Évtizedekkel ezelőtt milliók tértek át állami támogatással a korszerűtlen, környezetszennyező fával, szénnel történő fűtésről a hatékonyabb gázfűtésre. Az akkori elképzelések mára csapdahelyzetet teremtettek egyének és közösségek számára egyaránt.
A gázárak növekedése, az uniós direktívák megemelték a kapcsolódó adókat, most pedig az állami támogatás csökkenése növeli a költségeket. A lakosságot nem eléggé készítették fel ezekre a változásokra. Ez a politika felelőssége, de a mi kárunk, summázható a battai lakóközösségek véleménye.

- Tizenhét éve vagyok közös képviselő, és bár mindig voltak elégedetlenkedők, a fűtés-melegvíz területén mára kialakult helyzet tovább már aligha tartható. Az 58 lakás nagy részénél közel kétszeresére növekedtek a távhőszolgáltatás költségei - fakad ki Csehák János, a Z/1-Z/2 társasház egyik közös képviselője.
Míg a világ energiaigénye egyre nő, a fosszilis energiaforrások végesek. A növekvő kereslet és a földgázkitermelők megerősödött érdekérvényesítő képessége miatt az elemzések valódi olaj- és gázár-robbanást jeleznek 2010 utánra. A lakosság terheinek csökkentését csak takarékossággal, a felhasznált energiamennyiség visszafogásával érheti el.

- Több évet dolgoztam építőmérnökként német nyelvterületen, és úgy láttam, hogy az energia-biznisz kulisszái mögött a lobbiérdekek mentén dőlnek el a dolgok. Németországban sem tudják, miért fizet a lakosság az eredetileg 14 eurós gázért 44 eurót - mondta Kölönte Tamás, a Z/1 lakója, a leválás feltételeit vizsgáló szakmai csoport egyik tagja. - A nyugati árak mégis elfogadhatóbbak. Még számunkra is! Bécsben egy 81 négyzetméteres, az enyémhez hasonló paraméterekkel rendelkező lakás távfűtése, melegvízzel együtt évi 145 ezer forintnak megfelelő euró. A SZÁKOM-nak ugyanezért 240 ezer forintot fizetek. Ezért kell nagyon komolyan fontolóra venni az egyéni fűtésre való áttérést, és a megújuló erőforrások bevonását. Ha a gázkazán mellett napkollektort is felszerelünk, a beruházás költségeit öt-hat év alatt vissza tudjuk fizetni az energia-megtakarításból.
A Z/1 ház lakóinak némelyike egyértelműen elkötelezett a leválás mellett, mások óvatosabbak, akadnak, akik elhamarkodottnak tartják a felvetést.

- A néhány háznyira lakó ismerősöm meséli, hogy nagyon agilis képviselőjük van, aki nyakra-főre pályázott. Mára minden ablakot kicseréltek, leszigetelték a lakásokat, beszabályozták a hőközpontot, így most az ismerősöm fele annyit sem fizet, mint én. Nálunk ellenben megállt az idő, s mintha ezt akarnák ellensúlyozni, hirtelen mindent fel akar rúgni néhány ember - mondta az egyik Bláthy utcai lakó.
A Z/2-ben is elégedetlenek a megnövekedett költségekkel. Gál Fruzsináék a 61 négyzetméteres tetőteres lakás fűtéséért tavaly októberben 24 ezer forintot fizettek úgy, hogy ebben már benne volt az állami támogatás is. A két emelettel lejjebbi 64 négyzetméteres lakás fűtése átlagban 35 ezerbe kerül, s már a SZÁKOM nevének puszta említésére is felcsattan a harminc körüli tulajdonos.

- Igazuk van a másik házban lakóknak: le kell válni a SZÁKOM-ról. Nagyon sajnálom, hogy bennünket nem kérdeztek meg, én biztosan mellette szavaztam volna. Persze, lehet, hogy még nem késő!
Fazekas Csaba, a társasház Z/2 felének közös képviselője is elfogadhatatlannak tartja a díjakat, de a megoldást másban látja.

- Mintegy ezer lakás tartozik hozzám, s bár vannak olyanok, akik (noha kevesebbet fizetnek, mint a Z/1-ben) magasnak tartják a fűtésszámlájukat, eddig sehol sem vetődött fel komolyabban a leválás gondolata. Kezdetben a hőközpontok paramétereinek beállításával tudtuk csökkenteni a költségeket, de ennél jóval nagyobb eredményt remélünk a pályázati pénzekből megkezdett épület-felújításoktól, a nyílászáró-cseréktől, a külső szigetelésektől és a költségmegosztóktól.
A százhalombattai tapasztalatok szerint az állami és önkormányzati támogatással folyó panelprogram révén akár 30 százalékos költségmegtakarítás is elérhető, de ha a fűtési szokások nem változnak, érdemi megtakarítás sem jelentkezik.

- Nálunk is voltak olyan lakók, akik az utcát fűtötték, de az elmúlt négy évben közös erőfeszítéssel, pályázatokon szerzett pénzből sikerült elérni, hogy fajlagosan a kevesebb távfűtési díjat fizető házak közé tartozzunk - dicsekszik Kováts Veronika közös képviselő, nem alaptalanul. Úgy gondolom, hogy a további takarékosságra az egyéni fogyasztásmérők felszerelésével lehetne rákényszeríteni a lakókat máshol is.

- Évek óta növekednek a költségek, amelyeket a szolgáltatások árában érvényesítenünk kell. A távfűtés díja a gázár világpiaci robbanásán túl, legnagyobb mértékben az állami szabályozórendszer változása miatt nőtt. Ennek a hatását nem tudja teljes egészében kivédeni az egyre nehezebb költségvetési helyzetbe kerülő százhalombattai önkormányzat –magyarázta Kovács Lajos, a Kommunális, Városüzemeltetési és Közrendi Bizottságának elnöke. A képviselő-testület százmilliókat fordított az energiaracionalizálási és környezetvédelmi felújítások támogatására. A legrászorultabbak további, szociális alapú kedvezményezésére ma is biztosítunk keretet. Mintegy kétezer lakásnál befejeződtek, illetve lassan végéhez közelednek a munkák, a többinél folytatni kell a korszerűsítéseket. Ebben - az önkormányzati támogatás és más pályázati alapok igénybevételével - a lakosságnak is részt kell vállalnia. Ez a megoldás egyik fele. A másik a SZÁKOM kezében van, mert egy szolgáltatónak elébe kell mennie a problémáknak, fogyasztócentrikusnak kell lennie, amiből az következik, hogy a közeljövőben a társasházkezelőkkel közösen meg kell oldaniuk az egyéni mérést.
A SZÁKOM szolgáltatása a korábbi évek több százmilliós beruházásainak is köszönhetően megbízhatóbbá és költségtakarékosabbá vált. Mégis sokan úgy vélik, hogy az árnövekedésért jelentős mértékben a városi távhőszolgáltató is felelős.

- Az áremeléseket sokan a SZÁKOM számlájára írják, noha a távhőszolgáltatás árképzését törvény szabályozza. S bár a cég 2,2 milliárdos éves árbevételének mintegy fele származik a távhőszolgáltatásból, nem ellenérdekelt a lakossági terhek csökkentésében, sőt, feladatunk a rendszer fejlesztése, a lakossági igények kielégítése - mondta Buzay József ügyvezető igazgató. – Az önkormányzat döntése értelmében a hődíj 18,5 százalékkal magasabb ugyan, de az alapdíjat 12,5 mérsékeltük, így az idén a lakosság melegvíz-szolgáltatással és távfűtéssel kapcsolatos költségei átlagosan hét-nyolc százalékkal növekedtek. A korszerűsített lakásoknál az energiafelhasználás csökkenése miatt mérsékeltebb az áremelés hatása, mint a még felújításra váróknál, de legérzékenyebben az éves átalánydíj-fizetés helyett a tényleges elszámolást választó négy társasház (köztük a Z/1-Z/2) lakóit érinthette. Ezen elsősorban ők tudnának változtatni, de mi is partnerek vagyunk a költségtakarékos megoldások közös áttekintésében. Hallottunk a Z/1 kezdeményezéséről. Ha a szabályozók, árak lényegesen nem változnak, akkor több év távlatában még jól is járhatnak. A leválást szorgalmazókat azonban csak akkor érteném meg, ha már minden lehetséges költségcsökkentési lehetőséget kimerítettek volna. Ha a lakók fűtési szokásai nem változnak, akkor nem fognak teljesülni a várakozásaik. Csak attól, hogy saját gázkazánjuk lesz, nem válnak takarékosabbá az emberek. A távhőszolgáltatás egyik legfontosabb értéke, hogy a lakókörnyezettől távol égeti el a fűtőanyagot. Ezt veszítjük el, ha pillanatnyi érdekek mentén látszólag olcsó megoldásokat választunk.

Soós Józsefné, a SZÁKOM ügyfélszolgálati vezetője az elmúlt négy év lakásonkénti hőenergia-felhasználását elemezve azt emeli ki, hogy 36 hőközpontnál (elsősorban a panelprogram eredményeként) csökkent, de másik 29-nél növekedett az elhasznált hőmennyiség. A SZÁKOM szakemberei csak az eltérő fűtési szokásokkal és költségérzékenységgel, a közös képviselők rátermettsége és lelkiismeretessége közötti különbségekkel tudják magyarázni, hogy míg egy köbméter levegő felfűtése az Erkel körúton 100 forint, addig az Eötvös utcában ennek a kétszerese, a melegvíz fajlagos költsége a Béke utcában 500, míg a Kodály sétányon helyenként 1300 forint.

A 18 000 százhalombattai mintegy kétharmada él a lakótelepen, így a távfűtéssel kapcsolatos probléma komoly várospolitikai kérdés. Nem véletlen tehát, hogy a csővezetékek, a hőközpontok korszerűsítésére, a lakásfelújítási programokra, a szociális alapú kiegészítő támogatásokra az önkormányzat az elmúlt néhány évben egy milliárd forintnál is többet költött. A városban azonban élnek mások is, akik másképpen ítélhetik meg ezeket az intézkedéseket.
- Egyszer a családi házasoknál is betelik a pohár — mondja felháborodva Kocsis Sándor nyugdíjas. Értem a lakótelepiek nehéz helyzetét, de nem értem meg, hogy lehet a közpénzből éveken át egy bizonyos csoportot kiemelten segíteni. Úgy tűnik, mintha ott csak szegény emberek lennének, míg a családi házakban kizárólag jómódúak. Csak meg kell nézni, milyen kocsik parkolnak a „támogatásra szoruló panelek” parkolóiban. Miért nem azonos mércével mér az önkormányzat?

A 4022 Ft/GJ érték átlagos fogyasztóra számított, áfa nélküli fajlagos díj, amely a lakossági 3848 és az intézményi 4593 Ft/GJ egységdíjak súlyozott átlaga. Az adatok 2007-re vonatkoznak, így 2008-ban, az előző évivel egyező felhasználást feltételezve a lakosság éves átlagos költsége becsülten 4117 Ft/GJ.

Pogány Gyula, a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke szerint a távhőszolgáltató rendszerről való leváltás csak a rövid távú egyéni érdekeket szolgál. Az erre irányuló döntés következménye ugyanis az egész közösséget érinti, mégpedig hosszú távon. A közösségi szolgáltatás igénybevételének csökkenésével — a változatlan nagyságú rendszer állandó költségei miatt - növekednek a bent maradók terhei, s magasabb lesz az önkormányzat költsége is, amit végső soron a lakosság egészének kell megfizetnie, másrészt az egyéni gázkazánok égéstermékei szennyeznék a levegőt. A leválások ezért sem engedhetők meg. A megoldást ő is a panelprogram folytatásában látja, valamint abban, hogy az egyéni mérők felszerelésével költségérzékenyebbé váljanak az emberek, s hogy a közösségek önmaguk is tegyenek meg mindent terheik csökkentése érdekében.