Az előző két alkalommal nagyvonalakban megnéztük, hogy milyen lehetőségeink vannak tartalékaink fialtatására. Hiába vannak azonban hosszabb távú pénzügyi céljaink, amelyekhez most már a megfelelő eszközt is ki tudjuk választani, ha nincs miből előteremtenünk a megvalósításukhoz szükséges forrásokat. Azokat ugyanis ma kell kigazdálkodnunk.
Sajnos jellemző a magyar pénzügyi kultúrára, hogy a háztartásokban legtöbbször a "majd csak lesz valahogy" elv érvényesül. Kiadásaink rendszerint az alábbi hierarchia szerint alakulnak: elsőként a kötelező kiadásainkat igyekszünk fedezni (rezsi, törlesztő részletek, lakbér, stb.). Ezek fix költségek, megtakarítani nem igazán lehet belőlük, előnyük azonban, hogy hónapokra előre is betervezhetők. Ezt követik a mindennapi szükségleteink (pl. élelmiszer, tisztálkodó szerek), amelyeken már lehet "fogni" valamennyit, de viszonylag még kötöttnek tekinthetők.
A harmadik nagy kiadási csoport azonban a családi kassza nagy ellensége: ide tartoznak a mindenféle luxuskiadások. Ki ne ismerné például a hétvégi nagybevásárlások után feltett kérdést: "ugyan mire költöttünk már megint ennyit?!" Rendelkezésre álló bevételeinknek ezt a részét támadja – rendszerint sikerrel – a reklámpszichológia, amelyet hetente többször is végiglapozunk színes és vágygerjesztő kiadványok formájában. Akció van, csak most és csak a készlet erejéig – mégis folyamatosan, ugye. A családi költségvetésből így aztán alig marad valami – ha és egyáltalán –, amit megtakarításnak nevezhetnénk.
Ezzel a hierarchiával ellentétben az lenne a helyes, ha legalább annyira ellen tudnánk állni a folyamatos csábításnak, hogy bevételeinknek minimum a tíz százalékát a legutóbbi csoportban tudhassuk. Mostani bevételeinkből ekkora, következetesen és szigorúan félretett hányad – a megfelelő pénzügyi eszközt kiválasztva – már elegendő lehet hosszabb távú (15-20 éves) céljaink megvalósítására. Például arra, hogy a nyugdíjunk ne "nyögdíj" legyen, de erről majd egy későbbi alkalommal.
Most nézzük meg, hogy mi lehet segítségünkre az efféle – előrelátó – családi gazdálkodásban! Első és legfontosabb feladatunk, hogy vezessük napi szinten a kiadásainkat: csoportosítsuk az egyes fajtákat egy táblázatban, kapjanak külön oszlopot a fix kiadások, az élelmiszerek, a ruhák, a szórakozás – egyszóval minden olyan kategória, amelyre tudjuk, hogy költünk, épp csak azt nem, hogy mennyit. Néhány hónap múlva meglepődve tapasztalhatjuk, hogy mi mindenre megy el a pénz – akár feleslegesen –, s később ezek az összegek már mehetnek is a megtakarítási oldalra. Célszerű néhány hónapra előre megtervezni a bevételeket és a kiadásokat, ily módon láthatjuk előre, hogy miből is élünk. Végezetül pedig, ha sikerül következetesen vezetnünk a családi kasszát, meghatározhatjuk azt az összeget, amit hónapról-hónapra meg tudunk (és meg is akarunk) takarítani. Innentől célszerű erre a pénzre úgy tekinteni, mintha már elköltöttük volna – annál is inkább, mert ez az igazság: a jövőnket vásároltuk meg vele.
Benke Hunor
független pénzügyi szakértő
.jpg)
