Mintegy húsz városlakó hallgatta meg az Energiapolitika 2000 Társaság elnökének, Járossy Mártonnak, Az energiaszámlák növekedésének háttere című előadását. A rendezvényre a Halmok Polgári Értékőrző Egyesület szervezésében került sor a Pártok Háza dísztermében, május 12-én.
A diavetítéssel egybekötött előadáson megtudtuk: az Európai Unióban a háztartásokban az energiaszolgáltatások (villamos energia, gáz és távhő) költsége 1-2 %-ot jelent a családi költségvetésben. Magyarországon 3-5 %-ot költenek a családok villamos energiára, gázra 4-6 %-ot, a távfűtés részaránya pedig nem is fért el a szemléltető ábrán. Járossy szólt az alföldi tanyákon élőkről, akik nem részesülnek a villamos energia áldásaiban. A mindenkori kormányok – a hálózat kiépítésének költségeire hivatkozva – egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel - mondta.
A módosabb rétegek szinte egyáltalán nem érzik meg családi költségvetésükben az egyre feljebb kúszó energiaárakat – a szegényebbek viszont annál inkább.
Járossy a kialakult helyzet két fő okát a globalizációban és a szerencsétlenül végrehajtott, neoliberális privatizációban látja.
Előbbiről elmondta, az energiaárak képzése az Unióban korábban kereszténydemokrata fogantatású volt, amely szem előtt tartotta a lakosság fizetőképességét. Az új szemlélet viszont egyre inkább angolszász jellegű, amely az Uniót egybemossa a gátlástalan piacszerzéssel, a globalizációval.
Az Antall-kormány a vállalati struktúra és az intézményi rendszer kialakítása mellett, elfogadható energiapolitikát próbált elindítani. Igyekezett szem előtt tartani, hogy az energiatermelő objektumok 50 %-a állami tulajdonban maradjon. A Horn-kormány elindította a „rablóprivatizációt”, így a termelőeszközök jelentős része külföldi kézbe került. Az Orbán-kormány 1999-ben előkészítette a liberalizálás üzleti modelljét, ahogy manapság mondják, az energiatermelés piacnyitását, majd a Medgyessy-kormány végre is hajtotta azt.
Bár az Európai Unió nem igazán támogatja az energiatermelés adóztatását, hazánk – Finn- és Svédországgal egyetemben – ezen a téren is az élvonalban áll. (A költségvetésnek komoly bevételforrást jelent a magas adó.) Az energiaárak adótartalma egyébként Németországban a legalacsonyabb.
Kétségtelen – mondta Járossy –, hogy a gáz ára Magyarországon a legalacsonyabb az uniós átlaghoz képest, de ha összevetjük ezt a hazai vásárlóerővel, rögtön kiderül, hogy Olaszország mögött a második helyen állunk. A gáz ára egyébként 1993 óta ötszörösére emelkedett.
Az erőművek privatizációja után az új tulajdonosok annak idején 8 %-os nyereség biztosítását kérték a kormánytól. Ez a hányados később 11,13, majd 15 %-ra módosult. A megtermelt nyereséget pedig hazaviszik.
Járossy Márton szerint le kell tenni a nemzeti energiapolitika szegletköveit. Hogy mik lennének ezek, azt nem fejtette ki.
A módosabb rétegek szinte egyáltalán nem érzik meg családi költségvetésükben az egyre feljebb kúszó energiaárakat – a szegényebbek viszont annál inkább.
Járossy a kialakult helyzet két fő okát a globalizációban és a szerencsétlenül végrehajtott, neoliberális privatizációban látja.
Előbbiről elmondta, az energiaárak képzése az Unióban korábban kereszténydemokrata fogantatású volt, amely szem előtt tartotta a lakosság fizetőképességét. Az új szemlélet viszont egyre inkább angolszász jellegű, amely az Uniót egybemossa a gátlástalan piacszerzéssel, a globalizációval.
Az Antall-kormány a vállalati struktúra és az intézményi rendszer kialakítása mellett, elfogadható energiapolitikát próbált elindítani. Igyekezett szem előtt tartani, hogy az energiatermelő objektumok 50 %-a állami tulajdonban maradjon. A Horn-kormány elindította a „rablóprivatizációt”, így a termelőeszközök jelentős része külföldi kézbe került. Az Orbán-kormány 1999-ben előkészítette a liberalizálás üzleti modelljét, ahogy manapság mondják, az energiatermelés piacnyitását, majd a Medgyessy-kormány végre is hajtotta azt.
Bár az Európai Unió nem igazán támogatja az energiatermelés adóztatását, hazánk – Finn- és Svédországgal egyetemben – ezen a téren is az élvonalban áll. (A költségvetésnek komoly bevételforrást jelent a magas adó.) Az energiaárak adótartalma egyébként Németországban a legalacsonyabb.
Kétségtelen – mondta Járossy –, hogy a gáz ára Magyarországon a legalacsonyabb az uniós átlaghoz képest, de ha összevetjük ezt a hazai vásárlóerővel, rögtön kiderül, hogy Olaszország mögött a második helyen állunk. A gáz ára egyébként 1993 óta ötszörösére emelkedett.
Az erőművek privatizációja után az új tulajdonosok annak idején 8 %-os nyereség biztosítását kérték a kormánytól. Ez a hányados később 11,13, majd 15 %-ra módosult. A megtermelt nyereséget pedig hazaviszik.
Járossy Márton szerint le kell tenni a nemzeti energiapolitika szegletköveit. Hogy mik lennének ezek, azt nem fejtette ki.
