Látszólag már megint gyerekkönyvvel érkeztem a könyvajánló rovatba: a Pagony és Csimota Kiadók vállalkozása azonban sokkal több, mint gyermekvers-antológia. A kis mondókáktól a filozófusi mélységű rigmusokig hol kacagtató, hol ámulatba ejtő fordulatokkal szórakoztatja a versekkel ismerkedő legifjabb korosztályt, és ugyanígy hat a felnőttekre is. A kötet íróinak jelentős részét épp az a korosztály adja, akiknek a gyerekszobájában bizonyára megtalálható volt a Cini-cini muzsika. (Megjegyzem, az eredeti verzióban nemcsak magyar szerzők szerepeltek!) A hajdani versolvasó gyerekekből mára irodalmár felnőtt lett: Szilágyi Ákos, Tóth Krisztina, Lackfi János az irodalom különböző területein villantották már fel újító szellemüket, tehetségüket. Gyermekeink szerencsés korszak tanúi lehetnek. A Cini-cini muzsika óta eltelt időszak sajnálatosan szegényesnek bizonyult, ami a gyerekvers-antológiákat illeti. Nem mintha nem születtek volna versek gyerekeknek. De jelen kötet szerzői - Weöres Sándorhoz, Nemes Nagy Ágneshez vagy Áprily Lajoshoz és a többi klasszikushoz hasonlóan - elsősorban költők és nem gyerekversírók. Nem leereszkednek „gügyögni”, hanem a gyerekeket emelik fel a vershez. Akad a kötetben hangulatos halandzsa, kántálható rigmus és játék szavakkal, ritmussal, rímmel. Az antológia két remek szerzője, Gryllus Vilmos és Ranschburg Jenő nem is költő. Előbbit számtalan vers megzenésítőjeként, utóbbit a gyermek-pszichológia népszerű szaktekintélyeként ismertük eddig. Kihagyhatatlan érdemei vannak Takács Marinak, aki a több mint száz vershez kitalálta az odaillő formát, színt, figurát. Varró Dániel talán jelenleg a legnépszerűbb a kötet szerzői közül. Egy helyen ezt írja: „szép állat a krokodil, minden este bekakil…”, s ezzel - tetszik, nem tetszik - gyöngyöző kacajra fakasztja gyermekeinket.