Ilyenek voltak a csendesnapok. Ebben a tanévben négyszer tudtuk megtartani: reformációra készülve, Vízkeresztkor, Nagyszerdán és Pünkösd előtt. Mindegyik csendesnapot csodanapként élhettük meg, hiszen az iskola diákjai, tanítói és tanárai, hittanoktatói közül egy-egy napon kb. 200-an vettek részt örömmel és ragyogó, vidám szemekkel. Hála van a szívünkben, hogy a hittanoktatók és a pedagógusok lelkesen az alkalmak mellé álltak, segítettek a szervezésben és a kivitelezésben.

Az első két alkalmat a református felekezetűre jelentkezők a református templomban kezdték áhítattal (rövid istentisztelet) és az ünnepekhez kapcsolódó foglalkozásokkal, lelki beszélgetésekkel, illetve a katolikus vallásúra jelentkezők a római katolikus templomban, majd a 3-4. órát az iskolában közösen folytattuk Istent dicsőítő énekekkel és játékokkal.

Nagyszerdán és Pünkösd előtt a Régészeti Parkba mehettünk megtartani a csendesnapokat együtt, közösen reformátusok, katolikusok, evangélikusok. Hála Istennek, hogy mindkét napot szép időben tölthettük el. Istent dicsőítő énekekkel és áhítattal kezdtük, ezután a tanulók évfolyamonként csoportokban folytatták a foglalkozásokat. A kézműves foglalkozásoknál a Park dolgozói nagyon sokat segítettek a tanulóknak. Ennek kidolgozásában nagy szerepe volt Tóth Zsuzsanna múzeumpedagógusnak, akinek ezúton is köszönjük segítőkészségét, szervezését! Nagyszerdán a felsősök ellátogattak a Sánc-hegyi Kereszthez, a 4. évfolyamosok a foglalkozások mellett meglátogatták a szerb orthodox templomot.

Köszönetünk kifejezéseként három kocsányos tölgycserjét adományoztunk a Régészeti Parknak, melyeket iskolánk 8. évfolyamos diákjai segítettek elültetni.

Köszönjük Majer Istvánné, Csillának, iskolánk tanítójának a Régészeti Parkkal való kapcsolattartást, munkáját és közreműködését!

Hatalmas összefogást és segítséget élhettünk meg a szülők részéről is, különösen két szülőéről: Katona István és Macsali Róbert részéről, akik autóbuszokkal és mikrobuszokkal segítettek kijuttatni az iskola diákjait és pedagógusait a Parkba, akiknek ezúton is köszönjük áldozatos szolgálatukat!

Mindegyik csendesnapért dicsőség Istennek, hogy megélhettük, átélhettük szeretetét, jóságát; így összekovácsolódhattunk és közelebb kerülhettünk egymáshoz hitben és szeretetközösségben!

Soli Deo Gloria! - Egyedül Istené a dicsőség!

                                                                                              Sárosi Mária

                                                                                   református lelkipásztor és hittanoktató