"A vers szórakoztat és gyönyörködtet, de hiszek abban, hogy tett is. Meg kell mozdítania az olvasót, emlékeztetnie kell, hogy aki szépségre született, az ezt az eszményt sosem adhatja fel." Ne tűrd! – ezzel az ars poeticaként kiemelt rövid költeménnyel kezdődik Fazekas István Váci Mihály- és Jókai-díjas szerző könyvhétre megjelent válogatáskötete.
Az idén ötven éves és hamarosan négygyermekes családapává váló százhalombattai író, költő, műfordító válogatott verseit Serfőző Simon, az egykori mentor adta ki a Felsőmagyarország Kiadó gondozásában. A Kossuth- és József Attila-díjas költővel még a miskolci egyetemi évek alatt ismerkedett meg Fazekas István, akinek joghallgatóként a Napjaink folyóiratban jelentek meg versei Serfőző szerkesztésében. Az első kötetét is ő adta ki Harangok és kereplők címmel. A mostani sorrendben a tizenkettedik, a gyerekversek kivételével Fazekas valamennyi alkotói korszakából találunk benne verset, és helyet kaptak a legújabbak is.
A "Véred a vers" címválasztás többrétegű szimbolikára utal. A tematika véráramként viszi magával mindazt, ami a szerzőben a legnagyobb belső feszültséget okozta az elmúlt években – reakció a gazságra, filozófiai rácsodálkozás a világra, Istennel való párbeszéd és a szerelem tisztasága, amely "az úr lángja".
"Az ember élete Istentől ered és Istenhez tér vissza. Aki az életet bántja, Isten ellen vétkezik. Egyre inkább megszilárdul bennem a felfogás, hogy a műalkotás a Teremtőtől ered és rá mutat, és ezt figyelem meg azoknál az alkotóknál is, akik azt mondják, hogy nem hisznek."
Magyarok vagy egyetemesek, közéletiek vagy inkább magánéletiek ezek a versek? Szerzőjük magyarnak született, magyarul gondolkozik és érez, de alapvető emberi kérdéseket és válaszokat fogalmaz meg. "Vannak közéleti verseim, de mindössze annyiban azok, hogy a szülőföld szeretetéhez kapcsolódnak."
A kötet címében is megjelenő "véred a vers, s vers a véred" sor jelentése utal az életre, a jellemre, az indulatra, a gondolkodásmódra, de a megtisztulásra is. "Sokszor áldozatra van szükség a tovább lépéshez, mert ahogyan Jónás mondja Babitsnál: nincs mód nem menni oda, ahová te küldtél."
A kötetet nemcsak a végső igazsághoz, mint szívhez véráramként vezető sokszínű tematika, hanem a műfaji kiérleltség és gazdagság is meghatározza. Mai nyelven, a mai emberhez szólnak a klasszikus, időmértékes formák és a parafrázisok is. "Csak ring, csak reng az örök csónak,/csillagok völgye tág öböl,/hol madár se járt, ott kötünk ki./Síromon fejfám tündököl."
A könyv borítóját S. Horváth Ildikó Szent György metszete illusztrálja, az ajánlást Petrőczi Éva József Attila-díjas költő, az utószót Bakonyi István irodalomtörténész írta.
