Ami az oroszoknak nem sikerült, mert rosszul fogtak hozzá; az amerikaiaknak gyorsan ment, köszönhetően az oroszoknak. Most pedig Japán, illetve az ázsiai kultúra tör világuralomra. Mint a szerző elmondta, néhány éve, ha valaki azzal hitegeti, hogy lesz olyan TV-csatorna Magyarországon, amely órákon át japán rajzfilmet (anime-t) mutogat a gyerekeknek, maga sem hitte volna. És most lám-lám! Vagy ki ne ismerné a leghíresebb japánt: Hello Kitty-t? De jót tesz a keleti kulturális terjeszkedésnek az amerikai kerülővel bekúszó filmvilág is. Ld. Tarantino: Kill Bill I.-II., valamint a még mindig népszerű keleti küzdősportok, melynek köszönhetően mára többen tudnak japánul tízig számolni, mint oroszul.

Vágvölgyi stílusa egyrészt nagyon szórakoztató, leginkább az élőbeszédet idézi, másrészt nagyon informatív. Ide-oda csapongva, néhol idegen szavak szótáráért kiáltó kifejezésekkel tárja fel nem csak Japán, de az egész keleti kultúrkör főbb csapásait. A Tokyo Underground nem útikönyv. Abban az értelemben semmiképpen sem, hogy a zegzugos utcákon bóklászva elő-előkapjuk. Viszont megspórolhatunk vele egy tokiói utazást. Nincsenek benne hagyományos, útikönyves város- és tájképek. Vannak viszont Nagy Kriszta "Tyereskova" stílusos és finom, leginkább mangát idéző képei, ha nem is rizspapíron, de olyasmin. A most kapható verzió egy kibővített második kiadás, mivel az elsőt nyomtalanul szétkapkodták.
*Tessék küzdeni!