Az első fecskék
A 2008. évi Ladánybene 27 Reggae Tábort „nyűgös” körülmények előzték meg. Az alpolgármesternek írt nyílt levéltől, az egész országot megmozgató internetes reakciókig: válaszlevelek garmadája a Hírtükör online oldalán, klub a wiw-en … Ám, mire eljött az idő, az élőlánc ötletét elmosta a békés megegyezés, és a rendíthetetlenül szakadó eső.
Az „első fecskék” szerdán, „hajnal” 8 órakor érkeztek meg városunk leghatalmasabb pénznyelő komplexumába. Dallma narancssárga fejkendője vonzotta arra a tekintetemet, de Zoli rasztafürtjei végképp egyértelművé tették: megkezdődött az ötnapos Jamaica Százhalombattán!
- Ti aztán igazán elszántak vagytok, hogy a napok óta tartó lehangoló időjárás ellenére már itt is vagytok.
- Három éve készülök eljönni, és most végre összejött – meséli Zoli. – Tavalyelőtt még nem voltam 18 éves, és így a közjegyzőtől kellett volna engedélyt kérni, plusz kellett volna egy felnőtt, aki elkísér, mert csak így engedtek volna át a határon…
- Határon?
- Igen! Én Sepsiszentgyörgyről jöttem, Dallma pedig Szatmárnémetiből… Aztán tavaly a ReggaeCamp egybeesett (ahogy az idén is) a marosvásárhelyi FélSziget fesztivállal, ahol fotósként dolgoztam.
- Ez az első fesztiválotok az idén?
- Voltam már a „Tusványoson” – folytatja Zoli. - Vagyis a „Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor”-ban, amit Tusnádfürdőn szoktak megrendezni, és készülünk jönni a Szigetre. Oda már fotósként, sajtó-akkreditációval.
Dallma nem sokat beszél. Bizonyára fáradt is, de ő inkább az írásra tartogatja szavait. Mivel teljesen felkészületlenül ért e találkozás, tőlük kellett papírt kérnem, és Dallma megtisztelt azzal, hogy a naplójából tépett ki számomra lapot.
- Hatodikos korom óta vezetek naplót. Mindig viszem magammal, hátha valamit le kell írni. A ReggaeCamp-ről az idén hallottam először, és simán mondtam, hogy ide el kell jönnöm. És itt vagyok…
Átúsztunk a Szabadidő Központba, ahol a víztócsákon álló néhány sátrorra és autóra szakadt az eső szakadatlanul… Délután aztán az enyhülő időben már a DJ-k pakolták a ritmust a sátorveréshez, és estére teljes pompájában, MC-kel kiegészülve, kezdetét vette a lendület, aminek már az időjárás sem tudott ellenállni. Másnap estére a lenyugvóban lévő napnak sikerült végleg legyőzni a többnapos felhőket. Ez pont a HoneyBall koncert után volt, de itt jelzem, hogy nem fogom leltárba venni az összes fellépőket. Csak Bodnár Tibort, a házigazda Ladánybene 27 gitárosát, azaz T.B. HomeLock-ot tudom idézni: „a ReggaeCamp-en fellépni kihívás minden zenekarnak. Az idén is nagyon erős volt a felhozatal. A feltörekvő zenekarok is nagyon odatették magukat.”

De miért Babilon?
Van egy visszatérő motívum a reggae-szövegekben: Mo Faya! Azaz: More Fire! ami annyit tesz: Több Tűz! Azaz Több Lendület! A felszólításnak, ezen átvitt értelmén kívül van gyakorlatiasabb jelentése is. Alkalmasint a cigaretta meggyújtása, vagy Babilon elpusztítása. A reggae-kultúrában a „rosszat”, az elnyomó hatalmat, aminek eszköze a bürokrácia, a pénz és a politika is – Babilon testesíti meg.
Kezdetben az egész földön egy nép uralkodott, egy nyelvet beszéltek. S e közös nyelven így szóltak egymáshoz: „Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje…” Ám ekkor az Úr leszállt, s látta, hogy mire képesek az emberek, ha összefognak. Ezért így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másikat!” – és azóta nem értjük egymás szavát…
A RaggaeCamp raszta-egyetemi előadásait tartó Menelik professzor (Szélinger Balázs, történész) segítségét kértem, hogy a Babilon elleni gyűlölet gyökereiről meséljen. Sikerült a professzor elevenébe vágnom:
- Mindig mondom, hogy kötelezővé kellene tenni legalább a középiskolában az alapvető bibliai ismeretek oktatását. – Kezdi nagy lendülettel az évközben egy szegedi középiskolában tanító tanár. – És a latint. Csak egy évig. Ezalatt nem fog senki megtanulni latinul, és nem fog megtérni, csak az ilyen egyszerű kérdések, nem lennének kérdések! Jobban értenénk a körülöttünk lévő világot. Tudniillik Európában élünk, és az európai kultúra egy zsidó-keresztény kultúra, azaz a Biblia korának történésein alapul. A művészeti alkotások jelentős része nem érthető az ismeretük nélkül…
Tehát, Babilon: a kiválasztott nép megharcol az Ígéret Földjéért, melyet Isten nekik ígért, azaz Zionért, Isten ajándékáért. Éldegélnek ott jó pár évszázadot, egyszer csak jön az úgy nevezett: Újbabiloni Birodalom, Nabokodonozor király vezetésével. A hatalmas birodalom éppen fénykorát éli a Krisztus előtti VI. században. Hadjáratai során újabb és újabb területeket kebelez be, az útjába eső ókori keleti népeket elhurcolja, szétszórja a birodalom egyéb részeibe. Ehhez komoly adminisztrációra van szükség, de azt megtanulta az asszíroktól, akiknek már volt gyakorlatuk abban, hogy hogyan kell egy népet rabszolgává tenni: el kell őket szakítani a gyökereiktől. Ezt az időszakot nevezzük „babiloni fogság”-nak, ami ugyan csak negyven évig tartott, de a nagy megpróbáltatás mély nyomokat hagyott… A „bábeli zűrzavar” alapja például az Újbabilonban szétszórt és összekevert különböző népek élménye: miszerint nem értették egymás szavát.

Adidas vs. Nike
A tavalyi beszámolóban hosszabban is írtam a Menedék sátorról, amit az „Emberség erejével Alapítvány” működtet. A pécsi csapat az idén újabb játékokkal is készült, hogy azokon keresztül az emberiség legfőbb problémáiról – rasszizmusról, toleranciáról, háborúról és békéről, valamint a tudatos vásárlásról és a méltányos kereskedelemről – kezdeményezzenek beszélgetéseket az arra járókkal. Az egyik ilyen „apropó” egy világtérkép volt, kis mágneses képecskékkel: a virágmintás Volkswagen hippy-mikrobusztól, Gandhin át, a hirosimai atomrobbanásig. A feladat roppant egyszerű: a táblácskákat a Föld megfelelő pontján kell elhelyezni. Közben pedig jó alkalom kínálkozik a különböző szimbólumokról, személyekről vagy gárdákról eszmét cserélni. Az például elég elgondolkodtató volt, amikor az egyik reggae-táborozó még nagyjából sem tudta, merre van Jamaica… (Közép-Amerikában, a Karib tengerben! és nem Afrikában!)
Most azért kerestem fel őket, mert feltűnt, hogy míg az utcákon járva leginkább a „pipás” logós sportmárkával találkozom, a táborban sokkal inkább a „háromcsíkos” dominál. Mivel a médiában fel-felcsapnak a mindenféle mozgalmak a Nike ellen (gyerekmunkával kapcsolatos vádak, embertelen körülmények kapcsán), felvetődött bennem, hogy talán ReggaeCamp lakóinak szociális érzékenységéről tanúskodik a jelenség. A magyarázat azonban sokkal egyszerűbb, sőt! üzletszerűbb. A kérdésem pergő párbeszédet indított el:
- Az Adidas ennek a stílusnak a státuszszimbóluma, az ehhez kapcsolódó öltözködésnek, a raszta „dress-code”-nak a része. Gyártanak is direkt piros-sárga-zöld csíkos cuccokat…
- Piros-sárga-zöld motívumokkal először a Puma jött ki…
- Mikor kaptunk ki a németektől? – hangzik egyszer csak a váratlan kérdés. Majd kapásból a válasz:
- ’53-ban.
- Na, a német csapat kapott az Adidas-tól profi focicipőket, mi meg nem…
- Én azt hittem, annak a vereségnek politikai okai voltak…
- Akkor lett az Adidas utcai viselet, tehát divatcikké is vált. Aztán a hetvenes években készült Bob Marley-ről is olyan fotó, hogy „háromcsíkost” visel.
- Nem tudok ugyan róla, de meglepne, ha az Adidas nem ugyanúgy készülne, mint a Nike. Mármint, ami a dolgozókat, a körülményeket vagy a fizetéseket illeti… Csak a Nike látványosabb cuccokat gyárt, és a break-esek, diszkósok, technósok között megy, az Adidast a maga egyszerűségével inkább hip-hop-osok, deszkások, reggae-sek kedvelik. Ennyi.
- Rendszeresen osztanak díjakat „társadalmi felelősségvállalásért” címszóval, és nemegyszer kapnak multik ilyen kitüntetést. Csodálkozni fogtok, de a … (és itt a városunkban is vegyes népszerűségnek örvendő bevásárlóközpont neve következett) is kapott. A multiknak van egy kódexük, ami szerint vissza kell forgatniuk valamennyi energiát abba a térségbe, ahol működnek. Nem nyitottak ugyan a kívülről jövő ötletekre, de megvan a maguk kampánya. Például volt, amikor begyűjtöttek egy csomó ruhát, amit valami „csodamosóporral” kimostak, aztán továbbküldték rászorulóknak. Hát így mossák a lelkiismeretüket…

Szolgáltatnak és Óvnak
Az idén egy újabb civil szervezet is sátrat vert a táborban: „MOVE!” - mert ez a címe annak a ska/reggae albumnak, amit jótékonysági célból hoztak létre az Ifjú Humanisták, és amit a táborban is meg lehetett vásárolni. Ők azok, akik már 5. éve szervezik a fáklyás békejelet a Hősök Terére. Például az album eladásából befolyó összeg egyik feléből, amiből itthoni célokat finanszíroznak; míg a másik feléből afrikai problémák megoldását – most konkrétan a polgárháborútól felbolydult Kenyát – igyekeznek segíteni. Az albumon sok más táborozós zenekar (PASO, Riddim Colony…) között szerepel a Ladánybene 27. is, így vetődött fel, hogy a szervezet és az album legyen jelen a Camp-en. Ehhez kapcsolódott a „Zöld Zóna”, az ELTE TTK-n szerveződött Környezettudományi Klub. Így most újrapapír-asztalnál, újrapapír-széken hallgatom, ahogy Kalo Márk, a sátor házigazdája ismerteti az itt játszható „oktat-nevel”-jellegű társasjátékokat: a „Tudatmódosí-tó” dobókockás-lépegetős, melynek minden állomásán különböző quiz-kérdésekre kell jól megfelelni az energetika, a tudatos vásárlás, a környezetvédelem témaköréből. A „Szapora Szemét Szelekció” egy kis háziedzés az utcai szelektív hulladékgyűjtők használatához: ki mennyire van tisztában a színekkel. (Kis segítség: sárga-műanyag, fehér-üveg, szürke/zöld-fém, kék-papír.) Márk megjegyezte, hogy nekik nagy segítség, hogy a Szákom Kft. a tábor területén is gondoskodik a szelektív gyűjtőkről, merthogy a Zöld Zónában vállalnak hulladékbeváltást. Eszerint, ha valaki elég mennyiségű üdítős palackot, sörös dobozt, műanyagpoharat vagy üveget gyűjt össze és ad le náluk, akkor ajándékban – vászontáska, mappatartó vagy sörnyitó – részesül.
Egy másik tanulságos szolgáltatás az „ökolábnyom-mérés”. A lakóhely jellege, a vásárlási, közlekedési és étkezési szokások kiadják egy ember „ökolábnyomát”, azt az értéket, hogy az életmódjához a Földből mekkora szeletre van szükség. A Föld 1,8 hektárt tud biztosítani egy embernek. Ezzel szemben a világátlag 2,2 hektár, Magyarországon pedig 3,5 hektárt használunk el fejenként. A megmérettetett fesztiválozók átlaga kicsit rosszabb, mint a magyar átlag. Sok előrecsomagolt ételt eszünk, ezzel sok szemetet termelünk, messziről szállított árukat vásárolunk, és sokat ülünk egyedül a sok autóban…

Yi Jin Jing
A testi, lelki és szellemi frissesség érdekében az idei évtől reggeli torna is várta a táborlakókat. Utolsó reggel én is összekaptam magam, hogy legalább egy fotót készítsek. De amit találtam, több szót is megér. Búgó muzsikára, a ragyogó zöld füvön, Makai Edit gyógymasszőr vezetésével egy maroknyi csapat sokezer éves mozdulatsort végez.
- Egy Tamo nevű buddhistaszerzetes találta ki 1500 évvel ezelőtt ezt a gyakorlatot, a Yi Jin Jing-et, ami az izom és ín átalakítását célozza. Annyiban más, mint a thai chi, hogy itt nincs előre megszabva a légzés – azt maga a mozdulat adja. Akik első nap eljöttek és kipróbálták, mindennap visszatértek. Egész napra rendbe rakja a chi-t, azt a belső életenergiát, amire nagy szükség van az egész éjszakás tomboláshoz és táncoláshoz. Vendégként már voltam korábban is a ReggaeCamp-en, de ez az első, hogy itt is tartok reggeli tornát. A Volt-on és a BalatonSound-on is szerették…

Végül…
Utolsó utáni napon, hétfőn sikerült a táborbontás közepette kicsit lehuppanni Bodnár Tibivel, akit mint házigazdát először arról az időszakról kérdeztem, amikor olyan hírek szállongtak, hogy az idei Camp-nek Szeged ad otthont.
- Március környékén szoktuk elkezdeni a szervezést, felvenni a kapcsolatokat. Nem titok az sem: megnézünk újabb helyszíneket. Szegeden nagyon komoly reggae-élet van és a szegediek nagyon szerették volna, ha odamegyünk. Szóval nézelődtünk ugyan, de abban a biztos tudatban, hogy a tavalyi helyszín rendben van. Aztán hirtelen kiderült, hogy a Csónakház egész nyárra tele, és közben a szegedi ötlet is elhalt… Végső elkeseredésemben Szabó Attilát hívtam, hogy baj van. Kiderült, hogy a város szeretné továbbra is ezt a fesztivált. Hihetetlen diplomáciai munkával hamarosan sikerült megtalálni és letárgyalni a Szabadidő Központot, mint helyszínt, plusz a Strand használatát… Elkezdődött a szervezés: a Szákom, a VSZK, az önkormányzat összefogása. Végre minden jól alakult, hogy létrejöjjön a Camp. De közben valóban nem számoltunk a környéken lakókkal, és elkeserített bennünket az ellenakció. Felvettük a kapcsolatot Koltovári István úrral, a tábor ideje alatt meg is látogattuk, megmértük a hangerőt, beszélgettünk. Tudjuk, hogy nem a reggae ellen emeltek hangot, de környék lakóinak már túl sok volt a zaj. Le kell vonnunk a tanulságokat… Ugyanakkor probléma az is, hogy a helyszínen nincsen rendes szállás. A Csónakházat azért is szerettük, mert kis helyen voltunk, csak magunkban, alkalmasabb a „kommuna” hangulathoz. De a sátrazók között így is nagy közösségi érzés alakult. Az egyre több civil szervezet bevonásával – a Menedék és a chill-out teázó sátor, tűzzsonglőrök, reggeli torna, „Zöld Zóna”… – igyekszünk a nappalokat is tartalmassá, színessé tenni.

„BattaFaya!”
A reggae egy stabil műfaj, ami éppen reneszánszát éli. Mindig akadnak olyan előadók, akik valamelyik „alműfajt” (ska, dancehall, ragamuffin) képviselve húzzák magukkal az egész kultúrát. Ez immár három év távlatából nyomon követhető a battai táborokon is: egyre több érdeklődő, egyre színvonalasabb szervezés. Talán, ha sikerülne a kezdeti „nyűgökön” túl lenni, nyitottan és felelősséggel megegyezni a vitás kérdésekben – akkor Százhalombatta okosan meglovagolhatná a lehetőséget, részt vállalhatna a fellendülőben lévő „fesztivál-bizniszben” – mindenki örömére.

Linkek:
Reggae Camp Támogató Klub:
://www.wiw.hu/pages/community/comdata.jsp?cID=1073902

Nyílt Levél Százhalombatta Alpolgármesterének – és a reakciók:
://www.hirtukor.hu/bel2.php?ssz=7075

’csába, babilon!
://www.hirtukor.hu/bel2.php?ssz=7142

Ladánybene 27 honlapja:
://www.lb27.hu/

a tavalyi beszámoló:
://www.hirtukor.hu/bel2.php?ssz=5091

a tavalyelőtti:
://www.hirtukor.hu/UserFiles/File/2006/0809/ragacamp2006.doc