Aztán lassan kezdett élettel megtelni a klub. Megérkeztek az esemény főszereplői: Gergely Zsófi és Hajzer Sára, az Arany János gimnázium végzős tanulói, akik közel egy évet töltöttek Japán különböző városaiban cserediákként. Hozták a különböző emlékeket hordozó tárgyaikat: tea- és szusi készletet, kyoudou nyilat, mangát, japán mobiltelefont sok-sok lógó aprósággal feldíszítve. A falra újabb képek kerültek: haikuk eredeti nyelven és magyarul, részben Kosztolányi fordításai. A plafonról rizslámpák lógtak, rajtuk különböző alapfogalmak japán jelei: hinni, szerelem, szépség, Japán. Ezek megfestésében az est harmadik kulcsfigurája, a városunkban időző japán cserediák, Kato Ryutaro is szorgoskodott.

A lányok magukra öltöttek egy-egy yukatát, ami a kimonónak egy egyszerűbb, nyári verziója, és Sára segítségével Zsófi hódolhatott kedves japán elfoglaltságának: teaszertartást (sadou) mutatott be a lelkes érdeklődőknek. Elmesélte, hogy Japánban ezen a hagyományos módon teát készíteni valakinek a barátság felajánlásának jele. Tehát a barátság első próbaköve ennek a különösen erőteljes ízű teának az elfogyasztása.

Mindeközben az ifjabbak ismert anime-filmeket néztek, majd birtokba vették a kézműves asztalt, ahol először rizsképet készítettek. Az ötlet Kiczikudisz Alexandrát, a BMK művelődésszervezőjét, a Japán Nap házigazdáját dicséri. Ezt egy hagyományosan japán kézműves technika, az origami követte. Hamarosan tarka dinoszaurusz és béka is került a szétszórt rizsszemek közé. Az alapanyagot – a színes, változatos mintázatú origami-papírt – a lányok hozták haza Japánból, és egy nagyobb kupac akadt Taronál is, szakkönyvvel együtt.

Közben be-bekukkantottak a klubba az egyébként mindennap odajáró fiatalok. Az első pillanatban kicsit tanácstalanul nézték, de nagyon hamar ráéreztek a hangulatra. Origamit, rizsképet is csináltak, és végül beültek meghallgatni Sára és Zsófi élménybeszámolóját. A képekkel is illusztrált előadás közel egy órája persze nem volt elég mindazt elmesélni, hogy mi mindent éltek át, miket láttak, és miket éreztek. Csak egy egészen kis szeletkét kaphattunk a japán diákok hétköznapjaiból, aminek gerincét a 6-7 órás tanítás utáni klub-élet alkotja. Sárát a manga- és anime-kultúra indította Japán megismerésére. Mivel itthon is mindig sportolt, ott is különböző sportklubokba járt. Zsófit az ősi Japán ragadta meg, így ő a tradicionális kultúrával foglalkozó foglalkozásokat látogatta. Mindketten azt tanulták, hogy nem az eredmény, a végcél a fontos, hanem az út, amin eljutnak odáig. A japán sporttevékenységeket ugyanúgy átjárja a hagyomány és a spiritualitás, mint a virágkötészetet vagy a kalligráfiát.

A következő műsorszámban a százhalombattai shinkendo csapat mutatkozott be. Vezetőjük, Bakó Gábor pár szóval ismertette a japán kardforgatás történetét. A hagyományos, súlyos ruhákban, nagy koncentrációval szép íveket hasítottak a levegőbe a gyakorló kardokkal. Mindez inkább hasonlított táncra, mint félelmet keltő harcra. De a bemutató megkoronázásaként Bakó Gábor elővett egy igazi szamurájkardot, amivel játszi könnyedséggel szeletelt több darabba egy tömör gyékénytekercset.

Ezután jóval békésebb pillanatok következtek. Taro egy ideig legalábbis csak csendben, ám virtuózan pengette dobgitárját az addigra teljesen megtelt nézőtér előtt. A viharos taps alatt azonban maga elé igazította a mikrofont, és belecsapott a Beatles „Twist and shout” című dalába, amivel hangos sikításra bírta a közönség lánytagjait. Ráadásként egy megzenésített Radnóti verset adott elő. (Ezt április 9-én a BMK Színháztermében, a költészetnapi műsorban is hallhatjuk majd.)
Ételkóstoló nélkül nem is lehetne teljes egy nemzetiségi nap. Az európai ízvilágtól jócskán eltérő extra falatok – különösen az orron át az agyig hasító wasabi – érdekes mimikát varázsoltak a kóstolók arcára. Volt, aki életében először evett szusit, és akadt, aki most sem. A zöldséges, fűszeres, ropogós falatokat zamatos teával lehetett leöblíteni.

Nehezen ment az elválás: a régi és az új japánkultúra-rajongók körülzsongták Zsófit és Sárát, éppúgy, mint Tarot, hogy kérdéseikre választ kapjanak, vagy csak hogy pár további szót váltsanak velük élményeikről.