Amikor közel egy hónappal ezelőtt elkezdtem analizálni a pénzügyi megszorító csomag egyes elemeit, azt írtam, hogy számos intézkedés felvállalható és racionális. Ahogy haladtam előre az elemzésekben, kiderült, hogy a következményeket tekintve több a negatívum, mint a pozitívum. Időnként azt hittem, tévedek, de nem, mert megjött a megerősítés, ugyanis a baloldali elkötelezettséggel egyáltalán nem vádolható Költségvetési Tanács (KT) is állást foglalt, és az alig különbözik az általam leírtaktól.
A KT alapvetően a "bankadó" hatásaira fókuszált és abból indult ki, hogy ez egy egyszeri, csak a 2010-es évben megjelenő rendkívüli tétel. Íme a hatás:
Látható, hogy a nemzetgazdaság ezt a "mélyütést" csak 2014 végére fogja kiheverni és jut el oda, ahol ma van (képzeljük el, mi lenne, ha jövőre is és azt követően is élne ez az adónem). A KT még két dologra is rámutatott. Az első: nyugaton a bankadó egy elkülönített állami pénzalapba kerül, amiből az esetleges bankcsődök elhárítását kívánják finanszírozni; nálunk az egészet elnyeli a feneketlen költségvetés. A második: a "bankadó" alapja a bankok mérlegfőösszege, aminek jelentős hányadát a lakossági megtakarítások és az azok után elszámolt időarányos kamatok alkotják; praktikusan tehát az állam megadóztatja a lakosság pénzügyi vagyonát, miközben a jelentős értékű vagyontárgyakat tehermentesíti (vagyonadó eltörlése).
Egy frissen hatalomra kerülő kormányzat általában kap száz nap türelmi időt és ezen időszak alatt kell meghoznia azokat a népszerűtlen intézkedéseket, amelyek elkerülhetetlenek és melyek révén megkaphatja a pénz- és tőkepiacok bizalmát. A bizalomhoz viszont szükséges, hogy létezzen valamiféle jövőkép és az ahhoz elvezető cselekvési terv.
A jelenlegi kormányzat egyrészt a korábbi ígéretei (1.000.000 új munkahely, radikális adó- és járulékcsökkentés, ingyenes és jól működő egészségügy, a kórházak adóskonszolidálása, tandíjmentes egyetemi oktatás, stb.), másrészt az EU követelmények (az államadósság csökkentése, a költségvetési hiány csökkentése, az infláció csökkentése, stb.) fogja. Úgy néz ki, hogy a választási időszakban nem alakított ki semmiféle olyan koncepciót, ami a gazdaság egésze számára a tartós javulást biztosítaná és a jelen intézkedéssor inkább csak egy nem megfelelően, inkább kapkodva kivitelezett pótcselekvés az "ebből is egy kicsit és abból is egy kicsit" kategóriából.
Minden jel arra utal, hogy a mögöttes agytröszt még ma sem ismerte fel, hogy világszerte vége az állami gazdaságösztönző programoknak és költekezéseknek. Paradigmaváltás történt, cél a túlzott államadósságok leépítése akár az életszínvonal 5-10 éves időtartamú csökkentése révén is. Illene ezt a koncepcióváltást minél hamarabb felismerni és ehhez alkalmazkodni, ugyanis nyakunkon az ősz, jön az IMF és az EU küldöttsége újratárgyalni a 20 milliárd eurós lejáró tartozásunkat. Ha nincs a pénzpiacok számára elfogadható rövid- és hosszú távú kormányzati elképzelés, akkor marad az IMF menü, ami a következő: SZJA emelés, ÁFA emelés, jövedékiadó-emelés, társaságiadó-emelés, a vagyonadó bevezetése, nyugdíjcsökkentés, kórházbezárás, az egészségügy fizetőssé tétele, tandíj bevezetése, iskolabezárások, önkormányzatok összevonása, a közszféra leépítése, stb.. Mit lehet erre mondani? Szép új világ.
.jpg)
