SziQ – ahogyan mindenki szólítja –, aki sok más tisztség mellett egyben a kulturális központ igazgatója is, az intézményben lévő irodájában lelkesen mutatta az "Ismeretterjesztő és Művészeti Csoportos Foglalkozások Munkanaplója" eredeti példányát, ami arról tanúskodik, hogy 32 lány és 25 fiú jelent meg az első, ebédlőben megtartott történelmi próbán.

Ennek előzménye volt, hogy érdi lakosként az ottani művelődési házban ’83-ban már elindult egy általa szervezett gyermek néptánc szakkör, a Vörösmartyban pedig az Iványi Katalin vezette diák színjátszó kör. Egy közös kiránduláson vetődött fel először hogy jó lenne, ha a gimnáziumban is indulna néptánc. A szándékot megerősítette, hogy a VMG-színkör koreográfiát kért a ’84-es nyári vándor diákszínházához, a darabban táncoló tanulóknak pedig ez annyira megtetszett, hogy kinyilvánították: legyen néptánc a gimiben.

Hosszas, háromlépcsős engedélyeztetési procedúra után végül zöld utat kapott a kezdeményezés, és elkezdődhetett az osztályonkénti toborzás, ami után ’84 októberében megtartották az első próbát. A szocialista rendszerben minden néptáncegyüttesnek, énekkarnak kellett, hogy legyen egy fenntartó szakszervezete, vagy szövetkezete.

 "Én csak a Benta-völgye MGTSZ-t ismertem, mert diákként ott kapáltam a nyári munka során. Kissé groteszk, de elmentem a tsz-elnökhöz, bekopogtam azzal, hogy "jó napot kívánok, lennének-e kedvesek majd egy táncegyüttest támogatni?" Meglepő módon nagyon szívesen vállalkoztak erre, talán azért mert nekik még nem volt semmilyen együttesük" – meséli Szigetvári József.

Balett rúdgyakorlat, plié, jeté (zsöté), tágítás, dunántúli táncok – egyebek mellett ez volt az első foglalkozás anyaga, amit a fiúk is lelkesen csináltak, mi több, mindenki elment a következő alkalomra is, olyannyira, hogy rövidesen már a tornateremben próbáltak, mert egyre többen jelentkeztek. Sőt, december 15-én már élőzenekarral fellépett a csoport a gimnáziumi "Ki Mit Tud-on", amihez az iskola KISZ Bizottsága kölcsönzött ruhát. A produkciót a zsűri továbbküldte az Országos Diáknapok megyei selejtezőjére. Ez nem minden, ugyanis szerepeltek másnap is az "Érdiek a Nemzeti Színházért" műsorban, amit több fellépés követett.

Eljött az említett diáknapi selejtező ’85 márciusában, ahol nagy múltú együttesek is részt vettek. A verseny remekül sikerült, a zsűri nem hitte el, hogy csak öt hónapja alakult a csoport; biztatásként és elismerésként őket engedték tovább. Láss csodát, meg is nyerték az egri áprilisi döntőt.

"Az alapító tagok közül sokan még most is elmondják, hogy nem is értik, miért fogadtak szót nekem 16-17 évesen, amikor én is csak 23 éves voltan" – veti közbe Szigetvári József.

Újabb fellépések jöttek, rendkívül emlékezetes epizód volt rögtön a május 1-jei battai sportközpontban való szereplés.

"A nagyszabású, tematikus, Egerben díjnyertes "Katona búcsú" című színházi darabot az eső miatt bent a csarnokban, a kézilabda kapunál, a háló előtt adtuk elő a haldokló széki katonákkal – ez a kép a mai napig bennem van."

 Az előadás a kissé bizarr körülményektől függetlenül jól sikerült, az együttes a bemutatkozás után nem sokkal, ’85 szeptemberében Százhalombattára költözött. Érden már szűkös volt a gimnáziumi hely, az ottani művház pedig nem kért a táncosokból, illetve miután a gyerekek fele amúgy is battai volt, ezért Szigetvári József megkereste a Takács Péter igazgatta művelődési házat, lenne-e lehetőség arra, hogy otthont adjanak az együttesnek. Végső érve az volt, hogy "szükség van az egészséges nacionalizmusra", mire az igazgató elmosolyodott, és igent mondott, így októberben már a mostani BKK kamaratermében próbálhattak, miután akkor még nem készült el teljesen a színházterem.

Itt nem mehetünk el szó nélkül a "rövidnadrágos srác" esete mellett. Még a végső indulás előtt felkeresték a jóváhagyásért az illetékest, Tüske Lászlót. Igen meleg volt, ezért SziQ könnyedén öltözött, Takács Péter pedig mondta, hogy itt van a néptáncos. "Laci bácsi rám nézett, és pikírten ennyit mondott: ebben a rövidnadrágban? – a mai napig hálás vagyok neki, hogy nem zavart el az öltözékem miatt".

A színháztermet november 7-én adták át, addigra elbontották az előteret eltakaró ideiglenes falakat, ekkor mutatkozott meg az épület lenyűgöző teljessége. Az együttes karácsonyi előadásra készülve megkereste Kiss Ferenc népzenészt, zeneszerzőt, hogy a Sebestyén Márta énekessel közös, "Betlehem" című lemezükre táncszínházi előadást készítenének.

Meg is kezdődött a "Betlehemi Csillag" produkció próbája, ami során a színházteremben a táncosok osztálytársai voltak a világosítók. A teltházas előadás közben történt egy abszurd jelenet. Sebestyén Márta énekelt a függöny előtt egy zsinóros állómikrofonba. A műszakis kolléga az eltakart belső színpadi részen észlelte a vezetéket, és nem tudva, hogy az éppen használatban van, el akarta hárítani a táncosokra leselkedő botlásveszélyt. Nos, elkezdte húzni a kábelt, aminek következtében a mikrofon egy ideig ide-oda billegett – az énekes közben végig igyekezett követni a mozgását – majd eldőlt, és eltűnt a függöny mögött. A mikrofon aztán visszakerült a helyére, és Sebestyén Márta újrakezdte az éneklést; a bizarr közjátékot egyébként videofelvétel őrzi.

Ezek voltak a meghatározó kezdeti események, innentől kezdve már nagyon tudatosan kezdett el működni az együttes.

Hatalmas lépés volt az első minősítés Mosonmagyaróváron ’87-ben, amikor a Forrás, példa nélküli módon egyből az ezüst fokozat legfelső szintjét kapta meg a három szintű bronz, ezüst és arany kategóriás rendszerben. A következő évben meglett az arany minősítés harmadik fokozata Nagykállón.

A rendkívül intenzív munka további eredményeként a társulat elérte a legmagasabb országos arany minősítést a Százhalombattán rendezett megmérettetésen ’94-ben, ami azért nagy eredmény, mert ez senkinek sem sikerült mindössze 10 évnyi működéssel; erre is felkapta a fejét a szakma. Még abban az évben 1-1 hónapos amerikai és mexikói turnén vettek részt, illetve megrendezték az első Summerfestet. Új rendszert vezettek be ’96-tól, ezeken rendre kiváló minősítés kapott a Forrás, ami országosan egyedülálló teljesítmény.

Ami a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivált illeti, ennek megszervezése is meglepő gondolatnak tűnt ’94-ben az augusztusi hőségben, de Vezér Mihály polgármester – bár kissé kétkedőn fogadta az elképzelést – az ügy mellé állt.

Új működési formát jelentett a Magyarok Öröksége Alapítvány létrehozása ’90-ben, amely – akkoriban még formabontó módon – a Forrás fenntartója lett, ugyanis az országos gyakorlat szerint ez a művelődési házak feladata volt. Az együttes már jelentős költségvetéssel gazdálkodott, ezért nehézkes volt a házon belüli működtetés. A Képviselő-testület is kifejezetten támogatta, hogy meg kell próbálni önálló civil szervezet keretein belül tevékenykedni. Ezzel együtt ez teljesen újszerű gyakorlatnak számított, mondhatni felért egy "halálugrással". Jelentősen bővült a későbbiekben a paletta, az együttes fellépései mellett területi, megyei fesztiválok, nemzetközi rendezvények, konferenciák, kiállítások megszervezését is felvállalta az alapítvány.

Hasonlóan extrém lépésnek tűnt az is, amikor a Városi Zeneiskolában országosan elsőként létrejött 350 gyerekkel egy néptánctagozat ’91-ben, aminek nyomán a korábbi budakeszi tagintézmény önálló városi művészeti iskolává minősülhetett át szeptembertől. Egyébiránt Martonvásár és Szarvas is úttörő volt ebben a kezdeményezésben. "Annak köszönhetően épült fel a mai magyar művészeti oktatási rendszer, hogy akkor meg mertük lépni ezt a kísérleti átalakítást" – jegyezte meg Szigetvári József. Hozzátette, hogy ekkor valósította meg az 1. számú iskolában az órarend szerinti néptánctanítást is.

Újabb meghatározó, extrém állomás volt a Városi Művészeti Iskolából való kilépés, ezzel együtt pedig a Pesovár Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola megalapítása 2003-ban; az intézmény szeptemberben önállóan kezdte meg munkáját az alapítvány keretei között.  Egyébként ez is "megrázta" az országot, mindenkit meglepett a döntés, mert ekkora már a néptáncegyüttesek iskolán belüli működése volt az általános. Az Önkormányzat azonban átlátta a helyzetet, és az április 29-i ülésen a testület az önálló iskola mellett döntött. Rendkívül nagy munka volt – a Summerfesttel együtt – megalapítani az új intézményt néhány hónap alatt, sőt kihelyezett tagozat indult Érden, Diósdon és Ercsiben, így a négy településen összesen 590 táncost oktattak.

Jelentős infrastrukturális változás volt, hogy saját Táncház épületet kapott a Forrás 2010-ben a főtéri konferencia központ szélső szárnyában. Itt működik a nemzetközi folklórfesztiválokat szerező szövetség, a CIOFF magyarországi tagozatának központi irodája is idén július 1-jétől.

Nagy fordulóponthoz ért az együttes a 2020-as évben, amikor független színház lett a Forrás, egy szintre kerülve a Szegedi Kortárs Balett és a Győri Balett társulatával, illetve az állami, vagy fővárosi fenntartású színházakkal. Bekapcsolódhattak a Déryné programba, amely támogatja az magas minőségű országjáró fellépéseket. A Forrás Néptáncegyüttes Független Színház művészi tevékenysége három tagozatra bővült, a néptánc és a színház mellett megjelent az érzékenyítő előadás is. Országosan egyedülálló, hogy egy amatőr együttes független színházként működjön.

Szigetvári József vallja, hogy a változástól nem megijedni kell, hanem meg kell ragadni a benne rejlő lehetőséget. Szükséges továbbá a perspektivikus gondolkodás, ami legalább a következő 10 évet öleli fel.

A legfontosabb azonban az isteni gondviselés, ugyanis "visszatekintve az ember nem tudja azt gondolni, hogy mindig mázlija van, vagy, hogy olyan okos, hanem egyszer csak jön egy megoldás. Minél öregebb vagyok, egyre inkább azt gondolom, hogy bizonyosan nem magamtól jöttem ide".

Egy korábbi beszélgetésünkben SziQ így fogalmazott: "Úgy látom, hogy előbb vagy utóbb sokan kapnak feladatot az élettől, Istentől, ha úgy tetszik, és talán nem is tudják, hogy miért nekik kell azokat beteljesíteni. Én egy pedagógusnak készülő srác voltam, aki, nagyon szereti a néptáncot és a közösséget. Nem terveztem el tudatosan, amit végül sikerült létrehozni, egyszerűen a dolgok közepén találtam magam, innentől kezdve viszont az a kérdés, hogy végig csinálod-e tisztességesen, ami neked adatott. Hiszek abban, hogy nagyon nagy összetartó ereje van a családnak, – a társulat is az – és abban is, hogy a fiataloknak szüksége van egy olyan közösségre, amelyben biztonságban érezhetik magukat. Valóban sok nehézséggel kellett és kell megküzdeni, ilyenkor mindig a Bibliában sokszor szereplő felszólításból merítek erőt, miszerint; "ne féljetek!" Ezután megtalál a helyes gondolat, ami nem a te érdemed. Ezek a helyzetek is megtanítanak köszönetet mondani, de hálára indít az is, ha nem történik semmi rossz. Szeretném, ha ezt a két alapelvet minden Forrásos magával vinné az életben".

Kovács Attila

Szigetvári József, tisztségek, elismerések:

Barátság Kulturális Központ igazgató, CIOFF Hungary UNESCO stratégiai partner szervezet elnök, nemzeti képviselő, CIOFF International Gyermek Bizottság elnök, Magyar Fesztivál Szövetség alelnök, Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetsége alelnök, Teátrumi Társaság tag, Forrás Néptáncegyüttes Független Színház alapító, együttes és művészeti igazgató, Pesovár Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola művészeti igazgató, Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál fesztiváligazgató, Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület alapító alelnök

Kultúráért Százhalombatta díj, Pro Urbe Százhalombatta díj, Pest Megye Díszpolgára cím, Bonis Bona a Nemzet Tehetségeiért pedagógiai díj, Örökség Díj, Martin György Néptáncszövetség Művészeti Vezető díj, A Magyar Kultúra Lovagja, Bessenyei György díj, Magyar Arany Érdemkereszt díj