„A Metamor Szent Könyve” Pelevin első szerelmesregénye. Egy ifjú hajadon és egy daliás legény romantikus története - majdnem. Pontosabban: egy két-háromezer éves - ám tizenötnek kinéző - rókametamorlány és egy vezető beosztású, váll-lapos, szürkefarkasmetamor szerelme teljesedik itt be a csúcsmetamorrá válásig. A szerelmi szál pedig arra való, hogy Pelevin felfűzze rá az innen-onnan - európai és keleti filozófusoktól - összeszedett különféle elméleti gyöngyszemeket jóról és gonoszról, s közbe-közbe fűzzön néhány olajtól csöpögő rögöt a mai orosz gazdaságról. De a lényeget tekintve: Pelevin - néhány laza gyakorlat után - ismét mély érzelmeket kavaró, igazi irodalmat alkotott.
Ám, mint írtam fenn, nem csak ez az egy könyve jelent meg az ifjú orosznak mostanában: az Új Palatinus-könyvesház a mítoszokról indított sorozatot. Ennek második köteteként jelent meg Pelevin: A rettenet sisakja című … regénye? Néma hangjátéka? Minek lehet nevezni egy chatszobában folyó társalgás szószerinti rögzítését? A szereplők egy-egy kamrában találják magukat, monitorral, klaviatúrával és a rájuk kiszabott felhasználónévvel, és próbálnak rájönni: hogy kerültek ide, mi dolguk itt, és főleg, hogyan lehet innen elmenekülni. Minden szobából nyílik egy ajtó, ami egy labirintusba vezet, ahol lehet, hogy ott vár a Minotaurosz. De vajon melyikük Thészeusz (vagy ahogy egy helyen írja: TheZeus)? És melyikük a Minotaurosz? Hol van ez a labirintus? S hol vannak ők? A rettenet sisakjában? Vagy éppen az hozza létre? A labirintus a sisakot vagy a sisak a labirintust? Mindenesetre A rettenet sisakja valójában nem más, mint egy nagyon filozofikus, leginkább szórakoztató, néhol félelmetes másnapos fejfájás.
Életének 57. évében elhunyt Bratka László költő, író, műfordító -
Pelevin írásainak leghitelesebb magyar tolmácsolója.