A napokban volt százhúsz éve annak, hogy Bismarck német kancellár aláírta és hatályba léptette az állami nyugdíjakról szóló törvényt. Példáját a kontinentális Európa szinte valamennyi országa követte egy-két éves késéssel. A kialakult nyugdíjrendszer kizárólag a "felosztó-kirovó" elvre épül, ami azt jelenti, hogy minden aktív munkavállaló a bérjövedelmének – továbbá az őket foglalkoztató munkaadó is a kifizetett bérek után – központilag meghatározott százalékát fizeti egy állami alapba, és ebből az alapból a nyugdíjjogosultak számára kifizetések történnek valamilyen elv szerint. A befizetők ugyanakkor kapnak az államtól egy ígérvényt, miszerint, ha ők is elérik a nyugdíjkorhatárt, részesülnek a kifizetésből. A törvény hatályba lépésekor Németországban a nyugdíjkorhatárt a betöltött 70 évben húzták meg, miközben az akkori átlagos életkor 45 év volt.
Ha ránézünk az előzőekben leírt két demográfiai adatra, egyből adódik az a következtetés, hogy itt tulajdonképpen egy nagy állami átverésről van szó. Miért? Nos, ha sok a befizető és kevés a jogosult, ráadásul a jogosultság elérésének a valószínűsége is alacsony, a bevételek és kiadások különbözetét az állam nyugodtan elköltheti.
Hát, ezekből a befizetésekből jöttek létre a XX. század elején a hatalmas állandó hadseregek. Hogy mi, magyarok se maradjunk ki: ezek a pénzek finanszírozták a grandiózus fővárosi építkezéseket, a kezdetektől fogva csak veszteséget termelő MÁV létrehozását és a zsíros állami állásokat a lecsúszó dzsentriréteg számára.
A nagy állami átverés része az is, hogy az állam – ha szorít a kapca (márpedig mostanában nagyon szorít) – szabadon és következmények nélkül megváltoztathatja mind a nyugdíjkorhatárt, mind pedig a nyugdíj megállapításának módját. Ezért fordulhat elő, hogy az egyik jogosult nyugdíja magasabb, mint amit aktív korában valaha is keresett, míg a másik még azt sem kapja vissza, amit korábban befizetett.
Az állami nyugdíjrendszert tehát cinikusan úgy is lehet értelmezni, hogy az a világtörténelem legnagyobb mértékű adóemelése, amit tulajdonképpen senki sem vett észre.
Az állami nyugdíj jelenlegi intézménye Európában minden valószínűség szerint már a közeljövőben fenntarthatatlanná válik. Kiútnak az öngondoskodás elvére épülő magánnyugdíj-pénztári rendszer tűnik megoldásnak, de az átmenet egy igen hosszú és nagyon keserves lesz.
.jpg)
