SEAT LEON CUPRA 4 - 2.8 V6  -  A száguldás művészete.

A SEAT az elmúlt évtizedben komoly sikereket könyvelhetett el. Ez egyaránt igaz az eladások és a márka népszerűségének emelkedésére, mind pedig a versenypályákon szerzett világbajnoki címekre, és egyéb sportsikerekre. A Volkswagen csoporthoz tartozó márka különböző modelljeit általában társadalmi és kereseti viszonyaiktól függetlenül azok választják, akik vonzódnak a lendületes, mediterrán formákhoz, a dinamizmushoz, de legalább ennyire fontos számukra a műszaki tartalom és a német precizitás. A továbbiakban meglehetősen röpke, de annál felületesebb szociológiai és piaci elemző munkásságomat felfüggesztve inkább a lényegre térek.    

A lényeg, melyre némi bámészkodás után rá is tapintottam,  meglehetősen kihívó sárga színben pompázva tűnt elő a hosszú sorban parkoló eladó használtautók közül. Az alacsonyra helyezett súlypont, a spoilerekkel megvadított karosszéria, az öt küllős 17 colos malomkeréknyi méretű könnyűfém keréktárcsákra szerelt „peres” gumik, és az autó csomagtér ajtaján szerényen meghúzódó LEON felirat, mellette egy, az öszkerékmeghajtásra utaló négyessel és a várható élményt előre vetítő kockás zászlóval bárkiben felkeltheti a gyanút, hogy nem mindennapi útitársra lelt. Kevés kilométer, megkímélt, szinte újszerű állapot jellemezte ezt az aszfaltszaggató ritkaságot.  Az utastér hangulata, a Recaro sportülésekkel, a bőrbevonatos kormánnyal és váltógombbal, nagy méretű fordulatszám mérővel, a titán ötvözetből készült pedálokkal, a már előbb emlegetett gyanút erősítette, mely a sportosságra utalt, és vizuális élménycsapdaként mind a mai napig megállja a helyét. A digit klíma, a CD-s rádió, a több funkciós kijelző és a fedélzeti computer inkább a luxust jelképezte és máris képes volt kétségeket ébreszteni bennünk, hogy ez a valóban atraktív megjelenésű autó, versenyre kelhet-e egy mai sportkocsival, vagy csupán az optikai tuning csapdájába estünk.

A kulcs elfordítására, egy halk felhorkanással reagáltak az alapjárathoz szükséges ébredező telivérek, melyekből egyébként összesen 204-nek kell a motorháztető alatt lapuló 2.8 literes hathengeres V motorban tartózkodni. Némi bámész ismerkedés és egy rövid határozott mozdulat után egyesbe került a váltókar, és kiaraszoltunk a parkoló autók közül. Mire eltelt az a körülbelül másfél óra, ami a Mátra lábánál megbújó kis falu eléréséhez volt szükséges, nagyjából kiderült, hogy a Leon Cupra tökéletes útitársa lehet azoknak, akik szeretik a félelmetesen gyors sportautókat, de nem okvetlenül akarják elviselni a telivérekre olykor jellemző raplikat. A Cupra pont annyira kemény amennyire szükség van ahhoz, hogy kiautózhassuk a benne rejlő adottságokat. Nem ráz és nem dobálja magát még a hepe-hupás útszakaszokon sem.

Elöl hátul segédkeretekkel kapcsolódik a futómű a karosszériához. Elöl a hagyományosnak számító rugóstagokat és egy háromszög lengőkart találunk, míg az összkerekes változathoz kialakított hátsó futóműnél, hossz,- kereszt- és szög alatt lévő lengőkarok illetve egy kanyar stabilizátor gondoskodik a hibátlan úttartásról.  A fékerő tökéletesen adagolható, a lovak megzabolázásába meglehetősen hatékonyan beavatkozó négy féktárcsára. A motor ha nem vadulunk, csendben és hihetetlen könnyedséggel mozgatja a közel 1.4 tonnás tömeget és a gázpedál mérsékelt nyomkodását, mérsékelt  - 7.0-7.5 liter közötti –országúti fogyasztással hálálja meg. (Városban azonban -mint az később kiderült- igen finom bánásmód szükséges a 10 literhez közeli érték tartásához.)

Mint már említettem, az úti célunk egy kis falu volt. Itt kezdődik az a közel 18 kilométeres aszfaltcsík, mely meglehetősen változatos körülményeket biztosítva, némi helyismerettel párosulva ideális lehet egy ilyen gép kipróbálásához. Egy rövid telefon, amivel biztosítjuk, hogy pár percig csak a miénk legyen ez a szenzációs tesztpálya, és már kezdődik is a száguldás.

A gázpedál padlóig nyomva. A felhördülő motor hangja adja az adrenalin emelkedéséhez szükséges zenei aláfestést. A fordulatszámmérő 5000 körül. Kuplungról le! A SEAT LEON Cupra nekilódul a keskeny kanyargós erdei útnak, ami 200 méter múlva, balra kanyarodva eltűnik a fák között. A jobb oldali ülésen ülő barátom hangosan „imádkozni” kezd miközben az ölében lévő füzetet nézi: „ 200 egyenes! Vége fogod, dob, sodor a ball háromban! 150 hídon át nagyot dob…… A Cupra motorteréből behallatszik a 204 ló által keltett harci zaj. A hatsebességes váltó karja rövid utakon és precízen kapcsol.  A kipörgésgátló és a menetstabilizáló rendszer időnként megkeseríti az életünket egy-két nem kívánatos gázelvétellel és rosszkor érkező beavatkozással. Az eltúlzott tempónál gondoljunk arra, hogy az elektronika sem csodaszer és szükség van az önkontrolra is. Az autót mozgató tömegerők könnyen felboríthatják a kényes egyensúlyt, és az árokban köthetünk ki.  Megállapítjuk, hogy ezt a rendszert nem a rallye világához fejlesztették. ( Megjegyzem NEM IS EZ VOLT A CÉL! Amire kitalálták azt ellenben tökéletesen levezényli.) Kicsit visszaveszünk a vadulásból, ami egy kiegyensúlyozott, tempós de biztonságos autózást hoz. Az elektronika és a Cupra végre egymásra találtak. 12 és fél percnyi gépészkedés után  célba érkeztünk. Némi ácsorgás, közben megnézzük mit ír a dokumentáció a gyorsulásról. 0-100 Km/órára 7.3 másodpercre van szüksége a V6-os SEAT-nak. Nem is olyan rossz, egy „nyugdíjas” sportlimuzintól!.    
Jön a második menet, most visszafelé de már kikapcsolt menetstabilizálóval. (Mert ebben az autóban ezt is lehet!!) Váltó egyesben, gáz, kuplung. Mi el! Ez már az igazi élmény!

Kihasználva az összkerék meghajtás előnyét, a kanyarokon keresztben sodródva ivről ívre úszva száguld át a Cupra az erdőn. A váltó hatodikban, a kilométer mutató 220 körül rezeg. Egy vizes, pocsolyákkal tarkított szakaszon átszáguldva hálásan gondolunk az elektronikus diferenciálzár tervezőjére, és arra, hogy az autón feszülő Pirelli gumik megalkotásakor a vizes utat is belekalkulálták a mintázat kialakításába. Kilenc és fél perc múlva a túloldalon vagyunk. A motor csendben duruzsol. Némi olaj és fékszag terjeng az autó körül, mely izzó féktárcsákkal áll az út szélén. Újabb megállapítás: ez az autó mindent tud amit elvárhatunk egy igazi sportos négykerekűtől, sőt a mai agyonszabályozott autókhoz képest, talán még többet is!!  A szériában szerelt elektronikus rendszer vigyáz ránk, de ha extrém elvárásaink támadnának ezeket sem hiúsítja meg, hanem kikapcsolva (gondolom nem kis aggodalommal) a háttérből figyeli ahogy a SEAT-ban rejlő lehetőségeket kihasználva, szabad utat engedünk vágyaink beteljesedésének.

Az újra normális mederben folytatódó retro-teszt alatt még kiderítettük, hogy a hátul ülő utasok komfort érzetét jobban próbára teszi a feszesre hangolt futómű, mint az elöl ülőkét, de még így sincs ok panaszra, legalábbis ha nem járunk túl sűrűn kátyús úton. A négy légzsák, a magas felszereltségi szint, és az alap modellhez képest megerősített öt ajtós karosszéria kombinációja egy sportkocsival, nemes ötvözetet eredményezett. A SEAT Leon Cuprája igazi csemege lehet a használt álmok világában, de az elrepült idő ellenére még ma sem tartozik az olcsó játékszerek közé. …..és ha már a művészetet kapcsoltuk a címhez, mint tudjuk a sztradivárin kívül még sok féle hegedűn lehet játszani……de ha hozzájuthatunk kár lenne kihagyni!!