Százhalombatta határában, a várostól nyolcszáz méterre található az egykori téesz területe, ahol az utóbbi években az Agro-Benta Kft működtetett tehenészetet. A cég a Benta-Völgye Ktf-től bérelte a területet, egészen 2007. május 9-ig, amikor szerződést bontottak, és a tehenészet új tulajdonba, a dunaharaszti Bácsfa KFt-hez került.
A tényleges átadás szeptember elején történt - tudtuk meg Hegedűs Gézától, a Benta-Völgye Kft igazgatójától. A telepen mintegy kilencven üszőt tartottak. Ezeket mostanra elszállították, így a területen a gazdasági épületek és az istállók üresen állnak, csak tíz-tizenöt kutyának szolgálnak menedékül. A szerencsétlen állatok falkában kóborolnak, és Százhalombattára is bemennek. A városban működő Állatvédők Egyesületét hívta fel egy volt alkalmazott, aki azt kérte, hogy segítsenek ellátni az ebeket, mert a telepen csak néhány munkás van, akik nem törődnek velük, a tulajdonos pedig nem foglalkozik a problémával, és nem is lehet elérni. (Megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a Kft-vel, hogy megtudjuk mi a szándékuk a teleppel, de semmilyen elérhetőséget nem találtunk.) Osztovicsné Judit, az egyesület tagja rögtön igent mondott, és szeptember óta munkatársaival rendszeresen eteti a kóbor ebeket. Saját pénzükön hetente egyszer-kétszer tápot visznek és megitatják a kutyákat. Decemberben mi is kimentünk velük a telepre.
Amikor az állatvédők megjelentek és letették az élelmet, pillanatok alatt tíz-tizenöt elgyötört, vacogó kutyus oldalgott elő, majd felbátorodva vetette rá magát az eleségre.
A helyzet mindenképpen megoldást kíván, mert a munkatársak anyagi lehetőségei végesek, és ha nem tudják tovább vállalni az etetést, veszélyt jelenthetnek a kiéhezett, oltatlan ebek. De hogyan lehet felülkerekedni a problémán? Nos, van egy szomorú, racionális válasz, mégpedig az, hogy az érdi gyepmester befogja és elaltatja az állatokat, a terület ugyanis közigazgatásilag Érdhez tartozik. Érden van is egy állatmenhely, amelynek vezetője, Böjti Éva elmondta, hogy jelenleg nagy létszámban nem tudnak ebeket befogadni, de alkalmanként két-három kutyát magukhoz vennének. Osztovicsné Judit mindenképpen a humánusabb megoldást, vagyis az állatok elszállítását pártolja. Sajnos, így is előfordult, hogy hét kiskutyát születésük után el kellett altatniuk, mert nem tudták elhelyezni, és sokat szenvedtek volna a telepen éhesen, fagyoskodva.
Ezt elkerülendő, az Állatvédők Köre szeretné, ha a kutyusok megfe-lelő körülmények közé, menhelyre kerülnének, majd szerető gazdira lelnének. Erre azonban jelenleg kicsi az esély.





























