Ha hosszabb időt töltünk a szabad levegőn, jó lenne leülni néha. Szerencsére sok pad van a városban, bár – érdekes – a kedvelt ülőalkalmatosságok mellett olyanok is vannak, amelyek mindig üresek, soha senki nem ül le rájuk.

A szakrendelő előtt akad olyan pad, amely nyilvánvalóan használhatatlan, hiszen a fémlábakra szerelt deszkaülőke eltört. Ugyanez a helyzet a Polgármesteri Hivatal épülete mögötti kis tér padjaival. Annyira rossz állapotban vannak, hogy még az is továbbmegy, aki egyébként szívesen megpihenne a kellemes, szélvédett beugróban. Nem messze onnan, a két sétányt összekötő gyalogjáró mellett is néptelenek a padok: ezek még a korábbi görkorcsolya-találkozók nyomait viselik magukon. A főtéri sétány mentén lévő padok többnyire üresek, a fiatalok – sőt, olykor az idősebbek is – általában úgy foglalnak helyet rajtuk, hogy a támlára ülnek, lábukat pedig az ülőkére helyezik. Nem azért, mert így akarnak kellemetlenkedni, hanem mert a díszkő-burkolat építésekor megemelték a járda szintjét, a padokat viszont nem igazították hozzá, így az ülőlapok csaknem egy szintben vannak a járdával. Az idősebbek – ha mégis leülnek ezekre a padokra – azt kockáztatják, hogy esetleg csak segítséggel tudnak majd feltápászkodni onnan.

Sok padra van szükség: olyanokra, amelyekre mindig süt a nap, és olyanokra, amelyek árnyékban vannak. Olyanokra, amelyek forgalmas helyeken állnak, és eldugottakra, amelyekre a csendet kedvelők telepedhetnek le. A legfontosabb persze az, hogy ezek az ülőalkalmatosságok kényelmesek legyenek.