Waldorf-iskola a Kamaraerdőben
Becsvágy helyett érdeklődés

  • RIPORT
  • 2005-03-29
  • Írta: CK
  • 936 megtekintés
  • img

Magyarországon 1988-ban alapították az elsőt, jelenleg húsz Waldorf-iskola működik az országban, Százhalombattához legközelebb a kamaraerdei. Nehéz egy mondatban megfogalmazni, miben is tér el pedagógiájuk az állami iskolákétól.

Önmagukról azt állítják: a becsvágy felkeltése helyett arra törekszenek, hogy tanulóik soha ne veszítsék el a tudományok, a művészetek és az élő valóság iránti érdeklődésüket. Aki azt szeretné, hogy a gyermeke minél rövidebb idő alatt minél nagyobb tananyagot sajátítson el, ne írassa Waldorf-iskolába – tanácsolja Vekerdy Tamás pszichológus, az alternatív pedagógia egyik magyarországi meghonosítója. Inkább azoknak ajánlja, akiknek fontosabb, hogy harmonikusan fejlődjön a gyerekük, és szeressen iskolába járni.

A kamaraerdei Waldorf-iskola udvarán tanítás utáni pihenőjüket töltik a gyerekek. Aki teheti, hazamegy ebéd után, csak az marad a napköziben, akinek a szülei ezt nem tudják megoldani. Hogy a délután valóban a pihenésé legyen, nagyon kevés házi feladatot kapnak.

Az épületben Pristyák Andrea, elsős osztálytanító fogad. Lelkes híve a Waldorf pedagógiának, de azt is vallja, hogy bármelyik oktatási rendszerben a pedagógus személye a legmeghatározóbb. Az az „ember”, akinek a gyermek a legfontosabb, minden iskolatípusban rengeteget adhat, rengeteget érhet el. Arra kérem, foglalja össze, miben tér el az iskolájukban alkalmazott pedagógia a hagyományostól. Amit a legfontosabbnak tart, hogy egyforma hangsúlyt fektetnek a testi, lelki és az intellektuális fejlesztésre, ahogyan ők mondják: a Waldorf a szív, a kéz és a fej iskolája, egyik sem fontosabb a másiknál. Pedagógiai programjuk az állami tantervhez igazodik, de a gyermekek értékelésénél nem a tananyaghoz viszonyítanak, hanem ahhoz, hogy önmagához képest ki mennyit fejlődött. Ezt év végén, szöveges bizonyítványban értékelik, amely minden tantárgyra részletesen kiterjed. Az iskolában fontos szerepet kapnak a különféle művészetek, a rajz, a festés, az ének, a zene és a különféle mozgások. Nincsenek tankönyveik, a tanulók maguk készítik azokat: sima lapú füzetbe maguk rajzolják a szemléltető képeket és írják a magyarázó szövegeket, amiket így aztán sokkal könnyebb megjegyezni.

Minden tananyagot tapasztalás, érzékelés, alkotó tevékenység útján sajátítanak el. Az egész tanítást áthatják a mesék. Ezek persze csak a legkisebbek esetében szólnak tündérekről és manókról, hetedikben már felfedezők, nyolcadikban történelmi személyiségek a történetek főhősei. Mert ez is alapvető a Waldorf pedagógiában: mindent a maga idején! Nem az államilag előírt tananyag minél gyorsabb elsajátítása a lényeg, hanem, hogy mindent az életkorának megfelelően ismerjen meg a gyerek. Lassabban, elmélyültebben haladunk, de nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartjuk fontosnak – mondja Pristyák Andrea. A Waldorfban tanuló gyerekek alapos tudással, és ami talán ennél is fontosabb, úgy indulnak a középiskolába, hogy tudnak tanulni, az érettségire és felvételi vizsgákra való felkészülés időszakára alkalmassá válnak arra, hogy egyszerre nagyobb tudásanyagot sajátítsanak el.

Közhely, hogy a környezet is nevel, arról viszont csak mostanában hallunk egyre többet, hogy milyen hatással vannak lelkünkre, személyiségünkre a színek, a hangok, és általában a környezetünk. A Waldorf-iskolákban igyekeznek úgy alakítani a gyerekek környezetét, hogy az a legjobb hatással legyen rájuk. Az osztálytermek színvilága olyan, amely az adott korosztály lelkivilágához leginkább igazodik. Természetes anyagokat, testi-lelki fejlettségüknek megfelelő eszközöket adnak a gyerekek kezébe, és igyekeznek erre vonatkozó ismereteiket a szülőkkel is megosztani. Köztudott, hogy a Waldorf-ovikban és iskolákban nem javasolják, hogy a gyerekek televíziózzanak, de azt sem, hogy a számítógép előtt üljenek egy bizonyos életkor betöltése előtt.

Fontosak az egészséges korlátok, és hogy a mindennapi tevékenységeknek meghatározott ritmusa legyen – mondja az osztálytanító. Természetesen nem arról van szó, hogy előírják a szülőknek, mi hogyan legyen otthon. De gyakran, és komolyan beszélgetnek, javasolnak, hiszen közös a céljuk: csak együtt érhetik el, hogy nyugodt gyermekkort, egészséges fejlődést biztosítsanak a gyerekeknek.

Százhalombattáról jelenleg kilencen tanulnak a kamaraerdei Waldorf-iskolában. Kovácséknak három gyerekük jár az intézménybe. Brigitta, az anyuka kocsival hozza-viszi őket. Igaz, anyagilag is hozzá kell járulniuk az oktatáshoz, és mint a szülői kör vezetőjének, sokféle feladatot el kell látnia az iskolában – egyebek mellett óriási a szerepük az ünnepek megszervezésében -, mégis úgy érzi, megéri áldozatot vállalniuk. A gyerekei kiegyensúlyozottak és szépen fejlődnek, szeretnek iskolába járni. Az idő, amit az utazással vesztenek, bőségesen megtérül. Ma már nem kell délutánonként otthon folytatniuk a tanulást, gyakorolni, házi feladatot ellenőrizni, vagy kínkeservvel felkészülni egy-egy témazáró dolgozatra.

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák