A Sercli Énekkettős, azaz Scherzinger Gábor és Scherzinger Mihály maximális pontszámmal első helyezést ért el népdal kategóriában a Pest Megyei „Ki Mit Tud?” idei döntőjében. Az ikerpár példaképe a népszerű énekes és mesemondó Berecz András, de énekeltek már Sebestyén Mártának is. Gábor és Misi áprilisban múlt tíz éves. A két fiúról az édesanyjuk mesélt.

Mennyi munka áll a fiúk eredménye mögött?

Négy évvel ezelőtt, még óvodás korukban kezdtek el énekelni a gödöllői Chopin Zeneiskola Zenevár előkészítőjén, ott figyeltek fel tiszta és erőteljes hangjukra. Ma már hetente összesen 11 órában foglalkoznak ének-zenével, 4 énekórán, 2 karéneken, 2 szolfézson, 2 trombita és 1 népi énekórán vesznek részt.

Ennyi éneklés és zenélés mellett jut idő másra is? Mivel töltik a fiúk legszívesebben a szabadidejüket?

Sokat fociznak, kerékpároznak a barátaikkal. Szabadidejükben szívesen hallgatnak klasszikus és kemény rock zenét is. Néha még saját szerzeményt is kottapapírra vetnek. Bár időnként duzzognak, és a művészet helyett szívesebben választanák a számítógépet, eredményes a sok gyakorlás. Három országos versenyen kaptak már kiemelt nívódíjat. Az elmúlt három év alatt több mint hetven fellépésük volt, nagy rutinnal rendelkeznek. A Pest Megyei „Ki Mit Tud?”-on is győzelemre számítottunk, de ekkora sikerre álmunkban sem gondoltunk.

Céljaink elérésében segít, ha van előttünk példakép. Van a fiúknak ilyen?

A népi énekben Berecz András a példaképük. A népszerű énekest és mesemondót a fiúk egyszer énekszóval köszöntötték Szadán. Örömében Berecz András „kollégáknak” kiáltotta ki őket. A fiaim Sebestyén Mártát is személyesen ismerik. Neki is énekeltek már Gödöllőn két évvel ezelőtt a Magyar Szabadság Napja Díj átadásakor. A világhírű művész nagyon meghatódott, minden vendéggel úgy beszélt, hogy a két fiút a „szárnyai alá vette” közben. Természetesen, tanárnőjük, Benedek Krisztina a legközelebbi példaképük, mivel ő egyengeti „pályafutásukat”. Krisztina a Kolompos együttes énekese, a fiúk már velük is szerepeltek együtt.

A Pest Megyei „Ki Mit Tud?” döntőjén a fiúk maximális pontszámot kaptak az igen rangos művészekből álló zsűritől. Hogyan fogadták a sikert?

Nem emlékszem pontosan, hogy ők ugrottak az én nyakamba, vagy én az övékbe. Szinte beleremegtünk a boldogságba. Nagyon várják a jutalmul kapott balatoni nyaralást, már a válogatáson és az elődöntőn is ez lebegett a szemük előtt. Az iskolában viszont hallgattak a győzelmükről, nem akartak dicsekedni, mert az „ciki” az osztálytársak előtt. Így hát én büszkélkedem a sikerükkel. Ők talán később lesznek tisztában azzal, hogy a részvétel és a győzelem mekkora megtiszteltetés nekik, tanáraiknak, szüleiknek. Három újságban is megjelent róluk cikk és fotó, de őket a megérdemelt jutalmuk, a balatoni nyaralás izgatta a legjobban.

Nem jellemző túlságosan a magyar népi kultúra ápolása a gyermekek, fiatalok körében. Gábor és Mihály nemcsak, hogy népdalt énekelnek, népviseletet öltenek magukra a fellépésekre. Hogyan értékelik a korabeli lányok és fiúk mindezt?

Büszkén hordják a fiaim a palóc népviseletet és szeretnek örömet okozni az embereknek az énekekkel, csak az osztálytársak ne legyenek a közelben. Sajnos, a népi ének nem tartozik a divatos irányzatok közé a kortársak szemében. Az általános iskolai zeneórákon is méltatlan helyet foglal el a népi ének-zene, a szívből szóló éneklés pedig teljességgel kiszorult. Ebből a szemszögből felmentést kapnak ideig-óráig az osztálytársak, de a nagy népzenegyűjtők országának oktatása nem.

(www.pestmegye.hu)