Török Sándor alpolgármester kedves kollégaként üdvözölte Magyar Jánost, akivel több mint 50 évig dolgoztak együtt a Dunamenti Erőműben, így fél szavakból is megértik egymást. Reményét fejezte ki, hogy a további, 5 év múlva esedékes születésnapok mellett sok városi eseményen is találkozhatnak az ünnepelttel.

Sinka László alpolgármester köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy Magyar János és felesége évtizedek óta nagyon fontos közéleti szereplői a város életének. Mindig jó beszélgetni velük – akár a fogadóórán –, meghallgatni a bölcs, alkotó gondolatokat, amiből újat lehet meríteni.

Magyar János igazi közösségi ember mind a mai napig. 1963-ban került Százhalombattára a Dunamenti Hőerőműbe, ahol mérnökként dolgozott. Tizenkét évig volt elnöke a 2002-ben, általa is alapított Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportjának, illetve részt vett az országos szervezet munkájában is. Számos kulturális és közösségi programot szervezett, jó kapcsolatot ápolt a civil szervezetekkel, intézményekkel, a város kulturális és szellemi életének aktív szereplője volt. Elnöki tisztjéről lemondott, de továbbra is részt vett a szervezet munkájában.

Az egyházközség nagy tiszteletnek örvendő tagjaként is mértékadó volt a véleménye, követendő példával szolgált minden területen. Közösségért való áldozatos tevékenységét többször elismerték. Felesége pedagógus, a városban tanított, munkája mellett segítette férjét. Mindketten aktív résztvevői a város közéletének. Boldog nyugdíjas éveiket töltik, Dunafüreden élnek nagy szeretetben, segítve egymást, megosztva a feladatokat. Nagyon sok növényt gondoznak szép, virágos, fás kertjükben, ami tevékeny munkát igényel.

A családja körében élő Molnár Árpádnét az Óvárosban látogatták meg a városvezetők. Az ünnepelt –, aki 82 évesen még dolgozott könyvelőként – 2005-ben érkezett Százhalombattára Tétényből, amikor az autópálya építése során kisajátították a házukat. Katonatiszt férje hivatása miatt korábban 13-szor költöztek országszerte, Szabolcstól Zaláig. Szeretik Százhalombattát, a Duna közelségét. Rozál néni nagyon vidám, derűs, jókedvű, annak ellenére, hogy már nem tud olyan szabadon mozogni, mint korábban. Sokat olvas, szeret rejtvényt fejteni, tévét nézni.

Boldogan mesélt életéről, fiatal koráról, munkájáról. Nagyon fontosnak tartja a családot, amelyre mindig számíthat, hálás, hogy a mai napig együtt lehetnek. Örült a városvezetők látogatásának, már nagyon várta a köszöntést. Úgy gondolja, hogy az élethez való pozitív hozzáállása volt az, ami mindenen átsegítette.

Pallagi Róbertné, Pápán született, 1982-ben férjével érkezett Százhalombattára Oroszlányból. Férje Pallagi Róbert a SZFC labdarúgó edzője, sportvezetője, jeles személyisége volt a városnak. Népszerű, mindig segítőkész embereknek ismerték őket, akik szerették a társaságot. Editke néni mind a mai napig tartalmas életet él, pozitív személyiség. Bár 2016 óta él egyedül, azonban mégsem magányosan. Dolgozott a TEHAG-nál mint titkárságvezető, innen vonult nyugdíjba.

Gyerekeivel jó kapcsolatot ápol, mindennap beszélnek egymással, büszke rájuk és az unokáira. Szereti az embereket, a függetlenséget, a rendet, igényes magára és környezetére. Barátnőivel még gyakran összejönnek, és jókat beszélgetnek, tartják a kapcsolatot, erőt adva egymásnak. Úgy tervezi, hogy amíg ellátja magát, az önállóságát nem adja fel. Soha nem unatkozik, és mint elmondta, szép élete volt, van mire emlékezni.

Mindhárman megemlítették, hogy szeretnek a folyamatosan fejlődő Százhalombattán élni, amely szép, tiszta rendezett város, elégedettek a körülményekkel.