A legújabb világgazdasági adatok szerint Kína jelenleg a világ második számú gazdasága kb. 4.600 milliárd USD nagyságú GDP-vel és a képzeletbeli dobogó harmadik fokára szorította le Japánt. Az első helyen változatlanul az USA áll 14.000 milliárd USD GDP-vel. Ha az egy főre jutó GDP-t nézzük, akkor a kép már messze nem ilyen rózsás, de azért elemezzük, mi az a négy tényező, ami miatt ez a távol-keleti birodalom ilyen eredményt tudott felmutatni.
Az első titok az, hogy az átlagos munkabér havi 40.000 forintnak megfelelő jüan, igaz, az árak többségét hatóságilag állapítják meg.
A második, hogy nincs európai értelemben vett nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer, aminek következtében a kínai termékek további árelőnnyel indulnak a versenypiacon.
A harmadik, hogy Kína soha nem írta alá a Kyoto-i Egyezményt. Ez annyit jelent, hogy a lehető legminimálisabbakon kívül nincsenek környezetvédelmi előírások, de még a munkaegészségügyi jogszabályok sem rónak különösebb kötelezettségeket a munkaadókra. Ha azt tekintjük, hogy például Európában egy új ipari beruházás bekerülésének akár 30-35 %-a is a környezetvédelmi követelmények által determinált, akkor egyértelmű, hogy a "koszos" iparágak miért települnek oly előszeretettel a távol-keletre. Tegyük hozzá, hogy ma Kína a világ legnagyobb környezetszennyezője.
A negyedik, hogy Kína nem ismeri el a nemzetközi szabadalmi- és licence jogokat, azaz gátlástalanul, de értelemszerűen rossz minőségben másolnak le minden jogvédett dolgot és építik be azokat a saját exporttermékeikbe.
Nos, íme, az a négy tényező, aminek a segítségével a birodalom a világ második gazdaságát képes prezentálni. Tény, hogy mivel sokan vannak, a GDP-jükben még vannak növekedési tartalékok, de igazából messze nem olyan nagyok, mint azt sokan gondolják. Ne feledjük el, hogy politikai berendezkedésük a kommunista diktatúra és uralkodó "nemzeti vallásuk" a konfucianizmus, melyek a társadalmi -, műszaki- és gazdasági innovációnak egyáltalán nem kedveznek.
.jpg)
