Az elhíresült német klasszika-filológus professzor 2007-ben megjelent munkája jelentős mértékben felkavarta a német diákság szellemi életét: részben e mű hatására minden harmadik középiskolás elkezdett latinul tanulni. Mi a helyzet nálunk? Magyarországon minden negyvenedik (!) gimnazista foglalkozik valamicskét ezzel a nyelvvel. Ez sajnálatos tény, de nincs rajta mit csodálkozni, hiszen világszerte az a vélekedés terjedt el, hogy egy holt nyelv tudása szellemi fényűzés a mai, permanensen a pragmatikus minimumot követelő életben. Ez az állítás több okból is téves. Egyrészt azért, mert a holt nyelvek tanulásának van egy titokzatos érdekessége: megtisztul bennünk az anyanyelv; másrészt pedig: paradox jelenség ugyan, de a holt nyelvek segítenek leginkább megértetni velünk a hangtani sajátosságokat. A latin pedig? Nos, a latin nemcsak azért hasznos, mert a tudomány nyelve, hanem azért is, mert az újlatin nyelvek mellett szoros összefüggésben van az angollal, a némettel, az orosszal és a göröggel is. Stroh professzor ennek a nagy nyelvnek a rövid történeti leírásában kézenfekvő példákkal szemlélteti, hogy valójában ma sem nélkülözhető a latin, hiszen az nemcsak szellemi életünkben, de esetenként érzésvilágunkban is jelen van. A népszerű tudós a latin nyelv latiumi hátterétől indulva jut el a kései irodalmi nyelvig, hogy újból kimondhassa azt a régi igazságot: "Non scholae sed vitae discimus!" Érdekfeszítő elemzéseket olvashatunk Cicero és Vergilius nyelvművelő munkáiról és a többi aranykori szerzőről, a vulgáris latin és a pompeji falfirkák kapcsolatáról, a keresztények latinjáról, a Bibliáról, a költészetről és a filozófiáról. Megtudhatjuk azt is, hogy a Vatikánban megjelent egy 15 000 modern kifejezést tartalmazó új szótár, aminek segítségével a mai élet problémáiról is könnyedén beszélgethetünk latinul. A könyv rendkívül izgalmas, csak éppen egy dolgot hiányolok belőle: a latin logikát. De fontos olvasmány, s jó szívvel ajánlható mindenkinek! Ám mielőtt belekezdenénk, ne feledjük Kölcsey Ferenc szavait! "Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! – mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog. Tiszteld s tanuld más mívelt népek nyelvét is, s főképp ama kettőt, melyen Plutarch a nemzetek két legnagyobbikának hőseit rajzolá, s Tacitus a római zsarnok tetteit a történet évkönyveibe való színekkel nyomá be; de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség." (Wilfried Stroh: Meghalt a latin, éljen a latin! Typotex Kiadó, 2011.)

Fazekas István