Kéki Tibor, a Kéki Épületgépészeti Kft ügyvezetője arról számolt be, hogy cégük évek óta foglalkozik társasházak fűtéskorszerűsítésével. Tapasztalatai szerint látványos eredményeket csak komplex felújítással lehet elérni. Szükség van az épületek hőszigetelésére, valamint a nyílászárók szigetelésére (vagy cseréjére) is, hogy a benti meleg ne távozzon se a falon, se az ablakokon át.

A fűtési hálózat felújítása véleménye szerint nagyon hasznos, de nem minden esetben szükséges, ugyanis, ha az egycsöves rendszer jó állapotú, akkor nem érdemes kétcsövessé átalakítani. Elegendő, ha átkötőket hegesztenek be minden radiátor elé, így azok külön-külön is szabályozhatóvá válnak. Rendkívül fontos, hogy a strangokba szabályozó szelepeket építsenek be, amelyek biztosítják a jó fűtővíz-áramlást. Kihangsúlyozta: önmagában a fűtés szabályozhatósága nem eredményez költségcsökkenést, csak ha költségmegosztókat is felszerelnek.

Vörös Gábor, a Gáti Hőtechnikai Kft ügyvezetője elmondta: cége 43 városban üzemeltet költségmegosztókat. A korábbi, úgynevezett párologtató költségmegosztó helyett ma már elektronikus készülékeket alkalmaznak, amelyek valóban a felhasznált hőmennyiséget mérik, az eredményeket pedig havonta kétszer a saját memóriájukba mentik, és másfél évig megőrzik. Felhívta a figyelmet, hogy a számla több tételből áll össze, nemcsak a radiátorokon mért felhasználást tartalmazza, hanem a lakáson áthaladó fűtéscsövek által leadott hőmennyiség becsült összegét, valamint az alapdíjat is, ezért minimális fűtési díjat akkor is kell fizetni, ha a lakásban minden fűtőtestet lekapcsolnak. A lakóközösség megállapodhat a kedvezőtlen elhelyezkedésű, szélső lakások kompenzálásában is.

Fazekas Csaba társasházkezelő, a Társasházak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke beszámolt arról, milyen megtakarítást eredményezett az egyik általa képviselt társasházban a teljes körű energiatakarékos felújítás, a termosztatikus szelepek felhelyezése és a költségelosztók alkalmazása. Négy lépcsőház összes lakásának adatait hasonlította össze, amelyből kiderült: jelentős eltérések adódnak attól függően, ki hogyan takarékoskodott. A legkisebb fogyasztó egy évi hődíja alig több mint 15 ezer forint, ugyanakkor van, aki 197 ezer forint értékű hőt fogyasztott. Az egész épület harminc százalékkal kevesebbet használt fel, mint a megelőző évben, és ezzel lakásonként 28 866 forint megtakarítást értek el.

Az eredmények várhatóan tovább javulnak, mert a kiugróan sokat felhasználók közül valószínűleg lesznek, akik a következő fűtési szezonban mértékletességre törekszenek, és az esetenkénti 27 fok helyett kevesebbel is beérik. Hogy a mérés szerinti elszámolás mekkora hatással van a takarékosságra, az is bizonyítja, hogy a vizsgált épülettel szemben lévő, ugyanolyan feltételekkel rendelkező, de költségmegosztókkal nem ellátott épületben lényegesen több volt a hőfelhasználás.

Amint Kéki Tibor utalt rá, az ivóvíz-fogyasztásban is feltűnő csökkenést eredményezett a vízórák felszerelése. A takarékosság legerősebb motivációja az önérdek. Akinél mérik a vételezett hő mennyiségét, nem ablaknyitással hűti majd a lakását, hanem alacsonyabb fokozatra tekeri a szelepet.