- A rendszerváltáskor megszűnt a Központi Fizikai Kutatóintézet, a Magyar Optikai Művek, az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára. Az ezekről a helyekről kikerült képzett fejlesztő szakemberek - zsebükben több mint 30 szabadalommal – bejöttek a KÜRT-be. Gyártáshoz ugyan nem volt tőkénk, de tudtunk szolgáltatni. Magyarországra alig-alig engedtek be fejlett számítástechnikai termékeket. Ha azok meghibásodtak, nem lehetett újat hozni, meg kellett javítani, ami számunkra remek üzleti lehetőséget jelentett. A ’90-es évek közepén lazultak a korlátozó intézkedések, és úgy tűnt, ez a piac összeomlik. A Jóisten azzal segített, hogy megjelent az adatmentés, mint új piaci lehetőség. Az adatmentés előszobájában mi már benn voltunk a winchesterjavítással, amivel rajtunk kívül senki sem foglalkozott, mert ez csak Magyarországon volt üzlet. Egyedülállók voltunk, még a nemzetközi piacon is. Az akkori három-négy év előnyünket máig megőriztük.

 

- A KÜRT Zrt. híres az adatmentésről. Meséljen egy-két esetet!

- Évente ötezer megkeresést kapunk, nagy részét külföldről. A munkánk titokvédelmi nyilatkozattal kezdődik, nem beszélhetünk róla. Ami nyilvánossá válik, azt az ügyfelünk teszi azzá. A legelső ilyen eset a kilencvenes évek elején történt, amikor leégett a vásárközpont B épülete a teljes informatikai rendszerrel. Egyetlen szög sem maradt egyenesen. Az adatmentést mindenki csodával határos dologként élte meg minket kivéve. Mi ugyanis a fizikai valóság felől közelítünk. A lényeg, hogy legyenek ott a jelek a mágneses adathordozón az előírt módon. Ezek sorozatát vissza tudjuk olvasni, mert ismerjük a szabályokat, a szükséges eszközöket. A berendezés többi része minket nem hoz lázba.

 

- Az utóbbi időben egyre inkább áttérnek a megelőzésre.

- Mára a bevételünk nagy részét már az adatvédelem teszi ki. Az adatmentésben szerzett előnyünkre építettük az üzlet második ágát. Kanadából érkezett egyszer egy üzletember, hogy tanácsokkal lássa el induló demokráciánkat. Nekünk azt mondta, ne foglalkozzunk rengeteg mindennel, mert az nem hihető, emeljünk ki egyet, az adatmentést. Most azt mondjuk, információbiztonság. Ezzel még nem sértettük meg a kanadai tanácsadó gondolatiságát, akinek sok milliót köszönhet a cég.

 

- Az épületben a falakon mindenféle okleveleket látni. Többek között arról tájékoztatnak, hogy a KÜRT Zrt. család- és nőbarát, valamint egészséges munkahely. Önt pedig 2005-ben az "Év Üzletemberének" választották. Miért fontosak ezek az elismerések?

- A legjobbak szeretnénk lenni, és a vállalat működése ezeken az alapokon áll. Nagyon sokat tanultam, amikor az év üzletemberének megválasztottak. A gazdasági helyzet ugyan romlik, de tisztul, konszolidálódik. Az ország négy identitásra – politika, állam, társadalmi szervezetek és gazdaság – épül. Ebből egyedül az utóbbi globális, aminek én is része vagyok, és ez nagyon nagy felelősség! Ez azt jelenti, hogy nem lehet elmenni a környező szemét mellett, ha a legjobb céget szeretnéd összerakni. Ezért ilyen a munkakörnyezet.

 

- A cég gondoskodása a tágabb környezetre is kihat. Egyebek mellett hátrányos helyzetű gyerekeket támogatnak.

- Nem arról van szó, hogy fölösleges pénzünk lenne. A KÜRT Zrt. feladata az információbiztonsági kockázat csökkentése. Szociális felelősségtudatunkból pedig a társadalmi kockázat csökkentése következik. Szerintünk Magyarországon a legnagyobb társadalmi kockázat most a cigánykérdés. Az ország 3600 általános iskolájából 1600-ban potenciális munkanélküli-képzés folyik. Tizenhat éves gyakorlatunk van a cigánygyerekek oktatásában. Két évvel ezelőttig mentori rendszert működtettünk. Hatvanegynéhány gyereket támogattunk, hogy államilag elismert diplomája, nyelvvizsgája legyen. A mentor végigkísérte a kiválasztott diák tanulmányait. Tizenhat év alatt hatvanegynehány gyerek?! Csepp a tengerben. Amerikában, a Stanford Egyetemről hoztunk egy másik rendszert, aminek a segítségével 20-40 millió forintból öt év alatt visszavonhatatlanul át lehet alakítani egy iskolát. H2O-nak – Hátrányos Helyzetűek Oktatása – neveztük el. A mentori rendszerben egy gyerek 3-5 millióba került, egy iskolába pedig 100-120 jár. Nem ugyanaz. Jelenleg tíz H2O iskolánk van, a hejőkeresztúri már kikászálódott a hátrányos helyzetből, és mérhetően az átlagosnál lényegesen jobb intézmények közé került mindössze azzal, hogy átalakult az oktatás módszertana. Létrehoztunk egy oktatási intézményt, a Kürt Akadémiát, és akkreditáltattuk Magyarországon a H2O oktatási rendszert. Amikor elkezdtük, a budapesti Mester utcai iskola igazgatója azzal keresett meg bennünket, hogy szeretné az iskoláját megmenteni, mert már senki sem akart oda járni. 2011 szeptemberében három első osztályt indított, és akadt, akit már nem tudott felvenni. A H2O szűk keresztmetszete évekig a szakképzett oktató volt, de az idén már nyolc iskolában kezdődött meg a képzésük.

 

- Mitől jobb ez a módszer? Van valami kulcsa?

- A tananyag ugyanaz, a gyerekek megközelítése viszont egészen más. Kis csoportokban tanulnak, kiosztott szerepekben. Ez a tanároktól többlet feladatokat kíván, de a diákok nagyon szeretik. Nyílt végű feladatokat kapnak, például földrajz órán, hogy találjanak ki egy országot, ahol szívesen élnének, és helyezzék el a földgömbön. Mondják el a jellemzőit. Ehhez már ismerni kell a tananyagból az éghajlatot, de minden mást kitalálhatnak: a nevét, a folyókat. Fontos, hogy sikerélményt szerezzenek. Verbálisan nagyon gyenge képességűek, hiszen nem beszélgetett velük senki, viszont különösen jó a hallásuk és a térlátásuk. Ez utóbbi miatt táblajátékokban – sakk, dáma, go – mindenkit megvernek. A hejőkeresztúri iskolából az egyik kislány nemrég Európa-bajnokságot nyert dámajátékban. Ennek a módszernek a része egy generációs program, ami pedig a szülőket vonja be az iskolába, még a gyerekek előtt. Erre azért van szükség, mert ők sem tudják, milyen, nem ismerik.

 

- Kik dolgoznak a H2O rendszerben?

- Van, aki az oktatásért, más a tudományos munkáért, megint más a szponzorokért, a pénzért felel, hogy ne folyjon egy fillér se mellé. Nagyon komoly embereket sikerült megnyerni és olyan csapat jött össze, aminek örülök, hogy a vezetője lehetek. A következő feladatunk újabb tíz iskola beindítása.

- A számítástechnikában sokáig komoly tisztelet övezte a magyarokat. Tapasztalja még ezt a világban?

- A nimbusz akkor lenne jó, ha serkentene bennünket, fokozná nemzeti büszkeségünket, hitünket. Erős gazdasági hatása lehetne, ami jótékonyan hatna a társadalomra. De a "Legyünk büszkék!" nemzeti attitűd mellett nagyon fontos lenne a csapatépítés! Az igazi művészet több ezer embert egy irányba állítani. Nem a személyes jogok megsértése, hanem kompromisszumkötések árán. A négy éves újrakezdések erre nem alkalmasak. Nem szeretném, ha úgy tűnne, én tudom a tutit. Egy pici szereplője vagyok a gazdaságnak, a "szemüvegemen" át így látom a világot.

 

- Kanyarodjunk kicsit vissza Százhalombattára! Idővel kinőtte a finomítót?

- Tizenkilenc éves törzsgárdatag voltam, amikor kirúgtak. Én azt hittem, ott fogom leélni az életemet. Korrupciós gyanúba keveredett a főnököm. Behívattak, és én azt mondtam, hogy tűzbe teszem érte a kezem, vagy adják ide a munkakönyvemet. Erre ideadták. Nagyon tehetséges ember volt a főnököm, rengeteget tanultam tőle. Például azt, hogy a jó vezető nem szól bele a részletekbe, hanem teret ad az alkalmazottainak. A vádakból végül semmi sem igazolódott be, de a főnököm és én elvesztünk Batta számára.

 

- Hogyan került annak idején Százhalombattára?

- Anyukám látta, hogy az olajiparnak van jövője. Úgy intézte az iskolákat, hogy már azelőtt szerződésem volt Százhalombattával, hogy az egyetemi padba beültem. Miután kirúgtak, legalább fél évig kerestem állást, de Magyarországon nincs túl sok lehetőség finomítóban számítógéppel irányítani. Végül János testvérem vett fel, hogy éhen ne haljak, aztán négy év alatt kitanultam a szakmáját. Így kerültem a KÜRT-be. Körülbelül egy éve meghívott egy rendezvényre az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesülete. Azokkal az élő ikonokkal találkoztam, akiknek anno az irányítása alatt dolgoztam, és ezúttal ők voltak kíváncsiak rám! Nagy felüdülést jelentett számomra az a három óra felhőtlen együttlét. Óriási nemzeti kincs az ő tapasztalatuk, és mi Magyarországon nem tudunk mit kezdeni ezzel a szellemi bázissal. Ez a hatalmas kultúrabeli hiányosság a versenyképességünkre is kihat. Említettem korábban a kanadai nyugdíjast, akit ideküldtek. Az ő tanítása, gondolatisága naggyá tette a KÜRT Zrt-t. Egy harvardi professzor, akinek a tanítását igyekeztem magamévá tenni, azt vizsgálta, mitől érzik jól magukat a Harvardon végzettek? Triviális válasz lenne, hogy többszörösét keresik az átlag amerikai fizetésnek. A valódi okok a következők: imádnak dolgozni, szeretik a hatalmat, a pénzt, boldogok akarnak lenni és maradandót akarnak alkotni. Ugyanezen módszer alapján Magyarországon is készült felmérés, huszonkilenc szempontot gyűjtöttek össze, de nem szerepelt közte a maradandó alkotás. Szerintem ezeknek az egykori finomítós vezetőknek az a szívfájdalmuk, hogy szeretnének maradandót alkotni, szeretnék a tudásukat átadni, de a környezetük erre nem tart igényt.

 

- Kit ajánl a következő beszélgetésre?

- A rendszeres százhalombattai kártyapartnereim közül Gulyás Sándort, aki ma már nyugdíjas, de a DKV számítástechnikai rendszerének megálmodója és üzemeltetője volt.