A jövő évi állami költségvetés benyújtásával végre nyilvánvalóvá vált a jelenlegi kormányzat tényleges gazdaságpolitikája, ami – ellentétben az európai tendenciákkal – arra épül, hogy egyes rétegek pénzügyi kedvezményezésével megpróbálja a nemzetgazdaság teljesítményét felpörgetni, miközben a terheket különadók és a megtakarítások államosításának formájában szétteríti azokra a területekre, amelyek a recessziót eddig sikeresen átvészelték. A hagyományosan konzervatív és baloldali szimpátiával nem vádolható elemzők álláspontja szerint az eddigi intézkedések az úgynevezett költségvetési alappálya bevételi oldalán 700-800 milliárd forintos lyukat ütnek, miközben ezt a kiadási oldal megtakarításokkal nem követi. Elemezzük tehát a helyzetet és próbáljuk megvizsgálni, mi várható 2013-ban, amikor is a különadók bevételei megszűnnek.
Először is: mi az a költségvetési alappálya? Ez nem más, mint a 2010-es év eredményszempontú és konszolidált költségvetése, aminek kiinduló számai a következők: év eleji GDP= 26.054 Mrd forint, bevételek= 11.287 Mrd, kiadások= 12.157 Mrd, hiány= 870 Mrd. A sajtóban időnként mind a bevételi, mind pedig a kiadási oldalon kb. 1.400 milliárddal nagyobb értékekkel lehet találkozni, aminek az a magyarázata, hogy ez utóbbiak az úgynevezett nem konszolidált pénzforgalmi helyzetet tükrözik, és mivel "nem konszolidáltak", igen sok pénzforgalmi tétel duplán jelenik meg.
A költségvetési alappályából számítható egy nagyon fontos mutató, mégpedig az úgynevezett adócentralizáció, ami azt jelenti, hogy a GDP hány százalékát vonja el az állam a jövedelemtulajdonosoktól és fordítja a saját működésére. Ez a mutató:
11.287 : 26.054 = 0,4332.
Ha az eddigi intézkedések bevételre gyakorolt hatását nézzük, akkor az előbbi adócentralizációs mutatót módosítani kell oly módon, hogy a számlálót csökkentjük 700 milliárddal, azaz
(11.287 – 700) : 26.054 = 0,4063.
Vizsgáljuk meg, hogy a fenti módosított mutató mellett mekkora GDP-nek kell reálértékben lennie 2012 végén (vagy 2013 elején) ahhoz, hogy az államháztartási hiány 3 % alatt maradjon és a kiadásaink is (nyugdíjak, oktatás, egészségügy, stb.) legfeljebb csak az inflációnak megfelelően növekedjenek. A képlet tehát
0,4063 x GDP = 12.157 – 0,03 x GDP.
Az elsőfokú egy ismeretlenes egyenlet megoldása az, hogy a 2012-es záró, vagy a 2013-as nyitó GDP értékének 27.864 milliárdnak kell lennie. Ez annyit jelent, hogy 2010-2012 között
27.864 : 26.054 = 1,0695
azaz kb. 7 %-os reálnövekedést kell produkálni.
Ha tisztán csak a számokat nézzük, az igazság az, hogy tulajdonképpen nem lehetetlen, még akkor sem, ha 2010-ben 0,9 %-os, míg az IMF szerint 2011-ben 2 %-os reálnövekedés várható.
A nagy kérdés az, hogy a költségvetés összeállítói valóban tisztában vannak-e az EU-ban kötelező jogi előírásokkal és azzal, hogy a nemzetgazdaság túlságosan összetett rendszer ahhoz, hogy bizonyos, elhamarkodottnak tűnő intézkedések csodafegyverként tudnának hatni. Tekintettel arra, hogy tízmillió magyar állampolgár együtt fogja viselni a következményeket, bízzunk abban, hogy szerencsénk lesz, mert ha nem, a 2014-es parlamenti választások nagyon komoly meglepetéseket hozhatnak.
.jpg)
