Mi került a százhalombattai református templom alapköve alá helyezett hengerbe? Milyen felirat szerepel a kisebb, 80 kilogrammos és a nagyobb, 162 kilogrammos harangon az épület tornyában? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Balla Károly most megjelent könyvéből, amelynek első bemutatóját szeptember 17-én tartották a "Matrica" Múzeumban.
Az 1999-ben felszentelt templom építésének előzményeiről személyes hangon beszélt a szerző, aki annak idején az első kezdeményezők és legfontosabb szervezők közé tartozott. Mint mondta, maga a könyv is személyes számvetésének része, ugyanakkor nagyon fontosnak tartja, hogy az utókor megismerje annak a szellemi örökségnek a történetét, amelyet ráhagynak a kortársak.
Balla Károly 1974-ben költözött Százhalombattára, a tudatos, azonban templomot nem tartalmazó tervek alapján épülő modern szocialista városba. Akkoriban a magasban harangok helyett a tököli reptérről felszálló szovjet katonai gépek zúgtak. A rendszerváltás után az egyik kezdeményezője volt, hogy templom épüljön a lakótelepen. Az első elképzelés mindössze egy harangláb felállítására vonatkozott, amely köré idővel ökomenikus imaházat emeltek volna. A katolikus gyülekezet azonban másként határozott, önálló alapítványt hoztak létre, amelynek keretében megindult a gyűjtés a későbbi Szent István templom létrehozása érdekében. Ezzel párhuzamosan a református közösség is egyházközséget alapított és életre hívta a Kós Károly Alapítványt, amely nem kevés küszködés és buktató árán, de végül megteremtette a templomépítés anyagi forrását, összesen 120 millió forintot. A sikerhez nagyban hozzájárult a két nagyvállalat és az önkormányzat támogatása. Ezt még akkor is el kell ismerni, ha a képviselő-testületben nem zajlottak vita nélkül a döntések és a pozitív határozat sok esetben egy vagy két igenszavazaton múlott. Az alapítványban igyekeztek okosan és körültekintően gazdálkodni a pénzzel – hangsúlyozta Balla Károly, aki banki szakemberként sokat tudott tenni ezért.
A gyülekezet legidősebb tagja javasolta, hogy a tervezéssel Finta József építészt bízzák meg. Nagyszerű munkát végzett, miként a belsőépítész Fekete György és a kivitelező EURITMA Kft. is. Balla Károly szerint méltányos lenne, ha a templom épületén elhelyezett kissé szűkszavú tábla minden közreműködőről, így az építtető Kós Károly Alapítványról is megemlékezne.
Visszaemlékezéséből az is kiderül, hogy az eredeti tervek több helyen módosultak az építkezés közben. Így például lift szolgálja az épület kényelmét, és egy helyett kettő harang, valamint óra is került a toronyba. Utóbbi a modern Százhalombatta első köztéri időmérő eszköze.
A felszentelés gyönyörű ünnep volt, amelyen annyian jelentek meg, hogy a résztvevők egyik fele csak a gyülekezeti teremben, kivetítőn követhette az eseményeket. Nagyon szép beszédek hangzottak el. Boross Péter korábbi miniszterelnök, Finta József, Fekete György köszöntötte a híveket, az igehirdetést pedig Hegedűs Lóránt püspök tartotta.
Balla Károly, a "Harangoznak Istenem segíts!" című kötet szerzője a könyvbemutató végén Reményik Sándor, Akarom című verséből vett idézettel búcsúzott a közönségtől: "Akarom: fontos ne legyek magamnak. /A végtelen falban legyek egy tégla,/Lépcső, min felhalad valaki más,/Ekevas, mely mélyen a földbe ás,/Ám a kalász nem az ő érdeme." - azzal a kívánsággal, hogy a Finta templom legyen mindig tele a hitélet által, mert akkor "beérik a kalász." (A képeken a szerző dr. Vice Magdolna múzeumigazgató és dr. Fazekas István társaságában. Verset mond Fazekas-Major Gizella)