Mi a fontosabb: a tartalom, vagy a forma? - ez a kérdés rég foglalkoztatja az emberiséget, és természetesen többféle válasz létezik. Van, aki a külcsínt helyezi előtérbe, mondván, hogy szép csomagolásban még a silány beltartalom is eladható, mások szerint a külső egyáltalán nem számít, a tartalomé a főszerep. A többség viszont úgy fogalmaz, hogy mindkettő fontos, adni kell a megjelenésre, de arra is, hogy mi van belül.
A kérdést most ismét feltették, méghozzá a Hírtükörrel kapcsolatban: vajon szükséges-e, hogy színes legyen a lap borítója? Aki ellenzi a változást, úgy vélekedik, hogy az újság ne szép legyen, hanem olvasmányos – hozzáteszi, hogy szerinte a papír minősége is lehetne gyengébb. Ezzel szemben sok visszajelzés érkezik, amelyek szerint nagyot lépett előre a lap – akiknek tetszik a színes változat, meg is kérdezik: nem lehetne-e a színes nyomást mind a nyolc oldalra kiterjeszteni?
Alapvetően két ellentétes vélemény áll szemben egymással, mondhatnánk úgy is, hogy két világnézet: az egyik a konzervatív, amely nem igényli a változásokat, neki minden úgy jó, ahogy van, sőt, úgy jó, ahogyan száz évvel ezelőtt volt – érvei is vannak, hiszen annak idején, a mai kor technikai vívmányai nélkül is jól megvoltak az emberek, sőt, mi több, boldogabbak voltak, mint ma. A másik nézet fokozná a tempót, sokkal gyorsabb változásokat várna el, és azt mondja: nemcsak haladni kell a korral, de olykor meg is kell előzni azt.
A kérdés persze továbbra is kérdés marad, minden olvasónak saját magának kell megválaszolnia: szívesebben veszi-e kézbe a Hírtükröt, ha színes a címlapja, vagy ezt egyáltalán nem tartja fontosnak? Nem érdekli, ha fekete-fehér, sőt, talán az sem, ha egyáltalán nincsenek képek benne, elvégre nem nézegetni, hanem olvasni akarja? A kódexek minden bizonnyal rövidebb idő alatt készültek volna el, ha a másolók nem vesztegetik el a drága időt az inicializálással, ha nem helyeznek el szépen megrajzolt és kifestett képeket a szövegben. Biztosan volt olyan nemesúr, aki azt mondta: fölösleges a sok cirkalom, nem az a lényeg, hanem a szöveg, hiszen az utókort elsősorban az érdekli majd. A megrendelő azonban – szerencsére - másképp gondolkodott, úgy döntött, hogy érdemes rászánni a többlet energiát, mert a díszítéstől a mű nemcsak tartalmas, de tetszetős is lesz.
Ma minden eddiginél nagyobbak az elvárások a megjelenéssel szemben. A vásározók fényezett papíron, színesben készíttetik el szórólapjaikat, a termékek csomagolása egyre igényesebb, sőt, már egy közönséges vonatjegy is díszes kivitelben készül. Lehet vitatni, hogy szükséges-e, de a tény, hogy ma már ez az általános, vitathatatlan.
Addig is, amíg vitatkoznak az ellentétes nézetűek, javasoljuk, hogy a haladás hívei kezdjék az olvasást az első, színes oldalon, míg azoknak, akik szerint mindez fölösleges, ajánljuk a belső oldalakat, mert azok mindegyike továbbra is fekete-fehér.
Alapvetően két ellentétes vélemény áll szemben egymással, mondhatnánk úgy is, hogy két világnézet: az egyik a konzervatív, amely nem igényli a változásokat, neki minden úgy jó, ahogy van, sőt, úgy jó, ahogyan száz évvel ezelőtt volt – érvei is vannak, hiszen annak idején, a mai kor technikai vívmányai nélkül is jól megvoltak az emberek, sőt, mi több, boldogabbak voltak, mint ma. A másik nézet fokozná a tempót, sokkal gyorsabb változásokat várna el, és azt mondja: nemcsak haladni kell a korral, de olykor meg is kell előzni azt.
A kérdés persze továbbra is kérdés marad, minden olvasónak saját magának kell megválaszolnia: szívesebben veszi-e kézbe a Hírtükröt, ha színes a címlapja, vagy ezt egyáltalán nem tartja fontosnak? Nem érdekli, ha fekete-fehér, sőt, talán az sem, ha egyáltalán nincsenek képek benne, elvégre nem nézegetni, hanem olvasni akarja? A kódexek minden bizonnyal rövidebb idő alatt készültek volna el, ha a másolók nem vesztegetik el a drága időt az inicializálással, ha nem helyeznek el szépen megrajzolt és kifestett képeket a szövegben. Biztosan volt olyan nemesúr, aki azt mondta: fölösleges a sok cirkalom, nem az a lényeg, hanem a szöveg, hiszen az utókort elsősorban az érdekli majd. A megrendelő azonban – szerencsére - másképp gondolkodott, úgy döntött, hogy érdemes rászánni a többlet energiát, mert a díszítéstől a mű nemcsak tartalmas, de tetszetős is lesz.
Ma minden eddiginél nagyobbak az elvárások a megjelenéssel szemben. A vásározók fényezett papíron, színesben készíttetik el szórólapjaikat, a termékek csomagolása egyre igényesebb, sőt, már egy közönséges vonatjegy is díszes kivitelben készül. Lehet vitatni, hogy szükséges-e, de a tény, hogy ma már ez az általános, vitathatatlan.
Addig is, amíg vitatkoznak az ellentétes nézetűek, javasoljuk, hogy a haladás hívei kezdjék az olvasást az első, színes oldalon, míg azoknak, akik szerint mindez fölösleges, ajánljuk a belső oldalakat, mert azok mindegyike továbbra is fekete-fehér.
