A Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján – igaz, csak rövid ideig – olvasható volt egy tanulmány, ami a magán-nyugdíjpénztári vagyon 1998-2009 időszaki alakulását elemezte. Ez nem összetévesztendő az önkéntes magánnyugdíjpénztárakkal. Emlékeztetőül; a magánnyugdíjpénztárba a közel 3 millió munkavállaló tag a tőlük levont 9,5 %-os nyugdíjjárulékból 8 %-ot utal magánjogi szerződés alapján, az APEH közbeiktatásával, de ezt az átutalást most 14 hónapig a kormány visszatartja és a saját céljaira használja. Az összeg egyébiránt havi kb. 35 milliárd forint.
A magánnyugdíjpénztár a működtetésére, költségeinek (nyilvántartások, számlavezetés, stb.) fedezésére jogszabályban rögzítetten a havi átutalások maximum 5,5 %-át fordíthatja, míg a fennmaradó rész a tőkét növeli. A tőke vagyonkezeléséért az erre szakosodott cégek éves szinten legfeljebb 0,8 %, azaz nyolc ezrelék díjat számíthatnak fel, amit a tőke hozamából írhatnak a maguk számára jóvá.
Egészen 2007-ig a vagyonkezelők a tőke 80-85 %-át csak állampapírokba fektethették, és csak a fennmaradó 15-20 % erejéig vásárolhattak ingatlanokat és részvényeket. Ezt követően enyhült a szabályozás és három különféle portfóliót ajánlhattak fel a tagoknak, mégpedig egy konzervatívat (85 % állampapír és 15 % részvény+ingatlan), egy kiegyensúlyozottat (az állampapírok aránya legalább 50 %) és egy növekedésit (a részvények és ingatlanok aránya meghaladja az 50 %-ot).
A magánnyugdíjpénztárak vagyona 2010 szeptemberében kb. 3.000 milliárd forint volt, amiből 600 milliárd a nyereség és 2.400 milliárd az eddigi befizetés. Viszonylag tehát alacsony a hozam, de ezt alapvetően a fentebb említett kötelező állampapír-állomány magyarázza, hiszen az ilyen típusú befektetések hozamai jellemzően csak 1-3 %-kal haladják meg az inflációt. Mindenesetre az egy főre átlagosan jutó 1 millió forint vagyonból 800 ezer a tőkebefizetés és 200 ezer a hozam. Aki tehát visszalép a tisztán állami nyugdíjrendszerbe, az lemond az eddigi nyereségről is és cserébe kap egy távlatos ígérvényt, amit a majd 20-30 év múlva regnáló kormány vagy betart, vagy nem, ugyanis a tényleges tőkefedezet addigra biztosan "elköltődik".
A magán-nyugdíjpénztári rendszert bírálók egyik érve a magas működési költség (5,5 %) és az alacsony hozam. Ez igaz, viszont a működési költségeket egy egyszerű jogszabálymódosítással is lehet csökkenteni, illetve az alacsony hozamokat sokáig az állampapírok generálták.
A másik fő érv az, hogy ezzel a 3.000 milliárd forinttal az államadósság is megnőtt, ugyanis a magánpénztárba befolyt összeg hiányzott az állami bevételekből és ezt hitelfelvétellel kellett pótolni. Ez az állítás is igaz, viszont az is, hogy 1998-óta – amióta létezik ez a nyugdíjpillér – az aktuálisan kormányzó erőket senki sem tartotta vissza attól, hogy megkezdjék és befejezzék a szükséges reformokat, és hogy ne pazarló, hanem takarékos gazdálkodást folytassanak.
Befejezésül; a jelen kormányzat mindent el fog követni azért, hogy a jövő év közepéig legalább 1.000.000 pénztártag visszacsatornázza megtakarításait az állami nyugdíjrendszerbe, ugyanis a tervek szerint ebből legalább 500 milliárdot a kormány már előre elköltött. Ha a visszalépésekre nem kerül sor, akkor a 2011-es állami költségvetés őszre össze fog omlani.
.jpg)
