Cserediáklányok

  • img

Két átlagos, farmeros-pólós diáklány az Arany János iskolában. Lehetnének a lakótelepről, de jóval messzebbről jöttek. Saskia Bücker a németországi Paderbornból, Noelle de Geus pedig az amerikai Calais-ből, Vermont államból.

Saskiának a nemzetközi diákcseréket bonyolító szervezetnél, a YFU-nál (Youth for Understanding = „Fiatalok a megértésért”) mondták, hogy Kelet-Európa nagyon érdekes, és hogy nem is az ország fontos, hanem az emberek. Amikor a környezete megtudta, hová készül, azt kérdezgették tőle: „az hol van? Ázsiában?” Ő is azt hitte, hogy itt nincs Internet, nincsenek autók. Aztán látta, hogy több a mobiltelefon, mint Németországban. Jó, hogy otthon mindezt elmesélheti - mondja.

Noelle Magyarországra akart jönni. Tudta, hogy hol található, és azt is, hogy nagyon nehéz a nyelv. És tényleg! „Itt az otthonokban is van net, kábeltévé, Amerikában nincs mindenhol. Az viszont igaz, hogy nálunk nagyon sok az autó. 15 évesen már lehet vezetni, nagyok a távolságok, és nem megy mindenhova busz vagy vonat” - meséli.
A YFU-nál kétféle lehetőséget kínál, családi vagy a zenei programot. Saskia az előbbit, Noelle az utóbbit választotta.

A német lány kezdetben nagyon rosszul érezte magát. Nem ismerte a szabályokat, a nyelvet, nem voltak barátai. Aztán októberben megismerkedett egy fiúval, és minden megváltozott… Barátokat szerzett, akikkel eljárt a Velencei tóhoz meg Budapestre. Falat mászott, rögbizett, rajzolt és hegedült a zeneiskolában.
Noelle életét jobban meghatározta a zenei program. Rendszeresen gyakorolt a trombitáján, szorgosan járt a zeneiskolába. Sokat tanult itteni zenetanárától, Antal Gábortól. Kalandosra sikerült a vizsgája, a buszon jutott eszembe, hogy otthon hagyta a hangszerét. Kapott kölcsön egy másikat. Végig ötösöket szerzett, de attól tart, ezt igazából cserediák státuszának köszönheti.

Saskia számára kicsit furcsa volt az itteni vég nélküli puszilkodás, de az is, amikor meglátogatták a barátja falun élő nagymamáját, akit a saját lánya magázott. Itt nem illik egy nőnek például fütyörészni. „Ti régi stílusúak vagytok ebben” – mondja. Nagyon tetszett neki, hogy sok hagyományos ünnepünk van, és gyakran énekeljük a himnuszt, ami Németországban inkább csak sporteseményeken csendül fel. Szerette a magyar humort, ellentétben Noelle-lel, akinek mindvégig gondot okozott. Magyar barátai sosem találták viccesnek a poénjait, de ő sem értette, ha azok dőltek a nevetéstől. Mindketten hasonló véleményen voltak azonban az ételekről. „Furcsa”, hogy fehér kenyeret és belsőségeket eszünk, no meg túl sok a zsír is. A YFU rendezvényein látták, hogy a legtöbb cserediák meghízott. Egy brazil lány összesen 20 kilót. Ezzel együtt Saskia boldogan közölte, hogy a lángosba beleszeretett.

Megtanult magyarul, úgyhogy arra gondolt, jó lenne nyáron a Balatonnál dolgozni. Hasznosnak tartja az itt töltött tanévet, mert jobban megismerte önmagát, öntudatosabb, nyitottabb lett. A battaiak méltán büszkék a városukra - mondja.
Noell egyetemre, talán mérnöki pályára készül. A szülei egy ideig Afrikában dolgoztak önkéntesként. Ilyen munkát szeretne ő is, talán Közép-Amerikában. Nem hiszi, hogy visszatér Magyarországra. Túl messze van. Búcsúzóul annyit üzen a városnak, ahol egy tanévet töltött: „Béke!”

A YFU az idei tanévben kitüntette az Arany János iskolát a diákcsere-programban való példamutató részvételért.

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák