Baltasar Gracián y Morales az erősen egyházi XVII. századi légkörben, úgy is, mint a jezsuita rend tagja egy olyan kézikönyvvel (Oraculo manual) lepte meg a világot, mely a mai napig fel-felbukkan a kiadók repertoárjában. Korának egyházi előjárói nem is nézték igazán jó szemmel néhol borongós, profán, világi témájú írásait. A tömör bölcsességeket barokkosan cizellálókifejtések magyarul először a XVIII. században voltak olvashatók Faludi Ferenc átköltésében. A Kairos Kiadó a spanyol kritikai kiadást (1954) kisebb korrekciókkai alapul véve, Gáspár Endre 1943as fordítását adja most közre. Ennek a kiadásnak külön értéke, hogy a neves XIX. századi filozófus, Schopenhauer jegyzetei is gazdagítják. Gracián sziporkázón szellemes maximái rá is nagy hatással voltak. Kezdve azon, hogy "Minden a netovábbig fejlődött már, s az ember is a végsőkig tökéletesedett" (írja 1647-ben!) egészen az utolsó életszabályig: "Röviden: legyünk szentek!" összesen háromszáz alapvetés ad mindennapra egy kis okosságot. Ne tévessze meg az érdeklődőt a szerző kora, vagy hivatása! Olyan tanácsokat ad, melyek nem kornak, környezetnek kívánnak megfelelni, hanem a mindenkor és mindenhol érvényes kapcsolatokra vonatkoznak. Például nem utolsósorban az ember önmagához való viszonyára. Olvasható úgy is, mint egy verseskötet, vagy valamely keleti tanmese-gyűjtemény, melynek darabjai szellemesen foglalnak össze egész napra való gondolkodnivalót. Oe úgy is, akár egy regény, melynek kalandjait az Olvasóban felidézett ismerős, megélt helyzetek adják. Gracián bölcsességei igazolják cselekedeteinket, vagy helyes irányt mutatnak a jövőre nézve.