Minden ötödik százhalombattai általános iskolás valójában nem százhalombattai. Valamelyik környékbeli településen lakik. Azért íratták be ide a szülők, mert városunkban az oktatás feltételei lényegesen kedvezőbbek, mint másutt. Mindez – túl azon, hogy büszkeséggel tölt el bennünket – jelentős terhet ró az önkormányzatra, hiszen Százhalombattán a központi költségvetés által biztosított fejkvóta felett minden egyes diákra további 300 ezer forintot költ a város, és ez évente több mint százmilliós kiadást jelent.
Az önkormányzat áprilisi ülésén jelentős lépésre szánta el magát: függetlenül a jelentkezők számától csak nyolc első osztály indul a következő tanévben, az osztályok létszámát pedig 27 főben limitálja. Ez azt jelenti, hogy a százhalombattai gyerekek természetesen felvételt nyernek, a más településekről jelentkezők azonban csak abban az esetben, ha marad számukra hely. Nyilvánvalóan másképp döntöttek volna, ha az érintett települések önkormányzatai vállalták volna ide járó diákjaik után a fejenként háromszáz ezer forintos plusz hozzájárulást, de ez – anyagi lehetőségeik tükrében - fel sem merült. Egy-egy ercsi diák után mindössze száz forintot fizet az érintett önkormányzat, közoktatási megállapodásunk ráadásul csak ezzel a településsel van. Nem várható el Százhalombattától, hogy az itteni adófizetők pénzét a környező települések diákjaira fordítsa. Olyan kötelezettséget szerencsére nem jelent a megállapodás, hogy Százhalombattának minden körülmények között fel kell vennie a más településekről érkező diákokat, hiszen abban az esetben akár azt is tudomásul kellene vennie, hogy valamelyik szomszédunk összes iskolása nálunk folytatja a jövőben a tanulmányait, ez pedig nyilvánvalóan megvalósíthatatlan. Az önkormányzatnak a közoktatási megállapodás mellett megmaradt az a joga, hogy eldöntse, mennyi és mekkora létszámú osztályt kíván indítani a következő tanévben.
A döntés természetesen érzékenyen érinti azokat, akik más városban vagy faluban élnek, de gyerekeik iskoláztatását eddig Százhalombattán oldották meg. A jövőben be kell érniük a lakóhelyükön lévő iskolákkal, vagy azt is megtehetik, hogy Százhalombattára költöznek, és abban az esetben már megilletik őket mindazok az előnyök, amelyeket a város biztosít a lakóinak, akik – ha itt laknak – ide is adóznak. Adóforintjaikkal hozzájárulnak a város működéséhez, cserébe elvárhatják, hogy a százhalombattaiság minden előnyéből és hátrányából részesüljenek.
Ha apadnak a bevételek, vissza kell fogni a kiadásokat. Elsősorban azokat, amelyek a városlakók érdekeinek sérülése nélkül visszafoghatók. Még akkor is, ha ez önzésnek tűnik, ha a saját kiváltságaink megőrzése érdekében el kell zárnunk a kívülállókat az itt lévő jobb lehetőségektől.
A százhalombattai képviselő-testület döntése ezúttal nem volt sem nagyvonalú, sem pedig nagylelkű. Sokak szemében nyilván népszerű sem volt. Iskolapéldáját mutatták azonban annak a józanságnak és alázatnak, amire a felhatalmazásuk szól, amire ezekkel a szavakkal tettek esküt 2006 októberében: „Százhalombatta érdekeit szolgálom.”
