A Dunamenti Erőmű része a százhalombatai távhőszolgáltatási rendszernek. Kuhl Tibor vezérigazgatóval arról beszélgettünk, mit jelent ez a vállalat számára, és mit jelentene, ha esetleg megszűnne a város hőenergia-igénye.
- Igaz-e, hogy az erőmű a távhőszolgáltatás kapcsán hulladékhőt ad el a városnak, és ezzel még költséget is megtakarít?
- Ez egyáltalán nem igaz. Nálunk nincs hasznosítható „hulladékhő”. Igaz, az erőművi blokk többek között a hosszú távú városi távfűtés- és melegvíz-igények kielégítésére épült meg. Ez a kialakítás jelen esetben az erőmű és a város számára kényszerpályát is jelenthet, hiszen ha a város hőigénye megszűnik, befagyott költséget eredményez az erőműnek. Hogy a hőtermelés még költség-megtakarítást is jelentene, szintén nem igaz. Éppen ellenkezőleg: a forró víz előállítása, a rendszer szabályozása, állandó felügyelete, a keringtetett víz minőségi paramétereinek biztosítása és ellenőrzése, a pótvíz-betáplálás, a rendszer karbantartása igen jelentős költséget jelent az erőműnek mindaddig, amíg a távhőtermelés fennáll.
- Mit jelentene az erőműnek, ha a város leválna az Önök rendszeréről, és maga állítaná elő a szükséges hőenergiát?
- Nem okozna nagy problémát, hiszen a városnál sokkal nagyobb hőfogyasztó (a finomító) is leállt a hőenergia-vételezéssel. Nem örültünk neki, de végül lehet, hogy ez a dolgok rendje. Jelen körülmények között megérteném a város döntését. A Dunamenti főtevékenysége a villamosenergia-termelés és a villamosenergia- rendszer szabályozása. Emellett az erőmű még a múlt évig hőenergiát is termelt a finomító részére. Annak a mennyiségnek csupán mintegy huszadrésze a városnak termelt hő. Ennek megszűnése az erőmű főtevékenységében nem okozna változást, és mint már mondtam, a bevételkiesés mellett költségmegtakarítást jelentene.
- Ha ez így van, akkor miért akadályozta meg az erőmű úgy öt-hat évvel ezelőtt, hogy a SZÁKOM saját gázalapú energiaellátó rendszerre térjen át?
- Nem akadályoztuk meg. Egy önkormányzati döntést nem is akadályozhatunk meg. 2002-ben volt egy vita, ahol elmondtuk a véleményünket. Az önkormányzat végül úgy döntött, hogy nem építi meg a rendszert, nekünk pedig ma is az a véleményünk, hogy ez helyes döntés volt. A városi távfűtés problémájának megoldását egyébként nem a hőenergia megtermelésénél kell keresni.
- És ma? Miként fogadná, ha a lakosság fokozatosan leválna a távfűtő rendszerről, és lépésről lépésre kevesebb hőenergiát venne át a SZÁKOM?
- Ha ez így történne, mindazok számára, akik még nem váltak le, rohamosan nőne az energia ára. Jelen körülmények között egyébként a helyükben én is leválnék, ha tudnék, aki viszont marad, az kénytelen lenne többet fizetni. Ezt a költséges távfűtési rendszert még akkor alakították ki, amikor az energia igen olcsó volt. Ma már tudjuk, hogy ennek az időszaknak vége. A távfűtési rendszer szolidáris – szétosztja a költségeket a fogyasztók között -, de ugyanakkor rendkívül pazarló és egyáltalán nem ösztönöz a takarékosságra. Éppen azért a kisebbik rossz mindenki számára az lenne, ha egyszerre válnának le, ha ez egyáltalán lehetséges.
- A távhőszolgáltatást igénybevevők terhei az utóbbi két évben szinte elviselhetetlen arányban megnövekedtek. Elképzelhetőnek tartja, hogy az erőmű érzékelhető módon csökkentse az árait?
- Ha szétnézünk az országban, tapasztaljuk, hogy egyszerre van igény olcsó szolgáltatásra - MÁV, egészségügy, energia - és jobb minőségre. A rohamosan növekvő energiaárak mellett még átmenetileg sem indokolt mesterségesen lenyomni az energia árát, mert az előbb-utóbb árrobbanáshoz vezet, és időközben nem sarkall a takarékosságra. Márpedig hatalmas megtakarítási potenciálok vannak a rendszerben.