százhalombattán?
- Sok. Persze nemcsak Százhalombattán, de ez se nekik, se nekünk nem vigasz. Vannak, akikről mindenki tudja, hogy elesettek, és igénybe is veszik a támogatási lehetőségeket, de olyanok is, akik nem kérnek segítséget, titkolják nehéz helyzetüket. A családsegítő nem tud rendszeres segélyeket folyósítani, a krízisalap arra való, hogy abból orvosoljuk az átmeneti gondokat. Előfordul, hogy valaki kapna munkát, de annyi pénze sincs, hogy kifizesse az útiköltséget. Megtörténik, hogy nem tudja kifizetni a kétezer forintos villanyszámláját, vagy kiváltani azt a gyógyszert, amelytől meggyógyulna. A ssaládsegítőben a használt, de még használható ruha, bútor és háztartási gép nagy segítség, és természetesen a pénzadománynak is örülnek, jobban mondva örülnének, mert sajnos, sem kisebb, sem nagyobb összegek nem érkeznek a Családsegítő Alapítvány számlaszámára. A személyi jövedelemadó 1 %-ára is jogosult az alapítvány, ezen kívül az Idősek Gondozóházában ott az adományláda, amelybe a készpénzadományokat dobhatják a felajánlók. Igaz, nem a szökőár károsultjait segítik meg ezzel, hanem a hátrányos helyzetű gyerekek nyári táborozásához, vagy a rászorulók karácsonyi csomagjához járulhatnak hozzá. De segíteni azokon is érdemes, akik karnyújtásnyira élnek tőlünk.
A Százhalombattai Családsegítő Alapítvány bankszámlaszáma:
OTP 11742135-20082288
Adószáma: 18689596-1-13





