Milyen volt a gyermekkorod?

A Kiskunság közepén volt az első otthonom, a nagyszüleim házában, akik, ha eszembe jutnak, olyankor mindig fel-feldereng bennem az emléke a József Attila által is megénekelt, régi mezővárosnak, Szabadszállásnak, ahol kétéves koromig éltünk. Aztán Százhalombattára költöztünk, ugyanis édesapám az akkor épülő Hőerőműben kapott munkát, édesanyám pedig az itteni közértben – vagy ahogyan akkoriban mondták: a nagy ABC-ben – helyezkedett el. Én az "Erőműves" oviba jártam (ez volt a mostani Százszorszép Óvoda). Hatéves koromban megszületett a kishúgom. Nyomban "nagylánynak" éreztem magam, s ez arra ösztökélt, hogy egyre többet segítsek anyukámnak. Akkoriban egy iskola volt Százhalombattán, ahová nagyon szerettem járni. Az olvasás, az írás, a rajzolás, a barkácsolás, a számolás gyerekjátéknak tűnt nekem. Először az ún. pöttyös és csíkos könyvek olvasója lettem, aztán komolyabb olvasmányok is a kezembe akadtak. Egy idő után a természet kezdett el érdekelni: rengeteg állatos, növényes, a tájakkal, az élővilággal foglalkozó könyvet tanulmányoztam a szabadidőmben. A nyári szünetek javát nagymamáméknál töltöttem el a húgommal és az unokatestvéreimmel. Hatalmas szőlőjük volt, mi gyerekek szabadon csatangolhattunk a közeli borókásokban, homoki tölgyesekben, akácosokban. Itt ismertem meg rengeteg állatot, még több növényt, melyek már akkor is csodálattal töltöttek el. Nagymamámtól és anyukámtól megtanultam sütni és főzni, varrni, kötni és még horgolni is. Ezek – akárcsak a kertművelés – ma is örömforrásaim.

 

Mikor dőlt el, hogy tanár leszel?

Mindig nagy hálával gondolok egykori tanáraimra, ugyanis csupa nagybetűvel írandó tanítók, tanárok és professzorok tanítottak. Épp csak elkezdtem az iskolát, s már tudtam, hogy pedagógus leszek. Érden, a Vörösmarty Gimnáziumban véglegessé vált ez az elhatározásom, az egyetem padsoraiban pedig gyakran gondoltam arra, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen a tanulmányaim során végig csodálatos példákat kaptam a tanításhoz.

 

Hogyan indultál el a tanári pályán?

A középiskola után nyomban bekerültem az ELTE TTK biológia-földrajz szakos tanárképzésébe. Az egyetemi tanítási gyakorlataimat még el se kezdtem, amikor már ötödévesen, biológia óraadó tanárként tanítást vállaltam az egyik fővárosi gimnáziumban. Ez volt a "mély víz". Amikor 22 évesen be kell állnod 18 éveseket tanítani, az tényleg nagy próbatétel. Ekkor értettem meg igazán Comeniusnak azt a mondását, miszerint: "Senki se gondolja, hogy igaz ember lehet tanulás nélkül." Soha nem tanultam annyit, mint ekkor! Közben, egyetemi csoporttársammal, Horváth Bélával az egymás iránti szimpátiánk komolyabb kapcsolattá alakult. Diplomaosztás után házasságot kötöttünk. Először egy budapesti kéttannyelvű gimnáziumban tanítottam, majd visszajöttem Százhalombattára, ahol az akkori 3-számú Általános Iskolában kaptam munkát. Az életem része lett ez az iskola, hiszen amikor itt tanítani kezdtem, akkor éppen egy éve működött, most pedig a 35. éves jubileumi tanévében vagyunk. A férjem a Polgármesteri Hivatalban dolgozott, majd később a SZISZKI igazgatójaként ismerhette meg a város. Két kisfiunk született, akik nevelése legalább akkora próbatétel volt, mint az első katedrára történő fellépés.

 

Hogyan lettél igazgató?

Amikor a kisfiammal otthon voltam, újból tanulni kezdtem. Az angol nyelvvizsga után elkezdtem a felkészülést a doktori munkámra. Amikor visszatértem az iskolába, akkor indult el a nyolcévfolyamos gimnáziumi oktatás. Az első nyolcosztályos gimnáziumi osztály természetismeret, biológia és földrajz óráit kaptam meg. Nagy megtiszteltetésnek éreztem ezt a feladatot. Később a tehetséggondozásba is bekapcsolódtam diákjaim versenyekre való felkészítésével, hiszen ennek az iskolának az egyik fő hipotézise, hogy: "minden gyermekben van tehetség". 1994-ben osztályfőnöke lehettem az akkor induló nyolcosztályos gimnáziumi osztálynak. Végig követhettem fejlődésüket, kibontakozásukat a kiskamasz kortól a felnőtt korig. Életem legnagyobb pedagógiai élménye volt ez. Egy idő után a természettudományi munkaközösség vezetését is megkaptam, majd a minőségfejlesztési csoport tagjaként is tevékenykedtem.1996-ban védtem meg doktori disszertációmat, melynek kutatási területe a biológia-antropológia volt. 2002-ben pedagógiai értékelési szakértői diplomát szereztem és ugyanebből minősített szakvizsgát tettem le a Szegedi Egyetem Bölcsészkarán. Ekkor már a gimnáziumi tagozat igazgató helyetteseként végeztem a feladataimat.  Érettségi elnöki képzésen vettem részt. 2005-ben a tantestületből többen biztattak, hogy pályázzam meg az igazgatói pozíciót. Megírtam a pályázatomat és azt a nevelőtestület, a szülők és a fenntartó is elfogadta. Ennek köszönhetően 15. éve vagyok a város legnagyobb és legösszetettebb intézményének a vezetője.2010-ben megszereztem a közoktatás-vezetői diplomát és szakvizsgáztam is. A 2014-ben induló pedagógus életpálya rendszerben az elsők között váltam mesterpedagógussá, így minősítési és tanfelügyeleti szakértővé. 2019-ben a pedagógus életpálya legmagasabb fokozatát pályáztam meg sikeresen: kutatótanár szintre kerültem. Jelenleg a következő öt évre beadott intézményvezetői pályázatom elbírálás alatt áll.

 

Melyek az iskola legfontosabb eredményei?

Fő profiljainkat ismerik a városlakók: ének-zene, Zsolnai-módszer, informatika, idegen nyelvek, biológia, de ezek mellett erős, eredményes a humán és művészeti terület is. A Zsolnai-módszer tehetséggondozásunk felépítésének az alapja lett 1985-től. A tanórai differenciálás mellé később belépett a kooperatív tanulás módszertana, azután a projekt módszer, később pedig az európai továbbképzésen tanult digitális módszerek, és jelenleg a játékos alapokra épülő gamifikáció. Intézményvezetői tevékenységem alatt nyertük el a legszebb elismeréseket. Ezek az Európai és Magyarországi e-Quality Díj az uniós projektjeinkért, még 2007-ben; később az Ökoiskola, majd kilenc éves munka után az Örökös Ökoiskola cím 2014-ben, természet-és környezetvédelmi tevékenységeinkért. Az Akkreditált Kiváló Tehetségpont címet először 2017-ben, majd a 2020-as újra pályázás után az idén is megkaptuk kiemelkedő intézményi tehetséggondozó munkánkért. A város is elismerte szakmai munkánkat: 2016-ban Gyermekekért Díjat kaptunk, majd 2019-ben Városi Környezetvédelmi Díjat. Tantestületünk kiváló szakemberekből, tanulásra, új tudásra vágyó, kreatív, nyitott kollégákból áll. A fenti eredményeket kizárólag együtt tudtuk elérni. Fontosnak tartom, hogy partnereink – köztük a szülők és az Aranykapu Alapítvány – együttműködésükkel támogatják szakmai munkánkat. Olyan intézményt szeretnék továbbra is vezetni, amely a változó feltételek mellett is megállja a helyét, jól alkalmazkodik, modern, korszerű, sikeres és hatékony, ismert és elismert iskola. Amelyből az általa felnevelt, megfelelő műveltséggel, nyelvismerettel, digitális kompetenciákkal rendelkező diákok közép-, ill. felsőfokon alkalmasak a továbbtanulásra, a használható, fenntartható tudás, a további képesítés megszerzésére. 

 

Köztudott, hogy nagyon szeretsz úszni...

A sport mindig is az életem része volt. Édesapámmal alsós koromban Budapestre jártunk uszodába, így rendszeresen úszni kezdtem két-három éven át. Az egyetem után egy darabig nem sportoltam, de a 90-es évek közepétől újra elkezdtem az úszást. Kb. 5 éve alakult meg Százhalombattán a Senior úszók csapata, ahol az alapító négy fő között vagyok. Az úszás számomra elsősorban szellemi kikapcsolódást jelent. Persze jó a közösség, izgalmas dolog versenyezni, jó érzés, hogy még eredményesek is vagyunk!

 

Mely értékek számodra az elsődlegesek?

Legnagyobb érték a család. A családot létrehozni, megtartani ez az élet értelme. Szellemi értelemben pedig a tanulást és az ennek eredményeként létrejött tudást tartom a legfontosabb értéknek. Talán ezért is az egyik leghasznosabb dolog a tanítás, hiszen a tudás olyan tőke, amelyet mindig felhasználhatsz, sokszorozhatsz. Pilinszky mondja: "A jó nevelő örök tanuló." Mindig is ezt éreztem. A tudás, a bölcsesség minden helyzetben segít, és soha nem vehetik el tőled.