Akadnak, akik nap nap után verik a konyha- vagy kocsmaasztalt siránkozva, hogy „hol itt a demokrácia?!” Vannak sokan, akik hallgatnak, figyelnek, és ha eljön a nap, elmennek szavazni – élve a demokrácia által biztosított jogaikkal. És vannak jó néhányan – Százhalombattán közel kétszázan –, akik ezeken a napokon hajnalban kelnek, ünneplő ruhát vesznek, és fél hattól késő estig biztosítják a választások zavartalan rendjét.
A legtöbb szavazókörben visszatérő arcokkal találkozhatnak a betérők. Egy részüket a képviselő-testület kéri fel, másokat a pártok delegálnak. Meg kell azonban említeni azt a csapatot is, akik a hivatalban már hetekkel előbb elkezdik az előkészítést. Sokukkal nem is találkoznak a szavazók, pedig ők nemcsak ezt az egy napot dolgozzák végig az ügy érdekében.
Többen – leginkább a pártok delegáltjai – baráti felkérésre kezdték, aztán benne maradtak. Volt, akit érdekelni kezdett, milyen lehet ez a folyamat belülről. Más azzal indokolta lelkesedését, hogy ő bizony villogni akart, büszkeséggel tölti el, ha látják: „én ilyen komoly ember vagyok”.
Abban mindenki egyet értett, hogy a jó társaság is nagyon vonzó. Egész nap együttműködve, bizalommal egymás iránt. Viták, pláne villongások nélkül: alkalmi baráti kör.
Néha fel-felröppen az utópisztikus elképzelés, amikor majd mindenki otthonról, az Interneten keresztül fog szavazni. Többnyire ott van mellette egyből a magyarázat, hogy miért nem fog ez megvalósulni: az emberek többsége jobban megbízik a kézzel fogható papírban és tollban. Szavazóköri tagokra tehát még sokáig szükség lesz.
