"Művészet/Elmélet Konferencia" címmel szervezett tudományos tanácskozást a Magyar Művészeti Akadémia, a Széchenyi István Egyetem és a Győri Balett június 14-én a győri Múzeumház épületében. A művészet, a tudomány és a felsőoktatás kapcsolatát vizsgáló konferencia egyik előadója a Százhalombattán élő Dr. Fazekas István PhD egyetemi adjunktus volt.
A nemzetközi tudományos konferencia résztvevőit elsőként Kiss János, a Győri Balett korábbi igazgatója, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és alelnöke, a konferencia tiszteletbeli elnöke köszöntötte, aki méltatta a kezdeményezést, valamint arra kérte a szervezőket és az előadókat, hogy az esemény után se "engedjék el egymás kezét". Velekei László koreográfus, a Győri Balett igazgatója azt hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a jelen konferenciához hasonló eseményeket szervezni, hiszen az ilyen jellegű előadásokon keresztül értő közönség formálódhat. Kucsera Tamás Gergely, a Széchenyi István Egyetem tanára, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, a konferencia elnöke előadása alapvetően arról szólt, hogy kulturális örökségünk – ezen belül a nemzeti hagyomány – megőrzése és a kapott értékek továbbvitele a legfontosabb feladatunk.
Fazekas István a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának képviseletében (részben a megújult Színház és Filmművészeti Egyetem delegáltjaként) "A láttatás és elrejtés dramaturgiája a görög tragédiaköltészetben" címmel tartotta meg drámaelméleti előadását, melynek során ismertette a görög tragédiákkal kapcsolatos kutatásainak legújabb eredményeit is. Ezeket az eredményeket Fazekas azért tartja fontosnak, mert segítségükkel a mai színház lényegéhez is közelebb juthatunk, hiszen mindezek tükrében jól látható, hogyan lappang a modern felszín alatt a hagyományos drámai szerkezet. Fazekas István előadásában kiemelte: "Az illúzió és illúzióvesztés, a láttatás és az elrejtés a görög tragédiaköltészet legfontosabb dramaturgiai eszközei az ember és istenség ambivalens viszonyának ábrázolásában. Ezeknek az eszközöknek a vizsgálatával nemcsak a tragédiaköltészet eredetéhez juthatunk közelebb, hanem a színház – mint eredendően szakrális intézmény – teológiájához és antropológiájához is. Mit mond az ókori színház az istenségről, s mit az emberről? Dolgozatom egyrészt fenomenológiai, másrészt pedig a legmodernebb történeti-hermeneutikai módszerekkel ezekre a kérdésekre is keresi a választ."
A százhalombattai Jókai-díjas drámaíró, egyetemi oktató augusztusban a Doktorok Kollégiumában, októberben pedig Svájcban tart előadást legújabb kutatási eredményeiről.
