Szentes Erika, a SZÁK elnöke elmondta: az ivartalanítást altatásban végzik, a műtét napján az állat fokozott figyelmet igényel, sőt, a következő napokon is ajánlatos temperált, zárt helyen tartani. A seb kezelést nem igényel, az állatok gyorsan felépülnek. Tévhit, hogy az ivartalanítás után ellustulnak, tény azonban, hogy a ciklus kiesése miatt nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válnak a macskák (a hím és a nőstény egyaránt). Jobban hasznosítják a táplálékot is, ezért nem ritka, hogy a felnőttként ivartalanított állat tovább növekszik, de mozgékonysága, játékossága megmarad. Megszabadulunk viszont a macskazenétől, továbbá a nem kívánt szaporulattal sem kell számolnunk.

Szentes Erika hozzátette: egyre több a városban a felelős állattartó, de még most is előfordul, hogy tíznapos kismacskákat tesznek utcára, nagy gondot okozva ezzel az állatvédőknek, hiszen a kölyköket még olyan intenzitással kell ellátni, ahogyan az anyjuk tenné, azaz szinte folyamatos gondozásra, felügyeletre szorulnak.

A kóbor állatok minden településen nagy gondot okoznak, az állatvédők számtalan ötlettel és kezdeményezéssel igyekeznek ráébreszteni az állattartókat arra, hogy a korlátlan szaporítás mind az emberekkel, mind pedig az állatokkal szemben felelőtlenség. Csak annyi kutyát, macskát tartsunk, amennyinek otthont biztosítunk és gondját tudjuk viselni, és ehhez hozzá tartozik a születésszabályozás is. Ennek legpraktikusabb módja az ivartalanítás, ugyanis ez – a rendszeres fogamzásgátlással ellentétben – életre szóló megoldást jelent.

Százhalombattán a SZÁK megalakulása óta látványos előrelépés történt. Az egyesület hatékony programot indított a túlszaporulat visszaszorítására, és ebben az önkormányzat támogatására is számíthat. A tagok és aktivisták feltérképezték a város közterületein élő kóbor macskákat, egyesével befogták az állatokat, majd oltás és ivartalanítás után visszahelyezték eredeti környezetükbe. Ennek köszönhetően egy ideje nem növekszik a korábbihoz mérhető tempóban a kóbor macskák száma, másrészt valójában csak amolyan „félkóbor” macskák lettek, akikről rendszeresen és lelkiismeretesen gondoskodnak, csak éppen a közterület az otthonuk.
Az, hogy minden igyekezet ellenére újabb és újabb ivadékok jelennek meg az utcán, annak tudható be, hogy a lakásokban és családi házakban tartott kedvencek is megörvendeztetik gazdáikat egy fészekalja kölyökkel, a gazda pedig rosszul értelmezett állatszeretettől vezérelve nem tesz semmit a jelenség megismétlődése ellen. A létszám évi többszöri növekedése, sőt, hatványozott növekedése (mert a kölykök félévesen már ivarérettek és ők is csatasorba állnak) tisztességes módon már nem kezelhető, ezért választják sokan azt a megoldást, hogy dobozba teszik az apróságokat és kiteszik egy közterületre, mondván, annyira aranyosak, hogy valaki biztosan hazaviszi őket. A cselekedetnek persze köze sincs az állatbarátsághoz, mert a még tehetetlen kis állatok sok esetben elpusztulnak – különösen, ha például egy konténerbe dobják őket. Azok, amelyek már nagyobbacska korukban válnak földönfutóvá, egy-kettőre beállnak a sorba, megtanulják az önfenntartást, majd néhány hónap múlva maguk is szülővé válnak.
Érdemes kihasználni a SZÁK akcióját. Aki macskát tart, és szeretne megszabadulni a fölösleges szaporulat évente több alkalommal is visszatérő gondjától, éljen a lehetőséggel, járuljon hozzá, hogy Százhalombatta a felelős állattartás mintavárosává váljon.