Sinka László elmondta, hogy most is hasonló izgalmakat él át, mint az 1992-es barcelonai játékok előtt, mert egy Olimpia különleges esemény. Mindig adódnak problémák, amiknek megoldása érdekében folyamatos kapcsolatban kell lenni a szervezőbizottsággal és a technikai delegátussal, a helyzet kezelésében jelentősen segít a több évtizedes tapasztalat.

A beszélgetés során felidézte a sporttal való kapcsolatát; Százhalombattán a Dunai Kőolaj SK-ban kezdett kézilabdázni, majd amikor feljutottak az NB I/B-be, 33 évesen bekerült a röplabda-szövetségbe, ami átalakította az életét, de a várostól és a barátoktól sohasem szakadt el.

A legkülönlegesebb, legtermékenyebb időszak azonban 1993-ban kezdődött, amikortól közel két évtizeden át volt a kéziszövetség főtitkára, majd elnöke, a női és férfi, az utánpótlás és főiskolai, illetve a strandkézi-válogatottak mellett dolgozva.

A világklasszis kézissel, Varga Istvánnal kellett harcolni a posztért, ami komoly kétségeket ébresztett benne, mert rendkívül szerette a játékát, tudását, az egyszerű, józan gondolkodását. Látta is riválisa sértődöttségét, aki azonban fél év múlva azt mondta, hogy a legjobb döntés született, "mert ő belebolondult volna ebbe".

A legnagyobb büszkeség az elképesztő eredményesség, amit Vass Károllyal, Kiss Istvánnal és Vanyus Attilával értek el, egy olyan erős elnökségi maggal, amely "vállakat összezárva, eszelősen rohant előre".

Az első csúcsbüszkeség, az 1995-ös osztrákokkal közös rendezésű női vb, ami egy hatalmas fordulatot jelentett a sportágban, hiszen 1982 után egy hazai világbajnokságnak adhattak otthont. A második hely biztos olimpiai kijutást ért, ami mindent vitt – és ez még csak a kezdet volt.

A női válogatott már ott volt a legjobbak között a ’94-es első, botrányos Eb-n, ahol a román Dobre, Serbu bírópáros kidobta a magyarokat a döntőből, de aztán 2000-ben Romániában már Európa-bajnok lett a csapat, amely olimpiai ezüstöt is szerzett abban az évben.

Emlékezetes az 1999-es junior világbajnokság is Görbicz Anitával és a csapattal, amelyet szenzációs lányok alkottak.

Nagyon sokat vállalt a szövetség, Sinka László legalább 15-16 hazai világversenynek volt a szervezőbizottsági elnöke. Mindig is arra törekedett –, így ma is – hogy világversenyeket hozzanak haza, mert a sportolók nagyon szeretnek itthoni környezetben játszani.

Szólt arról is, hogy legnagyobb fájdalomként nem az elvesztett olimpiai vagy a világbajnoki döntőt, hanem a balesetet szenvedett Kulcsár Anita halálát élte meg. "Akkor szinte megfordult a világ körülöttem, és soha nem tudtam, hogy mit jelent az, amikor egy ilyen eszméletlenül szeretett, kiváló, nagyszerű sportolót, akit kicsi gyerekkora óta ismertem, el kell búcsúztatni a temetésen. Az nagyon kemény volt, szörnyű fájdalom" – fogalmazott.

Méltatlanul kurtán-furcsán lett vége a szövetségnél eltöltött időszaknak, ami megviselte, mert nem állt szándékában távozni. Véleménye szerint "sok mindenki ácsingózott a kézilabda-szövetség vezetői pozíciójára".

Az európai szövetségbeli (EHF) munkája kapcsán elmondta, hogy a nemzetközi szervezet teljes vezérkara szerette volna, hogy maradjon, ugyanakkor a magyar szövetség nem támogatta, sőt, ellenezte. A mai napig nagyon jó, állandó kapcsolatban van az EHF vezetőkkel, a hatodik tiszteletbeli tag lett, minden kongresszusra, Európa-bajnokságokra vagy BL-re hívják, hozzák-viszik.

Ezek után jött a sportlövő-szövetség főtitkári tisztsége, amikor Nagy György elnök többszöri kérésére igent mondott; számára meglepő módon az elnökség egyhangúlag megszavazta a kinevezést.

Véleménye szerint az egyéni sportágakban is szükség van a versenyző és a vezetés közötti csapategységre, mert "az összeadott erő az mindig sokkal többre hivatott".

Nem volt mindig, minden sima, kézilabdában ott volt Nagy László spanyol honosítása vagy hazatérése, a sportlövészetben pedig a Sidi–Péni-ügy – vetette fel az újság.

Az első eset kapcsán Sinka László rengeteget dolgozott, a normális rendezés érdekében elutazott Barcelonába is.Végül a klasszis visszatért és újra beszállt a válogatottba.

A Sidi-ügy nagyon megviselte, számára ugyanis elfogadhatatlan, hogy valaki lenézze az akár rosszabbul teljesítő társát. "Ha valaki világklasszis, akkor az legyen példamutató! Sajnos ez a történet ocsmány módon eldurvult, és még nincs is vége..."

Sinka László a százhalombattai politikai szerepvállalására irányuló kérdésre úgy fogalmazott, hogy az társadalmi alapú, ezért maximum várospolitikának szeretné nevezni.

 "A sportnak mindig szoros kapcsolata van a politikával, mert nem lehet hátat fordítani, és úgy tenni, mintha nem lenne. De a politikával, a mindenkori irányítókkal, lásd sportirányítás, állami irányítás, a lehetőség szerinti legjobb kapcsolatban kell lenni. Azt gondolom, hogy ez a legésszerűbb dolog. Ez nem azt jelenti, hogy az ember ide-oda ugrál, mert nem ez a dolga. Százhalombatta esetén lehet, hogy én rosszul mértem fel annak idején, mikor másfél évtizednyi unszolás után azt mondtam 2010-ben, hogy oké, szívesen beszállok, miért ne? De nem hiszem, hogy rosszul tettem, bár szemmel látható volt azt követően, hogy néhány embernek ez nem nagyon tetszett. De kilenc évig tisztességesen, sőt, örömmel csináltam az alpolgármesteri munkát."

Úgy érzi, hogy, aki valamilyen szinten tud tenni egy közösségért, és ehhez megvan a szakértelme, "annak nem elbújni kell a feladat elől, hanem belevágni". Ezért vállalt megbízatást egy civil szervezetben, és mind a mai napig örömmel tölti el, ha bármilyen kicsi vagy nagyobb ügyben a város érdekében előre tudnak mozdulni.

Ami a sportlövők olimpiai szereplését illeti, nagyon bízik abban, hogy minél jobb helyen végez az öt versenyző, mert mindegyikőjükben benne van az akarat és a tudás. A szövetség minden háttérlehetőséget biztosított, illetve remek a sportág állami támogatása.

A teljes interjú itt olvasható: https://24.hu/sport/2024/07/26/parizs-olimpia-2024-sportloveszet-kezilabda-sinka-laszlo-interju/ (Fotó: Facebook, Sinka László)