A tavaszt jelképező színes szalagokat Sinka László alpolgármester, illetve Szalai Attila, Lukács Bernadett és Horváth Júlia önkormányzati képviselők gyerekekkel közösen kötözték fel a főtéri májusfára. Szabó Gábor óvárosi képviselő idén is folytatta a hagyományt a településrészen.

A régi népszokások egyike a májusfa, vagy májfa állítás, amellyel a természet virágba borulását ünnepelik, de Európa-szerte elterjedt az udvarlás szimbólumaként és eszközeként is. Vidéken a legények és barátaik a kiválasztott lány háza előtt állítottak egy vagy több májusfát éjszaka; a hölgy ekkor találgathatott, hogy ki, illetve kik fejezték ki ily módon hódolatukat.

Szokás volt közösségi májusfát állítani a templomok közelében, amit körbetáncoltak, így köszöntve az éledő természetet.

Általában nyírfát, a székelyeknél fenyőfát használtak májusfaként, olykor csak gallyakkal jelképezik. A magas, sudár fákat a kerítésoszlophoz rögzítették, jellemzően a május 1-jét megelőző nap éjjelén, vagy kora hajnalban, színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Legtöbbször az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes községekben a rokon lányoknál is állítottak a legények. A lányok viselkedése falvanként változott; volt, aki kiment és megkínálta a legényt borral, volt, hogy a szalagokat a lány kölcsönözte a legénynek.

Az egyházi eredet szerint a májusfa azokra az időkre emlékeztet, amikor a 72 tanítvány evangelizálni ment. Volt köztük egy Valburga nevezetű szűz leány, de sokan kételkedtek ártatlanságában. Azt mondták az emberek, csak akkor hiszik el, ha a földbe szúrt száraz gally reggelre kizöldül; a fa május hajnalára kihajtott.

A májusfával, illetve zöldág-kultusszal, gallyal kapcsolatos hazai népszokásról elsőként Temesvári Pelbárt ferences szerzetes számolt be, 1502-ben keletkezett latin nyelvű prédikáció-gyűjteményében.

Sinka László a sajtó kérdésére elmondta, hogy az idei faállítással Százhalombatta 55 évvel ezelőtti, áprilisi várossá nyilvánítását is köszönthetjük.

A májusfa hagyományának naptári időpontja egybeesik a hónap első napjával, a munka ünnepével, amiről világszerte megemlékeznek. Ünnepel Százhalombatta is, amely egykor halász-mezőgazdasági település volt, majd jelentős ipari várossá nőtte ki magát. Örömteli, hogy óriási léptékű volt a fejlődés, nagyon sok új lakó érkezett, ezzel párhuzamosan pedig négy szép településrész épült ki. Az elmúlt 55 év a fejlődése gyönyörű ívét jeleníti meg, aminek köszönhetően napjainkban teljesen más dimenzióban élhetnek a régebben Battán született, vagy betelepült városlakók – fogalmazott Sinka László.

Szalai Attila a sajtónak felidézte, hogy a május 1-jei megemlékezés mindig is közösség összetartó esemény volt, aminek előzményei egészen a 19. századi brit ipari forradalomig, illetve a chicagói munkástüntetésekig nyúlnak vissza. Megmaradt a kommunista rendszerben is, mint állami ünnep, mára azonban háttérbe szorult a politikai jelleg, és általánosságban inkább egyfajta családi majálissá vált.

A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt jeles nap, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni. A legtöbb országban május 1-jén, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában viszont szeptember első hétfőjén ünneplik.

XII. Piusz pápa rendelete nyomán május 1-je 1955 óta katolikus egyházi ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje, Jézus nevelőapja, tiszteletére.