„Akkoriban, amikor történetünk játszódik, a városokban számunkra, mai emberek számára szinte elképzelhetetlen bűz uralkodott…” 1738 forró nyarán e szagló világ epicentrumában, a párizsi piacon, ott is épp a bomló halak közepette látta meg a napvilágot Jean-Baptiste Grenouille, a szörnyeteg, a gyilkos, a tökéletes parfüm megalkotója. Édesanyja helyett egy dajka vonta meleg, illatos kebleire, de egy idő után undorodva adta át a Saint-Merri-kolostor kapujában az ecetszagú Terrier atyának, mondván: „a fattyú teljesen szagtalan”. Ennek a bűzben, bűnben született torzszülöttnek valóban nincs szaga. Nem úgy, mint minden másnak Süskind leírásában. Ettől annyira különleges ez a regény: egy illékony, megfoghatatlan és jobbára megfogalmazhatatlan érzékelés adja története alapját. Egyszer valaki felhívta a figyelmem, hogy az orrunk a „legrugalmasabb” érzékszervünk.

Az éles fény, az erős hangok ellen védekezünk valahogy. A rossz szagot egy idő után egyszerűen nem érezzük. Bizonyára egészen másfajta bűzök jártak a középkor környékén Párizsban, de azért az se semmi, amikor úgy fordul a szél, hogy az ember elgondolkodik, miért is szeret Százhalombattán élni… Az a rossz hírem, hogy a régi battai lakosoknak, a folyamatos edzés következtében mára feltehetően szépen eltompult a szaglásuk. Jean-Baptiste a torztestű és -lelkű szerencsétlen ezzel szemben nemhogy megérzett minden szagot és illatot, de még azt is megtudta belőle, milyen embertől ered, hol járt, mit csinált, mit érez, hogyan gondolkodik.

Őt nem arcok és érintések vették körbe, hanem beszédes illatok és szagok. Korának legzseniálisabb parfüm-alkotó művészévé lett, és képessé vált rá, hogy a megfelelő illatok keverékével a megfelelő érzést váltsa ki környezetéből. E varázsparfümnek az alapanyagát tiszta életű, ártatlan leányok bőréből, hajából állította elő. A könyv alcíme: egy gyilkos története. Az egész regényt áthatja ez a hátborzongató kettősség: a szépség és a rútság, a megfoghatatlan és a meggyilkolható. Ezt a szélsőségek közt csapongó, illékony világot bátor filmesek próbálták vászonra varázsolni. Januárban majd meglátjuk. Addig is olvashatjuk, szagolhatjuk, s megpróbálhatjuk elképzelni.