Bekövetkezett, amit elképzelhetetlennek tartottam; az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a köznyelvben "vagyonadónak" titulált törvény ingatlanok adóztatására vonatkozó részeit. A megsemmisítés indoka tömören az, hogy a "számított" és a bevallható "tényleges forgalmi érték" közötti megengedett 10 százalékos eltérés túlságosan szűk sáv a valóságos helyzethez képest. Ez igaz, ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy – a bíróság szerint - ha a helyi önkormányzat vet ki négyzetméter-arányosan ingatlanadót, az nem alkotmányellenes (a négyzetméter-arányos adóztatás esetén egy 100 négyzetméteres putri is ugyanannyi adót kénytelen fizetni, mint egy 100 négyzetméteres kacsaláb).
Az ország lakosságának 3-5 százaléka fellélegzett – megúszta a központi adót -, egyes pártok triumfálnak, mert "győztek az emberek", és mindenki úszik a boldogságban. De vajon nekünk, az ország lakosságának 95-97 százalékát kitevő kisembereknek jó ez a döntés? Van egy rossz hírem, ez nekünk nagyon, de nagyon rossz. Hogy miért?
Először is: ez év júniusában hiányozni fog 50 milliárd forint a költségvetés bevételi oldalán. Ez azt jelenti, hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők június elején esedékes bérét csak úgy lehet majd kifizetni, ha valahonnan máshonnan (például az önkormányzatoktól) vonunk el forrást – ez a pénz viszont ott fog hiányozni. Elméletileg igénybe lehetne venni a 200 milliárd forintos központi tartalékot is, de ki fog és ki mer majd erről dönteni, amikor egyesek – a Magosz, Pesti Imre, az ECHO TV és Bayer Zsolt - már annak többszörösére is bejelentették az igényüket? Csak emlékeztetőül; június elején a régi kormány már nincs a helyén, az új kormány tagjai pedig még a büfét sem találták meg, nem hogy bármiben is döntésképesek legyenek.
Másodszor: gondolkodjunk el egy külföldi pénzügyi befektető fejével, és értékeljük a helyzetet. Az első értékelés az, hogy Magyarország nem jogállam és nincs jogbiztonság, ugyanis kilenc, a pénzügyekben és a költségvetés, az államháztartás területén abszolút járatlan ember fel tudja borítani a teljes államháztartást és költségvetési egyensúlyt annak ellenére, hogy arra mind az Országgyűlés, mind pedig a külföldi hitelező "jelentéktelen" bankok (IMF, Világbank, ECB) rábólintottak. A második értékelés pedig az, hogy ha ezt csak úgy meg lehet csinálni és egy 50 milliárdos lyukat lehet ütni az állami költségvetésben, akkor semmi biztosíték nincs arra, hogy Magyarország képes lesz tartani a 2010-es 3,8-4 százalékos GDP arányos hiánycélt.
A külföldi pénzügyi befektető tehát oszt és szoroz, majd rövid úton úgy dönt, hogy a magyar pénzpiacon közvetlenül és közvetetten elhelyezett hozzávetőleg 6000 milliárd forintnyi befektetését kivonja a mai 270 EUR/HUF árfolyamon. Ezért a döntéséért nem hibáztatható, hiszen csak a saját érdekeit védi, és hasonló szituációban mi is így járnánk el.
Akkor most gondolkodjunk. Ha az említett 6000 milliárd forint – vagy annak csak egy töredéke is - kirepül kicsinyke hazánkból és helyette nem jön más, akkor mennyi lesz majd nyáron az EUR/HUF árfolyam? Mennyit kell majd havonta fizetnie annak másfél millió devizahitelesnek, akik már ma sem bírják kinyögni a törlesztő részleteket?
