Az összkerékhajtású járművek története 1903-ban vette kezdetét a Mercedes-Benznél. Azóta általános érvényű, hogy ha úttalan utakon kell a legmagasabb fokú biztonságban és megbízhatóan haladni, a legmegfelelőbb technika az összkerékhajtás, mely az évtizedek során eredményesen került alkalmazásra a legkülönfélébb Mercedes-Benz személygépkocsikban és haszongépjárművekben egyaránt. Bizonyos típusok, mint például a G-osztály vagy az Unimog világviszonylatban legendás hírnévre tettek szert. Természetesen már nem csak a terepen, hanem a mindennapi használatban is elismertek az összkerékhajtásos modellek, mint ahogy a Mercedes-Benz 4MATIC limuzin- és SUV (Sport Utility Vehicles)-autói is meggyőzően bizonyítják ezt a tényt.

Paul Daimler már 1903-ban megalkotta az összkerékhajtású járművek konstrukciójának alapelveit. A cégalapító Gottlieb Daimler fia akkoriban műszaki vezetője volt az ausztriai Wiener Neustadtban működő Österreichische Daimler-Motoren-Gesellschaft motorgyárnak. 1904/05-ben került sor egy összkerékhajtású katonai szállítójármű gyártására. Az ezt követő években számos egyéb vontató- és páncélozott összkerékhajtású járművet gyártottak, de csak az I. világháború folyamán sikerült a katonaság berkeiben az automobilnak véglegesen bizonyítania a lóvontatású kocsikkal szemben. Ezt követően 4x4-es járműveket a katonai alkalmazás mellett elsősorban építkezéseknél vagy hótakarításnál használtak. A Benz & Cie. sem vonta ki magát ebből a fejlődési tendenciából: Gaggenauban szintén gyártottak négykerék meghajtású haszongépjárműveket.

Összkerékhajtás és összkerék-kormányzás: „Dernburg-Wagen“

1907-ben a Deutsche Reichskolonialamt, a Német Birodalmi Gyarmatügyi Hivatal megrendelt a DMG (Daimler-Motoren-Gesellschaft) gyártól egy járművet, amelyet az akkori Német-Délnyugat-Afrika kolónia (a mai Namíbia) területén alkalmaztak. A követelmények sorában a kimagasló terepjáróképesség is szerepelt. Paul Daimler egy olyan összkerékhajtású autót hozott létre, amelyet egyedi darabként a DMG Berlin-Marienfelde-i üzemében gyártottak. „Becenevét“ Bernhard Dernburg (1865 - 1937), a Gyarmatügyi Hivatal államtitkára után kapta, akinek az autó 1908-ban Német-Délnyugat-Afrikában állt szolgálatára. A gyarmati idők elmúltával az egyedi jármű nyomtalanul eltűnt.

Az autó hatüléses túrakocsi-karosszériával készült, és meglehetősen nehéz volt. 4,90 méteres hosszához, a tetővel együtt számítva jó 2,70 méteres magasságához, valamint az 1,42 méter tengelytávhoz menetkész állapotban tekintélyes 3,6 tonnás saját tömeg társult. A jármű állandó összkerékhajtással, továbbá a jobb fordulóképesség érdekében összkerék-kormányzással rendelkezett. Valamennyi erőátviteli szerkezete finom, a lebegő homokszemcséktől való védelmet kapott.

Kapaszkodó-képessége elérte a 25 százalékot.

A „Dernburg-Wagens“ 1 : 4 léptékű autómodellje valamennyi főbb részletében hű az eredetihez. Ehhez a DaimlerChrysler-modellkészítőknek mindössze öt méret, valamint hat korabeli fénykép állt rendelkezésére.

További Mercedes-Benz személygépkocsik összkerékhajtással

A Daimler-Benz AG 1926-ban jött létre, melynek találmánya volt a háromtengelyes G 1 (Bj W 103 építési sorozat), a kiváló trakciós tulajdonságokkal rendelkező személygépkocsi. Erre épülve került kialakításra a G 3 (1928) és G 3a (1929) típus. Ezek mindegyikének a két hátsó tengelye volt hajtott, ezáltal kiváló terepjáró-képességgel rendelkeztek, de nem voltak összkerékhajtású járművek. A tekintélyes méretekkel rendelkező G 4 (Bj W 31) is alapvetően ebben a konstrukcióban készült, egyes példányai azonban további kiegészítő erőátvitellel rendelkeztek az első tengelyhez. Elsősorban államfők, magas rangú katonai személyiségek használták a kiváló terepjáró-képességgel rendelkező reprezentációs járművet. Az 1930-as években a Mercedes-Benz további összkerékhajtású gépkocsikat gyártott, elsősorban a német hadsereg, a Wehrmacht használatára.

A Mercedes-Benz G 5 (Bj W 152, 1937 - 1941) tekinthető valójában a mai, magán célra készült terepjáró autók elődjének. Ezt a típust a Mercedes-Benz 1938-ban Londonban a Motor-Show kiállításon mutatta be „koloniális- és vadászautó“ megnevezéssel. Az autó különféle karosszéria-felépítményekkel volt rendelhető, és az összkerékhajtás mellett kiegészítőleg kapcsolható négykerékhajtással is rendelkezett.

A mindenre képes Unimog

1948-ban Frankfurt/Main városában mutatták be az Unimog járművet. A megnevezés az „Universalmotorgerät“ (univerzális motoros berendezés) fogalom rövidítéséből keletkezett, jól reprezentálva az összkerékhajtású jármű rendkívül sokoldalú alkalmazhatóságát. Kezdetben a göppingeni Boehringer-gépgyárból kerültek ki az Unimogok. 1950-ben a Daimler-Benz vette át a teljes koncepciót, és 1951-ben már Gaggenauban folytatta a sorozatgyártást. Az eltelt évtizedekben az Unimog igen jól bevált a mezőgazdaságban, a kommunális alkalmazásban és a hadseregnél is.
Hogy milyen maradandót sikerült létrehozni, többek között az is mutatja, hogy az ős-Unimogok fő jellemzőiből számos jegy mind a mai napig megmaradt: a négy azonos méretű kerék, az összkerékhajtás elől-hátul differenciálzárral, a kimagasló terepjáró-képességű portál-tengelyek, az elől és hátul elhelyezkedő csapostengelyek, továbbá egy kis rakodó-felépítmény különféle eszközök, kisebb rakományok szállítására. Gyári kivitelben számos változat kapható, de a jármű a legkülönfélébb egyedi alkalmazásokra is átalakítható. És még egy életmód-orientált is született: az ún. Fun-Mog.

Mindezek mellet a 80-as évektől folyamatosan szaporodtak a 4x4 képességét is biztosító személyautók a Mercedes palettáján, mígnem napjainkra ebben a szegmensben is meghatározó szerepet játszanak a márka modelljei, akár a terepjárók, akár pedig a luxus-limuzinok kategóriáját említjük.

-bögi-