Nagy munka folyik a Sérültekért Alapítvány székhelyén, a százhalombattai Gátőrházban. Gyönyörű környezetben, több különálló műhelyben dolgoznak a sérült emberek. Mindenki az érdeklődésének és képességeinek leginkább megfelelő tevékenységet végzi.
Szőnyeget, illetve gyékényt szőnek, varrnak, kosarat fonnak, kertészkednek. 2009. januártól ajándéktárgy-készítéssel is bővült a foglalkoztatás: kendőket, táskákat, terítőket készítenek. A kézműves tevékenységek korábban is fontos részét képezték az itteni életnek, de ami most történik, más. Nem hobbi, hanem tényleges munka, hiszen 2007-től működik a szociális foglalkoztató.
- A nappali ellátó intézmény volt a legelső, amelyet létrehoztunk – mondja Cseh Kornélné, az alapítvány titkára. 2005-ben megjelent egy pályázati felhívás a szociális foglalkoztatás új módszerére, amire jelentkeztünk, és nyertünk is. A kiíró szándéka az volt, hogy a sérült emberek meglévő képességeit fejlesszük, és ez egybeesett a mi elképzeléseinkkel. Van, aki nem tud megtanulni írni és olvasni, ugyanakkor például nagyon ügyesen sző. Azokat az adottságokat kell kiaknázni, amelyek rendelkezésre állnak.
- Kik vehetnek részt a programban?
- A Sérültekért Alapítvány sokféle embert fog össze. Elsősorban értelmi sérülteket, de vannak autisták, mozgássérültek, pszichés betegek. Közös bennük, hogy valamennyire önellátóaknak kell lenniük.
A szociális foglalkoztatóba az kerülhet, akinek egy szakértő bizottság elvégzi a foglalkoztatási alkalmassági vizsgálatát, majd megállapítja, hogy mely foglalkoztatási - munka-rehabilitáció vagy fejlesztő-felkészítő - formába sorolható az ellátott, illetve hogy hány órában dolgozhat.
A szociális foglalkoztatóban jelenleg 26-an vannak. A munka értelmet és célt ad életüknek, új jövőkép körvonalazódik számukra. Munkájukért bért illetve rehabilitációs díjat kapnak, így a passzív ellátást felváltja az aktív jövedelemszerző tevékenység, ezáltal ők is a társadalom hasznos tagjává válnak.
- Mindenki alkalmas arra, hogy dolgozzon?
- Az új szemlélet szerint nincs képezhetetlen ember és nem ismerünk lehetetlent. Az itt folyó munka fejlesztő és felkészítő folyamat, a résztvevők közül nagyon sokan tovább tudnak lépni. Egyik ellátottunk például szociális gondozónak tanul, nemsokára végez. Gyakorlati idejét a családsegítőben töltötte. Mind a tanárai, mind a gyakorlati helyeken nagyon elégedettek voltak vele. Egy másik fiatal játszóház-vezetői vizsgát tesz hamarosan, egy pedig esti gimnáziumba jár. Nekünk az a legfontosabb, hogy azok az emberek, akik ebben a programban részt vesznek, már nem lesznek rokkant nyugdíjasok, képesek arra, hogy dolgozzanak, s ebben örömüket lelik.
- A munka kötöttséget jelent, sok esetben erőfeszítéseket igényel. A sérült ember számára ez nem megterhelő?
- Mindenki annyit dolgozik, amennyit a bizottság engedélyez számára. Nincs kényszer, nincs erőszak, de ügyelünk arra, hogy folyamatosan tevékenykedjenek, mert a tétlenség visszafejleszt. Az időbeosztásnál figyelembe vesszük az egyéni sajátosságokat, így néhány órai munka után tartunk valamilyen más foglalkozást: hetente több alkalommal jön konduktor, drámapedagógiai órákat tartunk, amelyek a testi és a szellemi képességek fejlesztését célozzák. Az itteni ellátottak szakmát tanulnak, nappali ellátást kapnak, dolgoznak a szociális foglalkoztatóban, emellett folyik az önálló életre való felkészítésük is.
- Jelenleg 26 a létszám. Tervezik a további bővítését?
- Túlságosan nagy létszámra nem törekszünk, úgy gondolom, legfeljebb 30-35 fő az, amelyik még kezelhető. Mindenképpen meg szeretnénk őrizni a családias légkört, emellett a túlzsúfoltság sem jó. Úgy döntöttünk, hogy bővítjük az épületet, kialakítunk még egy műhelyt, de az ehhez szükséges eszközök egyelőre nem állnak rendelkezésünkre. Számítunk a városlakók, a vállalkozások, a civil szervezetek segítségére.
- Az alapítvány Nagyon sokat fejlődött az eltelt évek alatt. Vannak még további előrelépési lehetőségek?
- Együttműködési megállapodást kötünk a „Matrica” Múzeummal, ugyanis évek óta folytatunk közös kísérleteket növényekkel, amelyeket nagy valószínűséggel festésre használtak a régi korokban. Ezekkel a természetes festékekkel megfestjük a gyapjút és megszőjük, a Régészeti Park munkatársai pedig korabeli ruhákat készítenek belőle. Hamarosan eredeti százhalombattai motívumokat kapunk tőlük, amelyeket szövésnél és emléktárgyak készítésénél használhatunk fel. Ezeket a múzeumban és a Régészeti Parkban árusítják majd.
Eredményes volt a mögöttünk álló húsz év. Természetesen jönnek újabb feladatok, amelyeket meg fogunk oldani, hiszen megoldás mindig van, csak meg kell találni.

























