Vujity Tvrtko szerint minden újságíró-iskolában azt tanítják, hogy soha nem szabad hazudni, de ő számos riportja helyszínére nem jutott volna be, ha őszintén bevallja, hogy újságíró. Igazi példaképnek tartja Szenczy Sándort, aki „csak” végzi a dolgát. 2001 szeptemberében találkoztak először Afganisztán és Pakisztán határán. Azóta jó barátok.

Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője és lelkésze 1968-83 Százhalombattán élt, és mindig szívesen tér ide vissza. Karitatív szervezete 1996 áprilisában alakult meg. Induló költségvetése ötezer forint volt, egy özvegyasszony adománya, amiről a Biblia is mesél. Azóta Magyarország egyik legnagyobb segélyszervezetévé nőtte ki magát, éves költségvetése eléri az 1,5 milliárd forintot, és nyolcvan főállású munkatárssal látja el feladatait. Huszonnégy órán belül bárhová eljutnak a világon.

Vujity Tvrtko úgy vélte, sokan visszaélnek Isten nevével, amikor nevetséges célokra gyűjtenek adományokat. Szenczy Sándor szerint „A kereszt, a Biblia, Isten neve igaz, még akkor is, ha valaki visszaél vele.” Hozzátette, az egyház elveszti lényegét, ha hatalmi pozícióra tör, és uralkodni akar.

Tvrtko a Baptista Szeretetszolgálat segélyosztó aktivistájának adta ki magát, hogy beengedjék Észak-Koreába. Az ország úgy hatott rá, mint hegymászóra a Csomolungma. (8848 méter, és nincs tovább!) „Az igazsághoz vezető út olykor hazugsággal van körülvéve”- vélekedett erről. Szenczy Sándor pedig arra emlékeztetett, amire a Bibilia is tanít: az emberért át lehet hágni az emberek alkotta törvényt. Vele is előfordult, hogy egy kamionnal keresztbe fordult az úton, amikor nem akarták beengedni Albániába.

Vujity arról is mesélt, hogy Észak-Koreában új időszámítás kezdődött Kim Ir Szen születésével, így ott most csak 97-et írnak. Kim Ir Szen volt az államelnök, a miniszterelnök, a hadsereg- és a parlament elnöke is, emellett ellátta mindhárom „ellenzéki párt” elnöki tisztét. Vajon, egy ilyen helyen hogyan lehet Isten igéjét hirdetni?

„A lehetetlen is lehetségessé válik, ha hiszek” – válaszolt Szenczy, aki – miután elhitte, hogy Észak-Koreában is lehetséges segíteni - becsöngetett az állam magyarországi nagykövetségére azzal, hogy szeretne eljuttatni egymillió dollárt. Először a saját családja és gyülekezete is kinevette, de csodálatos módon egy hónapon belül összegyűlt a pénz. Azóta a legmerészebb ötletein sem nevet senki.

Türkmenisztánba „a Gambiai Köztársaság ENSZ nagyköveteként” lépett be Tvrtko. Az országban csupán hatvankét év az átlagéletkor, de Türkmenisztán fura ura, Türkménbasi törvényileg hetvenöt évre emelte azt.
Szenczy Sándor megrázó csecsenföldi élményéről is beszámolt. 2000 áprilisában a lebombázott Groznijban tizenhárom baptista asszonnyal találkozott, akik semmilyen adományt nem fogadtak el, csupán arra kérték, hogy prédikáljon. Ő akkor értette meg igazán, hogy az ember mindenét elveszítheti, ha a hite megmarad. Azóta nem fél – tette hozzá. Trvtko ismét egy pokoli történettel folytatta. Míg 1994-ben Ruandában mintegy egymillió egyszázezer ember halt meg a polgárháborúban, és az esemény szinte semmi nyilvánosságot nem kapott, a 2001 szeptember 11-i New York-i tragédia háromezer halottjának híre az egész világot bejárta. „Ők öltönyösök voltak, az afrikaiakon alig volt ruha”- jegyezte meg. A meleg, a naponkénti többszöri evés, ami számunkra természetes, a világ kilencven százalékának luxus – folytatta a gondolatmenetet, és megkérdezte Szenczyt, miért megy a Nyugat-Szaharába segíteni, amikor Magyarországon húszezer gyerek éhezik. A válasz szerint itthon jelentősebb tevékenységet folytat a szolgálat, mint külföldön, de nem kap ehhez mért sajtóvisszhangot, mivel nálunk a jó hír nem hír.

A BMK vendégei, akik más nézőpontból szemlélik, más eszközökkel közelítik meg, de ugyanazzal szeretettel és segíteni akarással látják a világot – talán nem véletlenül – a megbocsátásról szóló történetekkel zárták a beszélgetést.

Az est végén családjukról kérdeztük őket. Vujity Tvrtko elmondta, évente három hetet van távol feleségétől és két fiától. Úgy vélte, ennyit egy kőművest is nélkülöznek otthon. Szenczy Sándornak öt gyermeke van, a két legkisebb örökbe fogadott. Ő a háborús helyszínek kivételével mindenhová magával viszi a családját.